41. rész

- Jó tanulást, kincsem – mondta Jack másnap az iskola előtt. Kitty felhördült.
- Mikor lehet a tanulás jó? Ráadásul az első óra matek… ha nem lenne Kevin, biztos, hogy megbuknék a vizsgákon. Szia, apa.
- Szia kicsim.


Kitty az épület előtt ácsorgó Kevinhez szaladt, és a karjaiba vetette magát.

- Hűha, minek köszönhetem ezt a szívélyes üdvözlést? – a fiú alig kapott levegőt egy hosszú csók után. Kitty vállat vont.
- Egyszerűen csak megveszem érted.
- Jó válasz – mosolygott rá Kevin, és kézen fogva bementek az iskolába.


***


Kevin érdeklődve figyelte Kitty-t óra alatt; a tanár azt hihette, Kitty szorgalmasan dolgozik a feladaton, de ő tudta, hogy a lány csak virágokat és szíveket rajzol a füzetébe.
Kitty megérezte, hogy figyelik; felemelte a fejét és szerelmére mosolygott. Vele teljesnek érezte magát.
Ekkor valaki feltépte az ajtót; a következő pillanatban két fegyveres rontott be a terembe.


***


- Ügyet kaptunk – kezdte lassan D az irodában.
- Miért nézel ilyen rémülten? – kérdezte Jack.
- 2 fegyveres betört egy iskolába, és túszul ejtettek egy osztályt.
- Melyik iskolába?
- A Heraldba, Jack.

Jack megkapaszkodott az asztal szélében; hirtelen forogni kezdett a szoba.

- Melyik osztályt? – préselte ki magából.
- Mrs. Flackét.
- Ő Kitty osztályfőnöke…
- Tehát ő is ott van.


***


Halálos csend volt az osztályban. Kitty lassan Kevin felé fordította a fejét, aki őt nézte.

- Az álmom – suttogta a fiú hangtalanul.
- Nem lesz semmi baj – suttogta vissza Kitty, de közben jeges rémület áradt szét benne.
- Feltartott kezekkel jöjjenek ki! – hallatszott kintről. Kitty megkönnyebbülten ismerte fel Bobby hangját; apja is itt lehet valahol a közelben. Már semmi rossz nem történhet.
- Még mit nem! – kiabált ki az egyik férfi. – Ötmilliót kérünk kis címletekben, és egyik gyereknek sem esik bántódása!

A másik férfi idegesen fel-alá járkált, és magában motyogott. Szemmel láthatóan nem figyelt rájuk. Kitty észrevette, hogy a hátsó ajtót egyikük sem őrzi. Értesíthetné az apját…

- Add ide a telefonod – súgta Kevinnek.
- Kitty, ha…
- Ezerszer elmondtam, hogy nem lesz semmi bajom. Csak add már ide.

A fiú körülnézett; semelyik férfi nem figyelt rájuk. A lány kezébe csúsztatta a telefont, aki nyomkodni kezdte a gombokat.



***


Jack idegesen nézte az iskolát, és még soha nem aggódott ennyire a lányáért. A tárgyalást Bobbyra és a többiekre bízta; tudta, hogy ő nem lenne képes józanul gondolkodni.
A telefonja rezgett; türelmetlenül nézte meg az üzenetet.

„A hátsó ajtót egyikőjük sem vette észre, ott bejöhettek. Apa, kérlek, nagyon siessetek!” Kitty


***


Kitty visszaadta Kevinnek a mobilját; már csak várniuk kell. Mindennél jobban bízott apjában.
Épp a fiú kezébe rakta a telefont, amikor egy hang harsant mellette.

- Te mit csinálsz??

Kitty felnézett, és az eszelős tekintetű férfi nézett rá, aki az előbb még fel-alá járkált.

- Semmit – felelte a lány gyorsan. A férfi közel hajolt hozzá; a szemeit tanulmányozta.
- Hogy hívnak?
- Kitty.
- Milyen Kitty?
- Hudson.
- Hudson?? – ordított fel a férfi. – Jack Hudson juttatott börtönbe… a rokona vagy… azokat a szemeket sosem felejtem el!!

Mielőtt bárki bármit tehetett volna, a férfi előkapta a fegyverét, és lőtt.


Kitty Kevin ölébe esett; erősen vérzett a mellkasa. Megmarkolta a fiú ingét.

- Kevin… szeretlek – vér folyt le a lány szája szélén. – Mondd… meg… apámnak… hogy őt is… nagyon… nagyon… szeretem…

Kitty szeméből kihunyt a fény; keze erőtlenül lehanyatlott, teste elernyedt a fiú karjaiban.