30. rész


Kopogtattak az ajtón. Kitty nyitotta ki.

- Szia Sue! Apa a konyhában.
- Jack a konyhában? - csodálkozott Sue.
- Ami még jobb, főz. Legalábbis megpróbál valami hasonlót csinálni. Szerintem pizzarendelés lesz a vége. Mint mindig.
- Segítek neki – Sue bement a konyhába.
- Szia drágám – köszöntötte Jack egy csókkal.
- Szia. Mit főzöl?
- Valami egyszerűt. Mivel Kitty nem akar pizzát enni, muszáj. Hajlamos megfeledkezni az evésről, mióta feltűnt a színen a lovagja.
- Van barátja?
- Azt hajtogatja, hogy nem a fiúja, de őrülten szerelmes – rázta meg a fejét Jack.
- Kezd egyre jobban hasonlítani rád.
- Ez fájt – mosolygott Jack. A nő dereka köré fonta a karját, és szenvedélyesen megcsókolta.
- Ha így folytatjátok, nem az ebéd lesz készen – szólalt meg mögöttük Kitty. A két felnőttnek nem volt ideje zavarba jönni, mert megszólalt a telefon.
- Felveszem, ne is zavartassátok magatokat – Kitty visszament a nappaliba. Felvette a telefont, és amikor meghallotta, ki van a vonal másik végén, felragyogott az arca.
- Segítsek megteríteni? – kérdezte Sue Jacket, aki mereven Kittyt figyelte. – Jack!
- Mondtál valamit? – kérdezte zavartan a férfi.
- Jack, hagyd békén Kittyt. Hadd élje a saját életét. Inkább gyere teríteni.

Jack kelletlenül engedelmeskedett. Kitty pár pillanattal később megjelent a konyhában.

- Mikor találkozol Kevinnel és hol? – sóhajtott Jack.
- Fél háromkor, a parkban – ha nem lett volna füle, Kitty körbevigyorogja a fejét.
- Addig még egy csomó idő van. Ebéd után elmehetnénk valahova, csak mi ketten – mondta Sue.
- Ragyogó ötlet. De az ebédhez veszélyességi pótlékot kérek – méregette a lány gyanakodva apja főztjét.



- Mondtam, hogy utálok vásárolni – morogta Kitty, mikor beléptek egy üzletbe.
- Segíts nekem választani.
- Tetszeni akarsz apának?
- Valami olyasmi.
- Szerény véleményem szerint ruha nélkül tetszenél neki a legjobban.
- Kitty – pirult el Sue.
- Mi az? Én csak segítek. Gyere, próbáld fel azt a szoknyát.


Pár óra múlva Sue és Kitty pár ruhával gazdagabban léptek ki a bevásárlóközpontból.

- Köszönöm a ruhákat.
- Nincs mit. Kellett neked pár új ruha. Máskülönben hogyan is csavarhatnád el Kevin fejét?

Kitty fülig pirult.

- Gyere, menjünk fagyizni, és alaposabban átbeszélhetjük a témát.

***

- Nem hiszem, hogy Kevin érdeklődne irántam – mosolygott Kitty szomorkásan a fagyija fölött. – Ő olyan fajta srác, akit a magam fajta lányok egyszerűen nem érdekelhetnek.
- Én is pont ezt gondoltam apádról. És most nézd meg, hol tartok vele – mosolygott Sue.
- Beszéljünk inkább rólatok. Mikor lesz esküvő?
- Még rendes lánykérés sem volt – nézett a földre szomorúan Sue.
- Az nem számít. De legyen kibontva a hajad, apa úgy imádja. Ja, és a nászút. Valami csodálatos helyre menjetek. Azt hallottam, Spanyolország gyönyörű.
- Kitty.
- Lesz majd kistestvérem?
- Szeretnénk – Sue arca egyre pirosabb lett, ahogy rájött miket beszél öntudatlanul.
- Mikor szerettél bele apába? – kérdezte komolyan Kitty.
- Amikor először megláttam – válaszolta őszintén Sue.
- Hát igen. Ő mindenkit elvarázsol már az első látásra. Kivéve engem. De az idő itt is segített. Milyen érzés volt először megcsókolni?
- Mint egy álom – pirult el Sue megint. - Majd egyszer te is megtapasztalod. Persze nem apáddal, hanem talán Kevinnel.

Kitty elmosolyodott; szemébe komolyság költözött.

- Nagyon örülök, hogy te leszel a mostohaanyám, Sue.
- Én is nagyon örülök, hogy végre boldog vagy.
- Akkor lennék még boldogabb, ha Kevinnek is annyit jelentenék, mint ő nekem… Kevin! – ugrott fel hirtelen Kitty ijedten. – Fél három van!
- Akkor siessünk.


***


- Ott van – mondta Kitty remegő hangon, amikor megérkeztek a parkba.
- Siess hozzá. Amúgy nem rossz a fiú… A ruhákat felviszem hozzátok.
- Köszönöm. Szia.
- Szia.

Sue mosolyogva figyelte, ahogy a lány Kevinhez sétál; a fiú egy üdvözült mosollyal fogadta. A két tinédzser pillantásában volt valami ismerős, ahogy egymásra néztek.
Sue csak akkor jött rá, mi az, amikor már majdnem odaért Jack lakásához.
Ő és Jack is ugyanígy néztek egymásra, amikor még titkolták egymás előtt a szerelmüket.