28. rész

Kitty távozása után Jack és Sue a kanapéra dőltek. Sue tudta, hogy a férfi nem akar tőle olyasmit, amire ő még nem készült fel. Jack szája lágyan simogatta az övét, kezei nem csúsztak a nő blúza alá, habár ez óriási önuralmába került. Hogy Sue mennyire szerette ezt a férfit…
Jack hirtelen kiegyenesedett. Sue az anyját látva megértette szerelme viselkedését.

- Jó napot, Mrs. Thomas – köszönt Jack udvariasan.
- Az előbb láttam a lányod a parkban – közölte Mrs. Thomas köszönés nélkül.
- Lehetséges, ugyanis Levi-t sétáltatja.
- Egy fiúval beszélgetett – Mrs. Thomas rosszallóan nézett Jackre, aki nem értette.
- Miért baj az?
- Az, hogy akivel beszélgetett, fiú.
- Nem tiltom Kitty-t az ellenkező nemtől. Azok után, amik vele történtek, kifejezetten örülök, hogy keresi a fiúk társaságát.
- Túl fiatal a fiúzáshoz.
- Nem nevezném fiúzásnak, hogy beszélget.
- Lehet, hogy a fiú egy pszichopata.
- Mrs. Thomas, az a fiú biztosan nem egy pszichopata.
- Jobban is figyelhetnél rá – dohogott Mrs. Thomas, és a konyhába ment, hogy kipakolja a dolgokat, amiket vett, de közben figyelemmel tartotta a kanapén üldögélő párt.

Sue boldognak látszott Jack mellett, aki hihetetlen gyengédséggel bánt vele. Egyszerre maga is szörnyűnek érezte azokat a rágalmakat, amiket tegnap Jackre zúdított.
Nem kerülte el a figyelmét Jack azon megjegyzése, hogy örül, hogy Kitty a fiúk társaságát keresi. Amikor Sue tinédzser volt, ő tiltotta a fiúktól, és a fiúkat sem érdekelte különösebben Sue. Azt hitte, ez a normális minden 16 évesnél. Hát… tévedett. Majd kiszedi Sue-ból, mit értett Jack ez alatt.
Kitty visszajött, és súgott valamit az apjának. Jack felállt.

- Sue, mennünk kell. Kitty azt mondja, nem érzi jól magát.
- Rendben – Sue utoljára megcsókolta Jacket, majd a férfi és Kitty elmentek.
- Most pedig szépen elmondod, mi folyik itt – mondta Mrs. Thomas, mikor Sue felé fordult.


- Nagyon fáj a fejed, kicsim? – kérdezte Jack, miközben a lépcsőn mentek felfelé.
- Eléggé – válaszolta Kitty.

Hazudott. Nem fájt a feje. Csak mihamarabb el akart jönni Sue-éktól. A találkozás Kevinnel felkavarta. Két azonos érzelem viaskodott benne… még sosem érzett ilyet senki iránt. Most meg egyszerre két ember iránt… Kevin még rendben van, de a másik…

- Jó napot, Mr. Hudson! Szia, Kitty!

Kitty szeme felcsillant, amikor meglátta Averilt; vele talán megbeszélheti ezt a helyzetet.

- Apa, beszélnem kell Averillel.
- Rendben, de utána le kell feküdnöd – mondta Jack, és bement a lakásba.
- Miért kell lefeküdnöd reggel? – kérdezte Averil.
- Azt hazudtam, hogy fáj a fejem – legyintett Kitty türelmetlenül.
- Mi okod volt hazudni apádnak? – vonta fel a szemöldökét Averil.
- Haza akartam jönni. De figyelj, talán te tudsz nekem segíteni.
- Hallgatlak.
- Az a helyzet… szóval… azt hiszem… szerelmes vagyok.
- És ebben miért kell segítenem neked?
- Egyszerre két emberbe.
- Oh. Így már érthetőbb. Kik azok?
- Az egyik a jövendőbeli osztálytársam… a másikat meg nem mondhatom meg.
- Melyikőjüket szereted jobban?
- Nem tudom… de mindkettő reménytelen.
- Honnan veszed?

Kitty keserűen felnevetett.

- Miért szeretnének egy olyan lányt, mint én?