39. rész

Este nyolckor csengettek a McAnders házban. Kevin nyitott ajtót.

- Jó estét, Mr. és Mrs. Hudson. Üljenek le a nappaliban, a szüleim is mindjárt bemennek. Nekem még lenne egy sürgős beszélnivalóm Kittyvel.
- Beszélnivaló, persze – morogta Jack, de Sue megfogta a kezét és behúzta a nappaliba.
- Nekem nem is köszönsz? – kérdezte Kitty, amikor szülei eltűntek.

Kevin lehajolt és lágyan megcsókolta.

- Nem akartam apád előtt. Szeretek élni.
- Apám egy felnőtt ember.
- És fegyvere is van… kösz, inkább nem packázok vele. Kitty, amit a telefonban akartam neked elmondani, az tényleg nagyon fontos, és nem akarom, hogy te vagy a családod...
- Kitty!! – sikította egy hang, és a lány a következő pillanatban arra eszmélt, hogy Ben rajta lóg.
- Szia, Ben…
- Ben, azonnal engedd el Kittyt!!
- Kicsim, hallgass a bátyádra! – bukkant fel egy nagyon fiatal nő, és Kittyre mosolygott. – Te biztos Kitty vagy. Kevin sokat mesélt rólad. Gyere, Ben, menjünk be a nappaliba, ismerjük meg Kitty szüleit.
- Nem is mondtad, hogy egy nővéred is van – mondta Kitty Kevinnek, mikor a nő eltűnt Bennel.
- Mert nincs nővérem.
- Unokatesó?
- Nem.
- Akkor ki volt ez a nő?
- Ő az anyám.
- Túl fiatal ahhoz, hogy az anyád legyen.
- Ezt neki is mondd meg.
- Várj… hány éves anyukád?
- Harmincegy.
- És hány éves vagy te?
- Tizenhét leszek.
- Anyád 14 évesen szült téged??
- Ezt próbáltam elmondani!!
- Ez egyáltalán nem elítélendő. Csak megdöbbentő. Te úristen, Sue a világ legvallásosabb embere… Menjünk be a nappaliba, nézzük meg, mi folyik ott…

Beléptek a nappaliba; ott kínos csend fogadta őket. Jack Kitty felé fordította a tekintetét. A lány megrázta a fejét.

- Hát nem aranyos Ben? Én is egy ilyen testvért szeretnék magamnak – próbálta Kitty megtörni a csendet, ahogy leült apja mellé.
- Ó, Kevin is folyton ezt hajtogatta, most meg egy kanál vízben meg tudná fojtani az öccsét… ugye drágám? – borzolta fel Mrs. McAnders a mellette ülő fia haját.
- Igazából a víz sem kellene hozzá.
- Jaj, ti fiúk… mindig is annyira vágytam egy kislányra – mondta Kevin anyja. - De a fiaimra is nagyon büszke vagyok. Gondolom, Önök is Kittyre.
- Ők a legjobb szülők a világon – jelentette ki Kitty.
- Anya, éhes vagyok – nyafogott Ben.
- Akkor menjünk vacsorázni. Nem vagyok valami konyhatündér, de igyekeztem.
- Csak szerénykedik, nagyon jól főz – mondta Kevin, amikor bementek az étkezőbe.


***


Vacsora után Jack és John, Kevin apja eltűntek; kiderült, hogy mindketten imádják a jégkorongot. Kitty, Kevin és Ben kimentek az udvarra Levi-jal; Sue és Carol, Kevin anyja egyedül maradtak a nappaliban.

- Hány éves volt, amikor Kitty született? – kérdezte Carol.
- 16, de nem én vagyok a biológiai anyja. De olyan nekem, mintha a lányom lenne.
- Azt hittem… nagyon kötődik magához. Elítél engem?
- Nem. Isten választotta ki arra olyan fiatalon, hogy babája szülessen. Biztos volt oka rá.
- Lehet… abban az időben mindenki elítélt… talán én is saját magamat. De aztán megszületett Kevin… a gyerekeim a legcsodálatosabbak az életemben. Egy nő nem nő addig, amíg gyermeke nem születik. Egyszer meg fogja érteni, miről beszélek.

Ekkor felbukkant a férfi, akit Sue jövendőbeli gyermekei apjának remélt.

- Köszönjük a vendéglátást, de már nagyon késő van, és holnap időben fel kell keltenem Kittyt az iskola miatt.
- Nagyon örülünk, hogy eljöttek. A lánya az udvaron van a fiaimmal.
- Köszönöm. Jó éjszakát.


***


Éjfél körül Jack arra lett figyelmes, hogy Kitty szobájából fény szűrődik ki.

- Miért nem alszol? – nyitott be a szobába, és Kitty felült az ágyában.
- Csak gondolkodtam. Kevin anyján. Annyira szereti a fiát, pedig nagyon fiatalon szülte. Más gyűlölné ezért a gyerekét.
- Akaratlanul is összehasonlítottad anyáddal, ugye? – ült le Jack az ágy szélére.

Kitty vállat vont.

- Talán. De neked is hirtelen tönkretettem az életed.
- Nem tudom, honnan vetted ezt az ostobaságot, de egyáltalán nem tetted tönkre az életem. Nagyon szeretlek, kicsim. Nem tudom, mit tennék, ha valami történne veled – ölelte magához Jack.
- Egy lány nem is kívánhatna jobb apát nálad – bújt a lány apja ölelésébe.
- Na, aludj. Reggel nem bírlak majd felrázni.
- Aludni jó, aludni kell.
- Csak nem iskolaidőben. Jó éjt, kicsim.
- Jó éjt, apa.

Jack lekapcsolta a villanyt és kiment a szobából.
Nem tudta, hogy nemsokára meg kell tapasztalnia, milyen aggódni egy életért… A saját gyereke életéért.