38. rész

Kitty a konyhából jövő zajokra ébredt. Álmosan pislogott az órára; reggel kilenc volt. Vasárnaponként apját nem lehetett 11 előtt felkelteni, csak akkor, ha fontos ügyön dolgozott.
Kittyben felébredt a gyanú, hogy apját esetleg ufók rabolták el, és kicserélték egy robotra.
Kiment a konyhába; Jack éppen terített.

- Jó reggelt, kicsim. Éhes vagy?
- Egy kicsit.
- Ülj le.

Miután mindketten nekiláttak a reggelinek, Kitty megszólalt.

- Igazságtalan voltam veled… tudom, hogy csak a legjobbat akarod nekem. De nagyon szeretlek téged, és Kevint is. Ne akard, hogy választanom kelljen. Mert nem tudok.
- Nekem is bocsánatot kell kérnem. De tegnap azért mondtam azt, mert
- szeretlek, és biztonságban akarlak tudni. Alig ismerjük ezt a fiút.
- Az igaz, de biztos nem pszichopata. Olyan, mint te. Hetente váltogatta a barátnőit, mert megtehette. És akkor egy lány megváltoztatta az életét.
- Nem is váltogattam hetente a barátnőim.
- Bocs. Te kétnaponta csináltad.
- És nem is voltam olyan szerencsétlen Sue-val, ahogy a naplódban irkáltad.

Kitty kezéből kiesett a villa.

- Te elolvastad a naplómat??
- Eleinte nem sok kedves dolgot írtál benne rólam.
- Te elolvastad a naplómat??
- Te is elolvastad az enyémeket.
- Azt csak kitaláltam, hogy elengedj Kevinnel!! – Kittyt a szívinfarktus kerülgette.
- Hát akkor… bocsánat… de nem kellett volna a naplóimmal viccelned!
- Mennyit olvastál el??
- Nem sokat, de éppen eleget. Várj… ha nem olvastad a naplóim, honnan tudtad, hogy volt egy Drew nevű barátnőm?
- Gondoltam, annyi csajod volt már, hogy teljesen mindegy, milyen nevet mondok. Nem hiszem el, hogy tényleg elolvastad a naplóm…
- Mivel tehetném jóvá?
- Vedd feleségül Sue-t. Ja, és kistestvért is akarok. Úgyhogy igyekezz.

Mielőtt Jack reagálni tudott volna, megcsörrent a telefon; Kitty felpattant és felvette.

- Hudson-lakás.
- Szia, Kevin vagyok. Te és a szüleid meg vagyok hívva vacsorára ma estére. Anya szomorú, hogy nem találkozhatott veled tegnap, ezért kitalálta ezt a vacsorát.
- Remekül hangzik, csak megkérdezem apát. Tartsd egy kicsit.

Kitty visszament a konyhába.

- Kevin anyja meghívott minket vacsorára, beleértve Sue-t is. Megyünk, vagy a naplóm olvasásával akarod tölteni az estét?
- Már bocsánatot kértem! De jól hangzik. Mehetünk.

Kitty újra felvette a telefont.

- Azt mondta, rendben, de ha bántani mersz, ugatni fog és megharap.
- Egy kis komolyságot, ha kérhetem.
- Ott leszünk. Mikor?
- Este nyolc. Kitty, el kell mondanom valami fontosat. Anyám…

Ekkor csengettek.

- Nyisd ki, légy szíves! – kiabált ki Jack a konyhából.
- Bocs, Kev, de ki kell nyitnom az ajtót, mert apám nem képes rá. Este találkozunk. Szia, szeretlek.
- Én is, de csak egy pillanatot várj, kérlek, nem akarom, hogy este…
- Nem foglak leégetni. Szia.
- Szia – adta fel a fiú.

Kitty lerakta a telefont, és kinyitotta az ajtót.

- Jó reggelt, Sue. Este nyolckor Kevinéknél vacsorázunk.
- Tessék?
- Meghívtak engem és a szüleim. Tehát te is jössz. Apa a konyhában van – tájékoztatta Kitty, majd leült a kanapéra. Sue bement a konyhába.
- Jó reggelt, drágám – csókolta meg Jack.
- A lányod az előbb közölte, hogy Kevinéknél vacsorázunk.
- Ja igen. Az anyja meghívott minket.
- Beszéltél Kittyvel?
- Kicsit összekaptunk, de már minden rendben. Szerintem csak egy anyát szeretne, és téged szemelt ki erre a posztra. Ha már a vér szerinti anyja nem szerette.
- Haragszol Melissára?
- Részben. Gyűlölöm azért, amit Kittyvel tett. Másrészt… ő adta életem egyik legcsodálatosabb ajándékát – pillantott Jack szeretettel a kanapén olvasgató lányára.
- Ki a másik? – kérdezte Sue.
- Te – húzta magához Jack, és lágyan megcsókolta. Sue nem tiltakozott; a férfihoz simult.

Kitty felpillantott a könyvéből, és a két felnőttre nézett. Remélte, hogy apja hamarosan megkéri Sue kezét, és egy olyan család lesznek, amire mindig is vágyott.