35. rész


Napsütéses szombat volt. Jack úgy döntött, kihasználják az alkalmat, és elvitte a családját piknikezni.
Kitty sütette magát a nappal, és békésnek látszott. Jack rámosolygott, majd élete másik legfontosabb nőjére fordította a tekintetét.
Sue gyönyörű volt, mint mindig. A férfira mosolygott, és nekidőlt. Jack átkarolta a vállát, és megcsókolta.
Kitty a két felnőttre hunyorgott, nyújtózkodott, majd felállt.

- Sétálok egyet. Lehetőleg ne kövessetek el közszeméremsértést.

Magukra hagyta őket, és elkezdte felfedezni a parkot. Labdapattogás ütötte meg a fülét; valami azt súgta neki, menjen arra.
A bokrok és fák között észrevette egy fiú magas alakját, aki egyedül kosarazott. Szíve azonnal felismerte őt; heves dobogásba kezdett.
A fiú elhibázta a rádobást; a labda elgurult. Kitty felkapta és visszadobta neki.

- Szia Kevin.
- Kitty… mit keresel itt?
- Nahát, én is annyira örülök, hogy látlak! A szüleimmel piknikezem. Ki vele, mi a baj?
- Semmi – válaszolta Kevin dacosan, és a labdájáért nyúlt, de Kitty megfogta a kezét. A fiú libabőrös lett.
- Nekem bármit elmondhatsz.


Kevin felsóhajtott, ahogy a gyönyörű csokoládébarna szemekbe nézett; majd leült a fűbe. Kitty követte.

- Igazából semmi komoly, csak… uramisten, nem hiszem el, hogy ezt pont veled beszélem meg. Nos… szerelmes vagyok.

Kitty szíve hevesen verni kezdett az izgalomtól; majd fájdalmasan összefacsarodott. Ha Kevin őt szeretné, ezt nem neki mondaná el…

- Ez tényleg nem baj. Ki a szerencsés?
- Komolyan azt hitted, hogy megmondom? „Ha tudná…”
- Reménykedni csak szabad. Tettél már lépéseket a lány felé?
- Nem. Bármennyire hihetetlennek is hangzik, félek az elutasítástól.
- Kev, a suli összes csaja szerelmes beléd. Biztos, hogy nem utasítana el.
- Szerintem pont ő az egyetlen kivétel.
- Mondd már meg, ki az!!

Kevin egy halvány mosollyal megrázta a fejét.

- Hagyjuk a témát. Tudsz kosarazni?
- Nem vagyok jó semmilyen sportban.
- Mindenki jó valamiben.
- Zongorázni tudok jól, nem kosarazni. Azt különben is olyan égimeszelőknek találták ki, mint te.
- Na gyere, játssz velem.
- Ennyire imádsz gyenge nőket lealázni? – állt fel Kitty.
- A hobbim – dobta oda Kevin a labdát Kittynek.

***

- Ez nem volt szép tőled – pihegte Kitty fél óra múlva a fűben kiterülve.
- Tisztességes játszmában győztelek le – vigyorgott a fiú, és letelepedett a lány mellé.
- Tisztességes?? Minden volt, csak az nem.
- Egyszerűen nem bírsz veszíteni.
- Kev drága, ha tudnád már mennyi mindent vesztettem el – hunyta le Kitty a szemét, élvezte a napsugarakat és a szeretett fiú közelségét.

Kevin nézte őt; szíve csordultig telt az iránta érzett szerelemmel. Annyira szerette volna megcsókolni… hirtelen annyi bátorságot érzett, mint még soha. Mit veszíthet?
Kitty meglepetésében összerándult és kinyitotta a szemét, amikor Kevin megsimogatta az arcát.

- Kev, mit csi…

Mintha egy petárda robbant volna Kitty bensőjében, amikor Kevin ajka megérintette az övét. A fiú pár másodpercig nem mozdult; majd lassan a lány dereka köré csúsztatta a kezét.

- Bízz bennem – lehelte Kitty ajkaira.
- Bízom – suttogta vissza Kitty. Átkarolta a fiú nyakát; még sosem csókolták meg.

Kevin lágyan cirógatta a lány ajkait, majd finoman megcsókolta.
Gyengéd volt; amikor megérezte Kitty viszonzását, kicsit meglepődött. A lány nagyon gyorsan tanult…

Körülbelül fél perc múlva Kevin megszakította a csókot; levegő után kapkodva nézett Kitty-re, aki szintén gyorsan szedte a levegőt. Magához ölelte a lányt és a hajába temette az arcát

- Beléd vagyok szerelmes… csakis téged szeretlek – suttogta.
- Én is szeretlek, Kev. Amióta először megláttalak.

***

Jack és Sue Kitty keresésére indultak. Kézen fogva sétáltak a parkban. Mindketten imádták az ősz kezdetét; a park gyönyörű volt… színes levelek, még sütött a nap, egy pár csókolózott nem messze tőlük a fűben, az ég kéken ragyogott, olyan romantikus volt…
Jack hirtelen visszafordította a fejét a párra; döbbenten fedezte fel bennük lányát és annak barátját.

- Jack – tette Sue a férfi vállára a kezét – ugye nem akarsz semmi ostobaságot csinálni?
- Amennyiben ostobaság, hogy meg fogom ölni Kevint.
- Nem úgy tűnik, mintha Kitty annyira ellenkezni próbálna – mosolygott Sue. – A lányod szerelmes, és viszontszeretik. Erre vágyott egész életében. Hagyd békén. Menjünk vissza – fogta meg Sue Jack kezét, és elhúzta onnan.

***

- Csak álmodom? – kérdezte Kitty halkan.
- Nem, de ha mégis, nem akarom, hogy felébredj.

Az idillt Kevin telefonja törte meg.

- Bocs, de ezt fel kell vennem. Az anyám – Kevin felült, de nem engedte el Kitty kezét. – Szia anya. De anya, ne most… éppen… de nem! Keress mást. Nem érdekel Peg néni. Micsoda? Jó… rendben.

Kevin Kittyre nézett, és sóhajtott.

- Haza kell mennem vigyázni az öcsémre. Anya nagynénje beteg lett, és el kell utazniuk hozzá.
- Mehetek én is?
- Ben maga az ördög. Komolyan meggondoltad?
- Mindig is szerettem a kisgyerekeket. Szerintem remekül ki fogok jönni vele.
- Te akartad. De nem mondhatod, hogy én nem figyelmeztettelek.
- Várj meg itt. Megkeresem a szüleimet.

Kitty visszafutott a táborhelyükre; nem tudta, apja miért néz rá furcsán.

- Találkoztam Kevinnel, azért maradtam el ilyen sokáig. Kosaraztunk, és nem hagyott nyerni. Elmehetek vele vigyázni az öccsére?
- Nem is tudom, hogy jó ötlet-e – válaszolta Jack kifejezéstelenül, mire Kitty aggódva ránézett.
- Valami baj van, apa?
- Túl sok időt töltött napon. Menj csak – mosolygott a lányra Sue. – De várj, előtte hadd készítsek rólatok egy képet.

Kitty leült apja mellé, és hozzábújt.

- Tényleg minden rendben, apu?
- Persze, kicsim – mosolygott rá Jack, de Kitty nem hitt neki. Ez valahogy nem az ő hőn szeretett apukája volt.
- Csíz! – Sue elkattintotta a fényképezőgépet. – Nagyon aranyosak vagytok együtt.
- Most én rólatok – mondta Kitty lelkesen. Helyet cserélt Sue-val, és egy pillanatig nézte őket. A szülei. Már Sue-ra is úgy gondolt, mintha az anyukája lenne.

Elkészítette a képet, a gépet visszaadta Sue-nak, és felállt.

- Mikor érsz haza? – kérdezte Jack még mindig a furcsa üzemmódban.
- Nem tudom. De Kevinék biztos hazavisznek, ne aggódj. Sziasztok, érezzétek jól magatokat.

Ezzel Kitty el is tűnt. Jack utána nézett; ürességet érzett belül.

- Jack, Kitty már a maga útját járja. Egyedül.
- Tudom. És máris hiányzik.