29. rész

Másnap dél körül megcsörrent a telefon. Jack vette fel, mert Kitty éppen a konyhában foglalatoskodott. Hosszú időbe telt meggyőznie apját, hogy ő nem akar pizzát enni, hagyja a rendelést. Jack persze nem értette, hogy lehet, hogy valaki nem akar pizzát enni, de feladta.

- Hudson.
- Jó napot, Mr. Hudson, Kevin McAnders vagyok. Beszélhetnék Kittyvel?
- Persze – válaszolta Jack az első döbbenet után. Mit akar ez a fiú az ő lányától?? – Szólok neki.

Bement a konyhába; a lány éppen tányérokat vett ki a szekrényből.

- Ki telefonált? – kérdezte.
- A lovagod.

Fájdalmas koppanás hallatszott; Kitty beverte a fejét a szekrénybe.

- Mielőtt megkérdezed, melyik, Kevin az. Emlékszel még rá?

Kitty sötéten pillantott az apjára, majd kiment és felvette a telefont.

- Kitty.
- Szia, Kevin vagyok. Arra gondoltam, ma délután elmehetnénk moziba.
- Remek lenne. Mit nézünk? Csak ne akció vagy horrorfilmeket. Azokért nem vagyok túlságosan oda.
- De te se várd el tőlem, hogy valami csöpögőst nézzek.
- Nem szeretem őket. Tom Cruise-t kifejezetten utálom.
- Egy lány nem szereti romantikus filmeket? Ezt fel kell jegyeznem valahova.
- Nem olyan vagyok, mint a többiek.
- Tudom. Pont ez tetszik benned.

Jack nem tudta nem észrevenni, hogy a lánya fülig pirult.

- Hol találkozunk és mikor? – kérdezte végül Kitty.
- Kiválasztok valamit úgy négy óra tájban. Semmi akció és horror és romantikus.
- Úgy bizony.
- Találkozzunk a parkban fél négykor. Rendben?
- Rendben.
- Akkor fél négy. Szia.
- Szia – tette le a kagylót Kitty, majd Jack felé fordult. – Moziba megyek Kevinnel.
- És ha én nem engedlek el és bezárlak a szobádba?
- Kimászom az ablakon, elmegyek Kevinnel, utána megmondom Lucy-nak, hány barátnőd volt Sue előtt. Fél percen belül az egész FBI tudni fogja.
- Honnan tudnád?
- Wisconsinban ráakadtam a régi naplóidra. Nagyon szórakoztatóak.
- Csak kitaláltad - meredt rá Jack.
- Érdekes, amikor Drew…
- Oké! Elmehetsz.
- Te vagy a legjobb – vigyorgott rá Kitty, bement a szobájába és becsukta az ajtót.
- Kérem a naplóimat.
- Nem kapod meg – hallatszott az ajtó mögül. Jack sóhajtott, és visszament teríteni.



Kitty és Kevin fél hatkor léptek ki a moziból.

- Tetszett a film? – kérdezte Kevin.
- Tökéletes volt. Se csöpögős, se durva akció.
- Mondd meg, mi a bajod például Ben Affleck-kel? – kérdezte Kevin, ahogy céltalanul sétálgattak.
- Vele semmi, csak a filmekkel, amikben játszik.
- Okos kislány.
- Nem félsz?
- A napfénytől kellene? – húzta fel a szemöldökét csodálkozva Kevin.
- Attól, hogy meglátnak velem.

Kevin felnevetett; hangja végigsimogatta Kitty bőrét.

- Csinos, korombeli lány vagy. Egy csomóan irigykednének, ha meglátnának veled.
- Komolyan ezt gondolod?
- Persze. Miért, ki nem?
- A lista hosszabb, mint hinnéd.
- Elintézzem őket?
- Csábító ajánlat, még meggondolom.
- Gyere, üljünk be abba a kávézóba – fogta meg Kevin a lány kezét. Kitty már határozottan lángolt. De ekkor meglátott egy kellemetlen ismerőst a régi iskolájából. Ujjai erősen megszorították Kevin-ét, aki ránézett.
- Baj van?
- Siessünk – mondta Kitty gyorsan, de késő volt. A fiú meglátta őket.
- Bluebell! Hol szedted össze ezt a srácot? Vak, vagy értelmi fogyatékos?
- Jaj ne… - sóhajtott fel Kitty keserűen.
- Bluebellnek hívott? Hisz te Hudson vagy – csodálkozott Kevin.
- Hosszú történet. Rázzuk le, kérlek… ő Jonathan, a régi iskolámból. Egyike azoknak, akik nincsenek oda értem. Állandóan bántott.

Kevin arca elsötétült, majd a fiú felé fordult.

- Problémád van, haver? – kérdezte ellenségesen.
- Mit csinálsz? – sziszegte Kitty, de a fiú nem törődött vele.
- Figyelj, ez a csaj nagyon zűrös – kezdte Jonathan. – Nincsenek jó tulajdonságai. Mesélt például az anyja foglalkozásáról?
- Nem.
- Prosti volt.

Kevin Kitty-re nézett, aki már a könnyeivel küszködött, majd visszafordult Jonatanhoz.

- Az ő dolga. Nem az anyját szeretném jobban megismerni.
- És a suli. Alig mert megszólalni! Állandó célpont a volt a kinézete miatt! De az volt a legjobb, amikor Robert megalázta az egész suli előtt…
- Szerintem Kitty nagyon is csinos – Kevin haragja tapintható volt.
- Uramisten, nem lehetsz túl válogatós – húzta el a száját Jonathan.

Kevin olyan gyorsan megmozdult, hogy Kitty már csak öklét látta Jonathan arcán csattanni. A fiú megtántorodott; orrából vér szivárgott.

- Nem sértegetheted soha többé, megértetted??

Aztán elszabadult a pokol.



- Hudson – vette fel a telefont Jack fél órával később.
- Szia, Kitty vagyok.
- Neked nem éppen randiznod kéne?
- De, csak… öhm… éppen… éppen a kórházban vagyok.
- TESSÉK?
- Ne aggódj, nem nekem van bajom… Kevinnel vagyok benn.
- És neki mi baja?
- Izé… megvert egy srácot. De van mentsége! Az a srác engem sértegetett.
- Amint odaérek, ezt bővebben kifejted.
- Igen, éppen meg akartalak kérni, hogy gyere… ugyanis itt vannak a rendőrök, és nagyon, de nagyon örülnék, ha kimentenéd Kevin-t.
- Melyik kórházban vagy?
- Ami a 25. utcában van.
- Negyed óra múlva ott vagyok.
- Kösz – rakta le Kitty a telefont, majd visszasétált Kevin mellé, aki az egyik széken ült.
- Minden rendben? – kérdezte.
- Lesheted, apám mikor enged el veled megint valahova. Rendben van a karod? – mutatott Kitty a fiú befáslizott kezére.
- Az orvos azt mondta, meghúztam kicsit.
- Amilyen hirtelen behúztál Jonathannak, nem is csodálom – telepedett le a lány Kevin mellé. – Tényleg, mi van vele?
- Van pár kék-zöld foltja.
- Ez mit jelent?
- Azt, hogy én vagyok a gyorsabb és erősebb – vigyorgott a lányra a fiú. Kitty elmosolyodott.
- Köszönöm, Kev. De még mindig nem tudom, miért tetted.
- Feltámadtak a hülye hímsoviniszta érzéseim – vont vállat a fiú.

Ezután csendben vártak Jackre, aki hamar megérkezett, és csak akkor nyugodott meg teljesen, amikor látta, hogy Kittynek tényleg semmi baja. Elintézte, hogy Kevin ellen ne tegyenek feljelentést, amiért a két gyerek roppantul hálás volt.


- Köszönöm a fuvart, Mr. Hudson – szállt ki a kocsiból Kevin egy órával később.
- Vigyázz magadra.
- Meglesz. Viszontlátásra. Téged még hívni foglak – mosolygott Kittyre a fiú.
- Várni fogom – mosolygott vissza Kitty ugyanolyan melegen.

Mikor Kevin eltűnt a házban, Jack hazafele vette az irányt.

- Hallani akarom, mi történt. Kevin előtt nem akartalak ezzel zaklatni.
- Jonathan észrevett minket, és elkezdett sértegetni a múltbeli viselkedésemmel és… anyával. Pontosabban a foglalkozásával. Aztán áttért rám, Kevinnek meg elborult az agya. Most el fogsz tiltani tőle?

Jack sóhajtott.

- Nem.
- Köszönöm – Kitty egy derűs mosollyal dőlt hátra az ülésben, és békésen nézegetett kifelé az ablakon.


Volt valami furcsa a lányban; csak pár perc után jött rá Jack, mi is az. Kitty boldog volt. Nem egyszerűen vidám; egyszerűen sugárzott a boldogságtól.