Bobby nem csak támogatásként kísérte el barátját, tudott Cindy problémájáról, és vészhelyzetben szükség lett volna a rá, és határozottan érezte, hogy vészhelyzet van. Mind hárman tudták, hogy ha megvárják a kommandósokat, akkor már talán késő lehet. Jackben egyre jobban elhatalmasodott a gyanú, hogy az ARC rabolta el Cindyt, és a nőnek tényleg igaza volt, amikor azt mondta, hogy ártatlan és csak csőbe akarták húzni. A kastély kapu leszakadva hevertek két oldalt, elhanyagolt és lelakott volt a környék. A déli nap sugarai hevesen perzselték az évek óta ott heverő avart. Jack lelassított a kocsival, majd mind a hárman kiszálltak a kocsiból és az és elkezdték felderíteni a terepet. Bobby hátra ment, Sue és Jack együtt maradtak. Rádión értesítették egymást, és rájöttek, hogy megtalálták az ARC búvóhelyét. Hiszen teljesen logikus volt, hogy egy sorozat gyilkos egy ilyen lepukkant helyen bújjon el. Sue és Jack az emeleten voltak, amikor egy félig betört ablakon keresztül látta, ahogy egy alak Bobby háta mögé settenkedik és leüti. Nem is tudott szólni a barátjának, nem volt képes figyelmeztetni, csak végig nézte, ahogy egy férfi leüti a barátját. Azonnal szólt Suenak és lementek, hogy segítsenek Bobbynak. Sue egy ajtó mellett sétált el szorosan, majd az ösztönei azt súgták neki, hogy menjen be rajta. Soha nem ismert érzés vette körül, minden idegszála azt súgta, hogy nézzen be azon az ajtón. Szólni akart Jacknek, de akkor az ajtó hirtelen kinyílt, és egy sebzett arcú férfi nézett vele farkas szemet. Sue annyira megijedt, hogy egy hang se jött ki a torkán, Jack is csak Levi ugatására lett figyelmes, de amikor már hátra nézett a sebhelyes arcú fickó elkapta Suet. Egy pillanatra megállt a szíve, amikor látta, hogy szerelme bajban van. A férfi gyorsan kapcsolt és mielőtt Jack elővehette volna a fegyverét rálőtt a férfira, mire az kiesett a hatalmas ablakon. Suenak a lélegzete is elakadt, amikor látta, hogy szerelmére rálőttek és kiesik az ablakon. Úgy érezte, hogy a szíve szakad meg. A férfi behurcolta őt a szobába, és bezárta maguk mögött az ajtót. Sue könnyei egy pillanat alatt patakként kezdtek záporozni, majd a férfi őt is lelökte egy sarokba, és aztán leült velük szemben egy székre. Sue csak most vette észre, hogy Cindy is ott hever a sarokban, és amennyire észre tudta venni, jól volt, habár nem volt eszméleténél. Óvatosan megrázta, és a nő fülébe kezdett suttogni. Próbálta figyelni a nő száját, majd megkönnyebbülve vette észre, hogy alig láthatóan mondatokat kezdenek formálni.

Sue nem értette, hogy Cindy miért kéri tőle, hogy ne szóljon arról, hogy magánál van, de valamiért már megbízott a nőben. Amikor Jack megcsókolta a kórházban, akkor is kiállt Cindy mellett, azért veszekedett vele. Pár perc múlva egy másik férfi jött be a szobába, és Sue döbbenten vette észre, hogy ő az, aki Cindy ellen vallott, aki a rajzot behozta róla, akit eddig tanárnak hittek, ő West Hildiger. Riadtan egyik férfiról a másikra pillantott majd összeállt neki a kép, és rájött, hogy Cindynek mindvégig igaza volt. Habár talán arról még a nő sem tudott, hogy az ARC összejátszik Hildigerrel. De most már talán késő, Jack már halott, és Bobbyval is kitudja, mi van. A két férfi a karjánál fogva kezdte kirángatni őket. Sue szomorúan pillantott ki az ablakon, de nem látta Jacket sehol. Biztos elvitték a holttestét – gondolta magában miközben lehajtott fejjel ment tovább. Ahogy kiértek az udvarra a kocsi még mindig ott állt, de sötét felhők kezdtek gyülekezni az égen, mint valamiféle baljós előjelek. Pedig még egy 15 percet sem voltak bent, és amikor bementek még az ég ragyogóan tiszta volt, most pedig minden el volt borulva. Talán Cindynek még is igaza volt tegnap, hogy ma már esni fog. Csak részleteket látott a két férfi beszélgetéséből, de annyit megtudott, hogy el akarják vinni őket, mielőtt a többiek még oda érnek. Cindy még mindig úgy tett, mint aki alig van eszméleténél, de amikor egy furgonba akarták őket betuszkolni a sebezett arcú fickótól, elrántotta a fegyverrét, majd egy pontos és jól célzott lövéssel fejbe lőtte Hildigert. Sue ijedten nézett körbe magán, majd próbált segíteni Cindynek, aki még mindig a sebzett arcú férfival dulakodott. Egyszer csak egy férfikéz fogta meg a vállát, és azt hitte ott helyben szívrohamot, kap, annyira megijedt. Ahogy megfordult még jobban megijedt, mert Jacket látta maga előtt.

Meghittnek induló beszélgetésüket egy lövés zavarta meg. Mind ketten azonnal Cindy felé néztek, majd a nő ruháján egy véres folt jelent meg, és összeesett. A sebzett arcú férfi Jack és Sue felé kezdett menni, majd egy újabb lövés dördült el. A férfi arca meredt lett és megfordulva esett össze. Az udvar végében Bobby jelent meg, kezében füstölgő fegyver volt. Jack azonnal oda rohant a földön fekvő Cindyhez, akinek ekkora már hatalmas vérfolt éktelenkedett. Leült mellé a földre és amennyire csak tudta az ölébe húzta a nőt. Ekkor már javába küzdött a könnyeivel.

Sue ott állt Cindy mellett, de nem, mert eddig közelebb hajolni hozzá. Bobby lassan oda sétált közben, hogy lássa, mi történik. Sue közelebb hajolt Cindyhez. A nő megfogta Jack és Sue kezét, majd összekulcsolta őket.

Ekkor már néhány csepp ragyogott Cindy arcán, de ezek nem Jack könnyei voltak. Ahogy a férfi felnézett az égre, ő is látta, ahogy esni kezd. Visszapillantott Cindyre, de a nő, már holtan hevert a karjaiban. Megrázta, próbálva hátha csak az eszmélet vesztette el, de rá kellett jönnie, hogy Cindy meghalt. Sírva szorította magához, félelme beigazolódott. Nem tudott tőle bocsánatot kérni. Az eső elmosta a könnyeit, de a fájdalmát nem tudta elmosni. Ugyan nem szerelemmel szerette Cindyt, de akkor is nagyon közel állt a szívéhez. Olyan volt neki, mintha a testvére, a legjobb barátja lett volna, a mindene. Lassan megérkeztek a kommandósok is és a csapat többi tagja is, de már késő volt. Jack bőrig ázva ült a sárban Cindyvel. Nem akarta elengedi a nőt, még pár pillanatig a karjaiban akarta tartani, vele akart lenni, úgy, mint régen, amikor még gyerekek voltak. Akkor is sokat ültek kint az esőben, Cindy mindig azt mondta neki, hogy az eső elmossa a bűneiket, és egy új élet reményét hozza el. De most az eső sem segített.

Washingtonban véget értek kánikulai napok. Az eső két teljes napig zuhogott, lehűtve jó időre ezzel a levegőt. És Cindynek ezúttal tényleg igaza volt az esőt illetően, egy új élet reményét hozta el a városnak. A két esős nap után mindenki másként tekintet egymásra, mintha meg tanulták volna egy időre értékelni azt, amijük van. Jack egy kis régi lemezjátszóból még régibb dalocskát játszatott le Cindy temetésén újra, meg újra. Megkereste a nő kedvenc dalát, hogy utoljára itt a földi létben azt hallhassa. De ezzel sem tudott segíteni a lelkiismeretén, nem tudott bocsánatot kérni a nőtől, amiért nem hitt neki, amikor gyilkossággal vádolták. Sue egy hónappal a temetés után kihívta őt Cindy sírjához. Egy hófehér lufit tartott a kezében, ami héliummal volt töltve.

Jack átvette kedvesétől a lufit, majd sokáig csak nézni bírta. Ugyan egy pár voltak már Sueval, de Cindy emléke még mindig ott kísértett felettük. Jack nagyot nyelt, majd elengedte a fehér lufit, ami könnyedén szállt felfelé. A sírra nézett, amin csak egy szál liliom hevert. Jack még ejtett egy utolsó könnycseppet a nőért, majd letörölte és megfogva a mellett álló nő kezét kisétáltak a temetőből. Maguk mögött hagyva a múltat, a múlt fájdalmait, bízva egy új és jobb életben.