Mindent a semmiért
2008.07.22. 10:54
1. rész
MINDENT A SEMMIÉRT
Minden egy perzselő nyári napon kezdődött. A levegő, fojtogatóan meleg és száraz volt. Mintha az egész város egy hatalmas katlan lett volna. Minden nap megdőlt az aktuális meleg rekord. Az utcák kihaltak és sivárak volt, ha valaki kinézett az ablakon egy western film ártatlan figyelőjének érezhette magát, és joggal gondolhatta azt, hogy a napi párbajra hamarosan sor fog kerülni, mert mindenki eltűnt az utakról. A csendet néha megtörte egy mentő vészjóslóan sikító hangja, de egyébként minden elcsigázott és végzetes volt. A legkisebb szellő se futott át az utcákon, a hőség egyre elviselhetetlenebb lett. Az áramszolgáltatók egymás után jelentették be, hogy nem tudják ellátni a várost elegendő árammal, így megkérték a lakosságot, hogy csak a legszükségesebb dolgokra használjanak áramot. Mindent, ami nem életbevágóan fontos kapcsoljanak ki. Általában az emberek fittyet hánytak az ilyen felszólításokra, de most mindenki belátta, hogy nagy a baj. Még a terroristák is takarékra állították magukat, nekik sem volt kedvük ekkora kánikulában rosszalkodni. Csak csendben meghúzták magukat, és várták a megváltó hűvösebb napokat. Azon a napon, amikor a semmiből újra felbukkant Jack életében Cindy Owens, a férfi gyerekkori jó barátja és élete első nagy szerelme. Mindent közösen tettek, olyanok voltak akár az ikrek: elválaszthatatlanok! De aztán Cindy egy nap egyszerűen felállt a székből és kisétált mindenki életéből, sokáig nem is hallottak róla, majd jött a hír, hogy már Irakban szolgál katonaként. Jack és Cindy közel álltak egymáshoz, és a férfit nagyon megrázta, hogy a nő, csak így elment, mindenféle előjel nélkül. Kimentek egy szabadtéri étterembe, remélve, hogy ott jobb lesz az idő, de semmi változást nem tapasztaltak. Nem volt se hűvösebb, se melegebb. Közel s távol ez volt az egyetlen éterem, ami nyitva tartott, a többi mind bezárt, a hőség és az áram problémák miatt. De ebbe a kis étterembe is elég nagy volt a pangás, amikor a csapat belépett, csak egy nőt láttak, aki háttal ült nekik. Összetoltak két asztalt, hogy mind annyian el tudjanak férni, és jobban tudjanak beszélgetni is. A hangulat lényegesebben oldott volt, mint az irodában, de ez nem csak a helyváltozásnak volt köszönhető, hanem a hűs boros poharaknak is. Már a desszertnél tartottak, amikor a nő kivette a táskájából a sminkes tükrét és megigazította a haját. Sue éppen úgy ült, hogy jól rálátott a nőre, és ha még csak hátulról látta is, tudta hogy nem csak gyönyörű, de okos és eltökélt is. De amire ő se számított, hogy a nő felállt és egyenesen feléjük tartott. Aztán egyik kezével befogta Jack szemét, a másikkal pedig jelzett a csapatnak, hogy ne szóljanak egy szót se.
Ki az? Nem tudom, ki lehetsz! – mondta Jack, miután meg is tapogatta a kezeket.
Emlékezz erre – és a nő finomat adott egy taslit Jacknek.
A többiek elképedve nézték, még Bobby sem sejtette, hogy ki lehet a titokzatos bombázó. Ahogy végig nézett rajta hibátlan testű nőt látott maga előtt. A jobb vállánál volt ugyan egy halvány foltocska, de Bobby nem tudta eldönteni, hogy mi lehet az, így arra ügyet sem vetett. A nő látszólag jól bírta a meleget, mert majd ki csattant, és a mély dekoltázsú ruhája olyan erotikus kisugárzást adott neki, amitől minden férfi elgyengült volna. Ennek a nőnek veszélyes fegyver volt a kezében, és merte is használni. Jack pár pillanatig csendben volt, majd hirtelen felpattant, és megemelte a hangját. Nem kiabált, csak hangosan beszélt.
Cindy? Cindy Owens? Te vagy az? Ezt nem hiszem el! Hogy kerültél ide? Uram isten de meg változtál. Fantasztikusan nézel ki. Mióta vagy Washingtonban? Jaj gyere, hagy öleljelek meg!
A nő szóhoz se tudott jutni Jack kérdés áradatától, és csak mosolygott. Amikor Jack megölelte eleinte csak tartotta a kezeit, majd ő is viszonozta az ölelést. Hiányzott neki a barátja, és Jack igen jó képű fickó lett, és elvezte, ahogy az izmos karok átölelik. Cindy finom illata elkerülhetetlenül megcsapta Jack orrát, és meg is bódította. Nem ismerte Cindynek ezt az oldalát, ezt a nőies és erotikus oldalát, de nagyon tetszett neki. Amikor végre el tudtak szakadni egymástól, akkor Jack akart volna szólni előbb, de Cindy megelőzte.
Na keríts nekem helyet Mafla, vagy én kerítek magamnak – mondta Cindy ellentmondást nem tűrően, mire a férfi azonnal oda húzott neki egy széket.
Mafla – Myles kérdő szemekkel nézett rá, és alig bírta elfojtani, kitörni készülő nevetését?
Most komolyan néz rá, ilyen szemekkel még se hívhatom Rambonak. Ő az én kis Maflám – válaszolt Myles fel nem tett kérdésére Cindy!
Igazad van.
Amúgy Cindy Owens vagyok, Jack gyerekkori barátja.
Én Myles Leland.
Jack teljesen kimaradt a beszélgetésből, Cindy nem is figyelt rá, el volt foglalva Mylesal. Elhűlve nézte a nőt, nem ilyennek ismerte. Mintha egy ismeretlen ismerős ült volna mellette. Cindy mindig vonzotta a bajt, de oda figyelt a barátaira, és soha nem volt modortalan. Most sem volt az, de Jack örült volna, ha most vele foglalkozik. Annyi év után úgy érezte igazán nem sok, amit kér. De, ha Cindy nem volt hajlandó ráfigyelni, akkor majd ő felhívta magára a figyelmet.
|