37. rész

Hajnali három volt, amikor Jack halkan benyitott lánya szobájába. Kitty aludt. Vagy csak úgy tett. Nem tudta.
Megállt a lány ágya mellett; a lány szorosan magához ölelte a plüsspingvinét. Jack már elég jól ismerte a lányát ahhoz, hogy tudja, Sigmund csak akkor van vele, ha sírt.
Keserűen felsóhajtott, majd észrevett egy könyvet az asztalon. Felkapcsolta az asztali lámpát; Kitty naplója volt. Arra gondolt, ha Kitty is elolvasta az övéit, ő is megteheti.
A naplóban hónapokkal ezelőtti bejegyzések is voltak… amikor a lány még nem tudhatta, hogy az élete nemsokára gyökeresen megváltozik.


2007. 06 19.

Anya már megint beadott ebbe a táborba. Azt mondta, örüljek, hogy ez nem az árvaház. Legalább addig sem kell vele lennem. Se vele, se Bennyvel…
Mostanában egyre többet gondolok az apukámra. Hogy nézhet ki? Csak annyit tudok róla, hogy tőle örököltem a szemem. Biztos nagyon helyes. És nagyon szeretne engem. Nagyon jó lenne odabújni hozzá, és élvezni a szeretetét. De mindegy. Sosem fogok találkozni vele.


2007. 06. 26.

Azok az ügynökök, aki anya halála ügyében nyomoznak, nagyon aranyosak. Kivéve Jacket. Az a pasi nagyon undok. Igaz, hogy nem volt felhőtlen a kapcsolatunk anyával, de… mégiscsak az anyám volt. Miért venném el attól az életet, aki adta nekem?
Bobbynál vagyok. Ez a fickó egy aranypofa. Csak kissé rendetlen. Az egész napom azzal ment el, hogy összepakoltam és elmosogattam. Most meg egyfolytában nyavalyog, hogy nem talál semmit. Így próbáljon az ember segíteni. =)

2007. 07. 03.

Ezt nem hiszem el. Ilyen nincs. Ez egyszerűen lehetetlen.
Jack az apám.
Most elvittek Bobbytól és hozzá hoztak, mert „ő az egyetlen élő rokonom a közelben”. Ami azt illeti, inkább lennék Myles gyereke.
Miért Jack?? Egyáltalán nem így képzeltem el az apámat. A szemünkön kívül semmi közös nincs bennünk.
Gyűlölöm.
Soha nem fogom apámnak tekinteni.

2007. 07. 21.

Azt hiszem, levett a lábamról.
Sok időt töltöttünk együtt, és rá kellett jönnöm, hogy tévedtem. Nagyon sok dologban hasonlítunk. A szerelemben egyformán szerencsétlenek vagyunk. Eddig egy kis erőfeszítésébe sem került, hogy meghódítson egy nőt, a lábai előtt hevertek. De most itt van Sue, és annyit szerencsétlenkedik, hogy az már aranyos. Talán társulnom kellene Lucyval és Tarával.
Ma azon kaptam magam, hogy legszívesebben hozzábújtam volna. Kevés szeretetet kaptam eddig az életemben. Talán ő az, aki meg tudja nekem adni azt, amit eddig nem kaptam meg?

2007. 07. 26.

Hivatalosan is apának szólítom. Meglőtték miattam, azt hiszem, ez a legkevesebb. Odabújtam hozzá, és nem lökött el. Lassan kezd elhalványodni bennem a múltam. De apával sikerülni fog túljutni rajta. Nagyon szeretem őt, és szerintem ő is engem.
Ő a világon a legklasszabb apa. Örülök, hogy vele lehetek. ^-^

Jack azt hitte, menten megszakad a szíve. Sosem hitte volna, hogy Kittyben ennyi érzelem kavargott. Előrelapozott a mai napig.

2007. 09. 06.

Apa megőrült. De annyira, hogy itt sírok a szobámban. Persze halkan, nehogy meghallja. Már ha egyáltalán érdeklem még. Nem tudom, mi baja.
Azt hiszem, talán azzal van gondja, hogy szerelmes vagyok. De mi azzal a probléma? Fáj neki, ha boldog vagyok?
Tipikus pasi. Rögtön azzal kezdett, hogy az engedélye kell, hogy Kevinnel járjak. Persze ő nem kért engedélyt Sue apjától. De azt mondaná, az más… >.<
Vagy… már nem szeret?
De én annyira szeretem. Miért ilyen velem?

Jack becsukta a naplót, és visszarakta a helyére. Lekapcsolta a villanyt, majd letérdelt Kitty ágya mellé, és lágyan cirógatni kezdte az arcát.

- Én is nagyon szeretlek, kicsim… sajnálom, amit mondtam. Csak annyira félek, hogy elveszítelek… - puszilta meg gyengéden lánya arcát.
- Apa? – Kitty félálomban felemelte a fejét.
- Aludj csak, kicsim.
- Sajnálom, hogy kiabáltam…
- Semmi baj, drágám. Holnap mindent megbeszélünk. Esküszöm.
- Itt maradsz velem?
- Amikor szükséged van rám, én mindig itt leszek neked – suttogta Jack Kitty haját simogatva.

Odahúzott egy széket az ágy mellé, és éberen őrizte lánya álmát.