34. rész

Kitty a táskájával a vállán igyekezett a kijárat felé. Kevint sehol sem látta.
Egyszercsak megbotlott valaki lábában; majdnem hanyatt esett, amikor két erős kéz elkapta, és magához húzta.

- Jól vagy? – hallotta Kevin hangját.
- Persze. Csak nem figyeltem – Kitty nem tudott ellenállni a kísértésnek, és a fiú mellkasába fúrta az arcát.
- Ugyan, direkt csinálta – mondta Kevin haragosan. A lány kelletlenül felemelte a fejét. Egy vörös hajú lány nézett rá gonoszan.
- Patricia, ha bármi, de bármi baja esik Kittynek, téged foglak felelősségre vonni – Kitty még akkor sem látta Kevint ilyen dühösnek, amikor Jonathant vágta képen. A fiú még mindig magához ölelve tartotta; a lány tisztán érezte kölnije illatát.
- Oh, Kevin szerelmes! – szorította Patricia színpadiasan a mellkasára a kezét. – Mégis mi lesz, ha bántom a szívszerelmed?
- Nagyon fog fájni neked – elég volt Kevin arcára nézni, hogy tudják, halálosan komolyan gondolja.

Kitty szívében remény támadt; Kevin egy szóval sem tiltakozott a „szívszerelmed” szó ellen.

- Gyere, Kitty – váltott szelídebbre a fiú hangja. Akkor sem engedte el a lány kezét, amikor kiértek az épületből.
- Ki volt ez? Mert akárki is, nem kedvelem – rázta meg a fejét Kitty.
- Patricia. A volt barátnőm – válaszolta Kevin lassan.
- Oh. Féltékeny?
- Az biztos nem. Tudod… fél éve szakítottam vele… rájöttem pár dologra – simogatta Kevin szórakozottan a hüvelykujjával Kitty tenyerét. A lány csendben maradt; megborzongott Kevin érintése alatt.
- Két másik sráccal is járt mellettem – mondta ki végre Kevin. A lányra nézett; szeme melegséggel telt meg. Kitty nem tudta, most elpiruljon, vagy feszengjen… még sosem néztek rá így.
- Mondtam már, hogy imádom a szemeid? – kérdezte Kevin halkan. – Olyan szépek…
- Kö-kösz… - Kitty elpirult. Fogalma sem volt, mi ütött Kevinbe.

A fiú egy röpke csókot nyomott a lány homlokára.

- Holnap találkozunk – mondta gyorsan, és már ott sem volt. Kitty pár kábult másodperc után vette észre, hogy apja kocsija begördül az iskola elé. Forrón remélte, hogy nem volt tanúja az előbbi jelenetnek. Integetett neki, majd amikor megindult volna, új barátai ragadták meg a karját csillogó szemekkel.

Jack csak azt látta, hogy lányát körbeveszik, és izgatottan kérdeznek tőle valamit. Kitty zavartan válaszolt, majd apja felé indult.

- Szia, kicsim. Milyen volt az első nap?
- Remek. Mondjuk egy ellenséget már begyűjtöttem.
- Ez gyorsan ment.
- De a többiek kedvelnek.
- Ki az ellenség?
- Kevin volt csaja.
- Oh. És kik voltak azok a lányok?
- Megkérdezték, ki az a dögös, 30-as pasi, akinek integettem.
- Mit mondtál?

Kitty fájdalmasan felnyögött.

- Azt, hogy a szeretőm! Mégis mi mást mondhattam volna? Ismertem volna be, hogy az apám vagy? Nem akartam lejáratni magam veled.

Miután beszállt a kocsiba, hozzátette:

- Persze, hogy azt mondtam, hogy az apám vagy. A világ legdrágább édesapja.
- Jól érzed magad?
- Igen. Miért? Ja, ezt még egyetlen nőnemű lény sem mondta neked…

Jack annyiban hagyta a dolgot, és elvitte a lányát fagyizni.
Később tölcsérrel a kezükben sétálgattak.

- Egyébként miért hoztál el fagyizni? – kérdezte Kitty.
- A lányommal akarok lenni. Amúgy… mi volt az a csók Kevinnel?

Kitty elpirult. Hát látta…

- Nem csók volt, hanem csak egy puszi.
- Mindegy. A fiúk nem puszilgatnak csak úgy lányokat. Kivéve, ha rokonuk.
- Már megint magadból indulsz ki. Honnan tudod, hogy Kevin nem puszilgatja a lányismerőseit?
- Mert tudom.
- Kevin mostanában nagyon furcsa. Egyre többször kapom rajta, hogy engem néz.
- Szerelmes beléd… és szerintem az érzései nem viszonzatlanok.
- Elég. Akkor legyen nagy szád, amikor Sue-ról van szó. Hajlandó leszel még ebben az évtizedben megkérni a kezét?
- Igen. Csak még nem találtam rá megfelelő alkalmat.
- Rá vártál egész életedben. Plusz még három évig.
- Ne légy szemtelen.
- Ki, én? De ha két ember szereti egymást, nem számít a hol és hogyan.

Jack nevetve magához ölelte.

- Sue különleges számomra. Azt akarom, hogy minden tökéletes legyen.
- Segíthetek, ha akarod. Az nem gyanús, ha én puhatalózom nála.
- Megtennéd?
- Az apukámnak? Mindent.

Jack még szorosabban ölelte a lányt.

- Apuuu!! Nem kapok levegőt!
- Bocsánat – engedte el Jack.
- Együk meg ezt a fagyit, aztán menjünk haza és süssünk pizzát. Persze vegetáriánusat. Fogynod kell pár kilót, hogy jól mutass az esküvőn az öltönyödben.
- Tudom, hogy ezt hölgyeknek nem illik mondani, de te is felszedtél párat.
- Tekintve, hogy negyven kilóval több vagy nálam, a te problémád súlyosabb.

Jack megint megölelte, csakhogy ezúttal Kitty nem ellenkezett és viszonozta.
A járókelők megmosolyogták őket; talán soha nem láttak még ilyen különleges apa-lánya kapcsolatot ennyi szeretettel, ami belőlük sugárzott.