44. rész

Jack és Sue hamar a kórházban voltak; Kitty kórterme előtt egy nővér fogadta őket.

- Mr. Hudson, Kitty szíve nem bírja… az orvosok mindent megtesznek, de…
- Ez… azt jelenti…
- Sajnálom, Mr. Hudson.

Sue megfogta a férfi kezét. Pár perc múlva Dr. Hars lépett ki a kórteremből.

- Mr. Hudson…
- Doktor úr, kérem, ne…
- Mindent megpróbáltunk, de… Kitty szíve megállt…
- NEEEE! – Jack berontott a kórterembe.

Sue a folyosón maradt. Átérezte Jack fájdalmát; ő is ugyanazt érezte. Alig találtak egymásra… nem lehet, hogy Kitty meghalt…


***


Jack megragadta lánya kezét, és megállíthatatlanul ömlöttek a könnyei.

- Kitty… ezt nem teheted meg velem… elég a játékból, nyisd ki szépen a szemed és nézz rám… vagy csinálj bármit, kérlek!! Csak ne hagyj itt engem…

Kitty békésnek látszott; olyan volt, mintha csak aludna. Mintha csak egy sima reggel lett volna, amikor Jack bemegy a szobájába, hogy felébressze…
De Kitty már soha többé nem fog felébredni.

Jack megcirógatta lánya arcát; a test még meleg volt. Kitty tegnap még nevetett…

- Örökké szeretni foglak, kicsim. Senki sem fog kitörölni téged a szívemből.

Megpuszilta a sápadt arcot, majd visszaült az ágy mellett lévő székre, és csak simogatta Kitty karját, miközben könnyek peregtek végig az arcán.


***


Kitty jól érezte magát. A sötétséget felváltotta valami fehér fény; megindult felé. Valami nyugtalanította… valamit befejezetlenül hagyott.
Hirtelen egy alak jelent meg előtte, és ő hátrahőkölt.
Az anyja volt.
Kinyújtotta lánya felé a kezét, és várt.

- Kitty, tudom, hogy nem mutattam ki, de nagyon szeretlek téged. Remélem, egyszer megbocsátasz nekem.

A lány érezte, ahogy anyja szeretete körbeveszi; megindult felé, de a nő megállította.

- Nem, kicsim. Ez még nem a te időd. Az emberek körülötted még nem állnak készen arra, hogy elhagyd őket.

Hirtelen Kitty olyan tisztán hallotta apja hangját, mintha ott állna mellette.


„Örökké szeretni foglak, kicsim. Senki sem fog kitörölni téged a szívemből.”

- Hallod? Hív téged. Még nem hagyhatod ott őt. Mindent meg fog neked adni, amit én nem tudtam.

Anyja hirtelen távolodni kezdett.

- Vigyázni fogok rád innen – jutott még el Kittyhez, mielőtt újra elnyelte volna a sötétség.



***


Jack hirtelen érezte, hogy az addig élettelen kéz ujjai megszorítják az övét. Felnézett, és Kitty őt nézte. Szemében tompa fény csillogott. Mondani próbált valamit.

- Dr. Hars!! – ugrott fel Jack, és kirohant a folyosóra. – Dr. Hars!
- Jack, mi történt? – kérdezte Sue aggódva.
- Kitty él! – Jack szeme ezúttal az öröm könnyeivel telt meg. – Kitty életben van!


***


- Itt csoda történt, Mr. Hudson – mondta Dr. Hars, amikor Kittyt vizsgálta. – Ez biztos. Őrangyalod van, Kitty.

A lány kinyújtotta apja felé a kezét.

- Tudom – mondta halkan.

Az orvos elmosolyodott.

- Már minden rendben lesz Kitty-vel, Mr. Hudson – mondta, majd kiment.

- Én is örökké szeretni foglak, apa – suttogta Kitty.
- Cssss… később is ráérünk beszélgetni, drágám. Már nem lesz semmi baj.

Sue bejött a kórterembe, és megfogta Jack kezét.

- Kitty, én annyira örülök… már minden rendben lesz, ugye?

Kitty bólintott.

- Ilyen könnyen nem szabadultok meg tőlem.

Sue és Jack átölelte a lányt; olyanok voltak, mint egy igazi család.

- Látjátok? Isten is azt akarja, hogy együtt legyünk – mosolygott Sue.