Mindent a semmiért
2008.07.22. 10:55
2. rész
De engedd meg, hogy bemutassam neked a csapatomat. Képzeld már az FBI-nál dolgozom.
Tudok róla Jack. Többet tudok rólad, mint azt hinnéd.
Ott tartottam, hogy Mylest már ismered. Ő Bobby, Sue, Lusy, Demetrius, Tara, és ő pedig Levi.
Jaj de aranyos kutya! Ki a gazdád szépségem – Cindy újfent teljesen megfeledkezett Jackről, és Levial kezdett fogalakozni.
Ő az én kutyám.
Aha, annyira szép. Nekem is van egy kutyám, habár ő nem ilyen szép, de nekem ő a legkedvesebb.
Biztosan!
De Cindy mesélj már valamit! Egyszer csak eltűntél, majd év múlva csak annyit tudtunk meg rólad, hogy Irakban vagy katona.
Te katona vagy – kérdezte Lusy döbbenten, mert Cindy nem nézett ki annak a tipikus katonának?
Már nem. Fél éve ott hagytam a sereget!
Tényleg – vette át a szót újból Jack?
Igen.
De miért nem írtál, vagy hívtál? Tudod, hogy aggódtunk érted, és semmi életjelet nem adtál magadról.
Nem volt kedvem hozzá. Amúgy meg neked írtam. Minden nap egy levelet egy éven keresztül. Egyre sem válaszoltál, szóval nekem ne beszélj az életjelről.
Én nem kaptam egyet sem.
Na persze!
Hagyjuk – Cindy egy pillanat alatt kihozta Jacket a sodrából.
Jacknek világ életében kötélből voltak az idegei, de Cindy képes volt rá, hogy úgy fel húzza akár egy mondatával, hogy Jack a plafonon legyen. Cindy nagyon kedves és vicces nő volt, de egy ponton tényleg nagyon tudott szemét is lenni. Jack már most dühös volt a nőre, pedig 11 év után most töltött el vele alig két percet. Hát igen, Cindy nem volt egy minden napi nő. Egy bájos mosollyal, és egy kedves pillantással már is elintézte Jack haragját, aki most még jobban haragudott a nőre, amiért le tudja őt ilyen könnyen kenyerezni. Cindy kellemesen elcsevegett mindenkivel, de még is titokzatos maradt, nem akart a múltjának annak a részéről beszélni, amikor katona volt. Bobby – mint ahogy Jack is – tudta, hogy kemény dolog katonának lenni, és úgy sejtették, hogy történhetett Cindyvel valami olyan a katonai évei alatt, amiről nem akar beszélni. És, ha Cindy valamiről nem akar beszélni, akkor arról nem is fog. Kellemesen csevegtek, amikor a rádióban megszólalt egy régi dal. Cindy és Jack mosolyogva egymásra néztek, majd minden előjel nélkül hatalmas nevetésbe kezdtek.
Emlékszel Jack?
Lehet azt elfelejteni?
Nem. Sose!
Mit nem lehet elfelejteni – kérdezte érdeklődően Sue?
Egyszer volt egy – kezdett bele Cindy – táncversenyem. Rávettem…
Én inkább a megzsaroltam szót használnám.
Én nem emlékszem, hogy megzsaroltalak volna.
Na szép vagy, erre persze nem emlékszel.
Furcsa nem? A lényeg az – fojtotta végül Cindy – hogy a versenyen erre a számra táncoltunk, majd úgy ért volna véget, hogy Jack szinte teljesen leenged a padlóig. Csakhogy nem leengedett, hanem ellökött.
Csak kicsúsztál a kezemből.
Ez már mindegy! Végül átcsúsztam a parketten, felborítottam egy kis asztalt, amin egy torta volt, a torta rázuhant a bírókra, majd csak később vettem észre, hogy a szoknyámat a parkett közepén már elhagytam. Az egész csarnokban néma csend volt, majd mindenki rajtam nevetett. Ettől függetlenül megnyertük a versenyt. A bírák azt mondták, még soha nem láttak ennyire újszerű koreográfiát.
És ha ez nem lett volna elég, Cindy annyira nevetett, hogy a díjat alig bírta átvenni.
A csapat többi tagja is elkezdett nevetni, ez a sztori végleg betette a kaput. Cindy már eddig is sok vicces történetet mesélt, de most teljesen kikészültek ettől.
Nekem most már mennem kell.
Maradj még Cindy, annyira szívesen hallgatnák még, hogy milyen kölyök is volt a mi barátunk.
Szívesen maradnék még Bobby, de most tényleg rohannom kell. Nektek is vissza kellene menni az irodába, elpaskolni a rosszfiúkat. De holnap lesz egy medencés parti az itteni lakásomban. Gyertek el hozzám, és hozzátok magatokkal a jókedveteket és a fürdő rucitokat.
A szombat sajnos nekem nem jó?
Miért Demetrius?
Alig tudok egy kis időt eltölteni a gyerekkel és a feleségemmel. Szeretném velük tölteni a hétvégét.
Hát akkor hozd el őket is. A gyerekek biztos élveznék a pancsolást.
Oké. És Donna is örülni fog, hogy megismerhet.
Itt a címem – Cindy átadott egy cetlit Jacknek.
Mikorra menjük?
Hmm, nem is tudom. Reggelizetek meg és gyertek. Töltsük együtt a holnapot.
Rendben. Akkor holnap találkozunk!
Ezzel Cindy elköszönt a többiektől, majd Jacket újból megölelte. Suenak rosszul esett, hogy egy idegen és gyönyörű nő ölelgeti az ő szerelmét, de most nem tudott mit tenni. Szerette Jacket tiszta szívéből, de két héttel ezelőtt elpuskázta az esélyét. Jack elmondta neki, hogy szereti, de ő akkor annyira haragudott a férfira, hogy azt mondta neki, hogy soha nem tudná szeretni. Azóta pedig nem volt bátorsága ahhoz, hogy elmondja valójában mennyire, szereti őt. Még kedvelte is volna Cindyt, ha nem a vetélytársat látja benne. Ugyan Cindy ekkor még nem gondolt „úgy” Jackre, de később komoly tervei voltak vele. Csípőjének finom ringása magára vonta Jack szemét is. Cindy volt az első komoly ellenfél Sue számára, és nem tudta, hogy most őt hogy fogja legyőzni. Halványan reménykedett benne, hogy nem kell majd vele harcolni, mert érezte, hogy alul maradna, ha meg kellene küzdenie Jack kegyeiért. Hiszen annyi minden köti őket össze, és annyira jól összepasszolnak, ráadásul Cindy nagyon is tudja, hogy irányítsa a férfiakat. Fáradtan mentek vissza az irodába, a fél órás ebédszünetet 2 órásra húzták el, de az egyetlen változás, ami közben történt, az volt talán, hogy úgy érezték még melegebb, van. Az össze elmaradt jelentéssel elkészültek, és amivel az utolsó ügyük nagyságát jellemezni lehetne talán az, hogy magukat a jelentéseket is teljes két napig írták. De most még a jelentések sem maradtak meg nekik. Itt is bejelentették a rendkívüli munkaszünetet. A jövő héttől kezdve nem kellett bejönniük, addig, amíg nem hűl meg egy kicsit a levegő. Ennek mindenki nagyon örült, de leginkább Levi, akit a legjobban megviselt a hőség a puha és amúgy is meleg bundája miatt! Panaszosan nyüszített egyet a gazdájának, aki most ezt észre se vette. A kutyus fáradtan nyúlt el a hűvös padlón, jól esett neki, hogy legalább ennyi hűtést kap. Az óra mutatója vánszorogva érte el a várva várt időt, végre haza mehettek. Egész nap jó formán csak ücsörögtek, de Randy miatt bent kellett tölteniük az egész napot. Sue és Lusy egy kocsival jöttek, Lusy a sajátját otthon hagyta a hűvös garázsban. Az üres utcáknak köszönhetően. Levi boldogan ugrott be a hátsó ülésre, tudván amint haza érnek ő is beugorhat Sue mellé a hűsítő fürdőbe.
|