45. rész

Jack sokáig bent maradt Kitty-vel a kórházban. Késő este Bobby is befutott.

- Te mit keresel itt? A látogatási idő már rég lejárt – mondta Jack, aki külön engedélyt kapott Dr. Harstól.
- Elég volt csak a jelvényemet mutogatnom. Sue elmesélte mi történt… már minden rendben van?
- Gyógyszert kell szednie egy ideig, de egyébként kutya baja.
- Alaposan ránk ijesztettél, hercegnő – fordult Bobby Kitty felé. A lány felvonta a szemöldökét.
- Hercegnő?

Bobby vállat vont.

- Olyan hercegnősen nézel ki e között a sok fehér cucc között.
- Sosem fogom megérteni az ausztrál logikát.
- Elég, ha én értem… megpróbálok máskor is jönni, de most mennem kell. Örülök, hogy jól vagy, hercegnő.
- Ha már mindenképpen becézgetni akarsz, hívj, mondjuk angyalkámnak vagy csillagomnak, oké?

Bobby elmosolyodott és megölelte a lányt, majd elköszönt és elment.

- Meddig maradsz itt velem? – kérdezte Kitty apját.
- Ameddig el nem alszol. És mire felébredsz, én megint itt leszek.
- Azt hiszem, az utóbbi időben túl sokat aludtam – érintette meg Kitty a mellkasán lévő kötést, majd Jackre nézett. – Az osztálytársaim ugye jól vannak?
- Az ijedtségen kívül semmi bajuk nem esett.
- És a fegyveresek?
- Börtönben. És elég sokáig ott is maradnak.
- Minden jó, ha a vége jó… csak jó lenne már hazamenni.
- Hamarosan otthon leszel, és én lesni fogom minden kívánságod.
- Ha ezt tudom, előbb meglövetem magam – próbált Kitty viccelődni, majd komolyra fordult a hangja. – Meghaltam pár percre, ugye?
- Igen… azt nem kívánom senkinek, amit nekem az alatt át kellett élnem.
- Láttam anyát.
- Hogy mondtad?
- Beszélt hozzám. Azt mondta, nagyon szeret… és én éreztem, hogy igazat mond. Vele akartam menni, de megállított, hogy… nem hagyhatlak itt. Aztán meghallottam a hangodat, és… magamhoz tértem.
- Oh, kicsim – ölelte át Jack. – Annyira örülök, hogy nem veszítettelek el… nem tudom, mi lett volna velem nélküled.
- Én sem – hunyta le a szemét Kitty szorosan apjához bújva.


***


- Végre itthon – sóhajtotta Kitty boldogan, miközben elnyúlt az ágyán. Már csak a kötés a mellkasán emlékeztette őket a tragédiára. Jack leült mellé.
- Holnap jönnek a nagyiék. Látni akarják, hogy tényleg jól vagy.
- És Kevin?
- Felhívtam, hogy minden rendben, de pár napig nyugalomra van szükséged… de nem bír magával, így holnap ő is jön.
- Szuper vagy – Kitty ásított és megdörgölte a szemét. – Nagyon álmos vagyok… pedig a kórházban a nap jelentős részét átaludtam.
- Az orvos megmondta, hogy a gyógyszernek lehet ilyen hatása is. Aludj csak, ameddig akarsz, senki sem fog zavarni.
- Szeretlek, apa – suttogta a lány, mielőtt elaludt volna. Jack lágyan cirógatta Kitty haját.
- Én is téged… én is téged.