27. rész

- Kitty, légy szíves! – mondta Jack, miközben egy ház felé húzta a lányát.
- Nem megyek addig Sue-ékhoz, ameddig ott van az anyja! Nem és nem!
- De én látni szeretném Sue-t.
- És ahhoz miért kellek én? Nincs szemed?
- Kitty, kérlek! Neked fájna, ha fel kellene ráncigálnom téged a lépcsőn.

Végül a lány morcosan bandukolt fel apja mellett. Kopogtatásukra Sue nyitott ajtót. Levi farkcsóválva állt gazdája mellett. A kutyát látva Kitty-nek felcsillant a szeme; menekülési lehetőséget látott.

- Sue, levihetem Levi-t sétálni?
- Persze – mondta Sue.
- Nem mész sehova – vágta rá ezzel egy időben Jack.
- Bocs apa, de ez esetben nem rád fogok hallgatni.

Kitty kivette Sue kezéből Levi pórázát, majd a lelkes kutyával együtt egy szempillantás múlva köddé vált. Jack megrázta a fejét.

- Néha nem bírok vele.
- Ő viszont elég könnyen kezel téged – mosolygott Sue. Jack csak most vette észre, Sue milyen őrülten szexi ma.
- Egész nap a küszöbön akarsz álldogálni, vagy bejössz? – kérdezte Sue.
- Szüleid itt vannak?
- Nincsenek. Remélhetőleg Kitty nem fut össze velük.
- Ez esetben bemegyek – mosolygott Jack, miközben Sue dereka köré csúsztatta a karját, és szenvedélyesen megcsókolta a nőt.


Kitty lassan sétált Levi-val, aki minden útba eső fát megszagolgatott. Szép idő volt, Kitty-ben mégis még mindig forrt a düh Mrs. Thomas iránt. Igaz, ütötték már meg, fájdalmasabban is, de ez valahogy nagyon rosszul esett neki. Levi egyszercsak futni kezdett, magával rántva Kitty-t is. Pár pillanat múlva megállt egy kutya mellett, akivel szemmel láthatóan szeretett volna jobban összeismerkedni. Kitty bosszúsan meghúzta a kutya pórázát.

- Elnézést, nem tudtam, hogy így be szokott indulni – mondta Kitty, rá se nézve a másik kutya gazdájára.
- Kitty? Kitty Hudson?

A lány a nevét hallva döbbenten felnézett. Szeme találkozott egy jóképű fiú gyönyörű fekete szemeivel…

- Ke-Kevin…- Kitty érezte, hogy lángba borul az arca. Nem fair, hogy valaki ennyire jól nézzen ki… - Még emlékszel a nevemre?
- Hát, mivel tegnap találkoztunk, szégyen lenne, ha nem – mosolyodott el Kevin, és kivillantak azok a hófehér fogai, ahogy tovább sétáltak. – Különben is, a szép hölgyek nevét nem szoktam elfelejteni.
- Ugyan már – mosolygott Kitty is, de jól estek neki Kevin szavai.
- Tiéd? – kérdezte Kevin, miközben megsimogatta Levi-t.
- Nem. Az apám… feleségéé. Levi-nak hívják.
- Az anyukádé?
- Nem… bár ő sokkal inkább az, mint a vér szerinti.
- Oh… elváltak a szüleid?
- Mondhatjuk így is.
- Ahogy tegnap láttam, apukáddal élsz. Anyukáddal tartod a kapcsolatot?
- Tegnap volt a temetése. Lehet, hogy időként kimegyek a sírjához.
- Oh… nagyon sajnálom.
- Nem kell. És ő a tiéd? – kérdezte Kitty Kevin golden retriverjére mutatva, hogy terelje a témát.
- Anyámé. Priscilla-ának hívják. Anya nagy Elvis-rajongó – grimaszolt Kevin.
- Az egyik ismerősöm nagyszerű Elvis-imitátor. Ha akarsz pár szabad órát, összeismertethetjük őket.
- Remek lenne… hamar haza kell menned?
- Nem, sőt, minél tovább szeretnék távol maradni a lakástól.
- Meg tudom érteni. Vannak testvéreid?
- Nincsenek. Apa meg anya elég hamar… szakítottak.
- Nekem egy öcsém van, Ben. Néha elég idegesítő a srác.
- Én szeretnék testvért. Azt hiszem.
- Igen, én is ezt hittem, amíg meg nem született Ben. Tetszik a Herald Középiskola?
- Jobban, mint gondolnád.
- Csupa jó fej emberke jár oda. Ott van például Allison, Kate meg a többi lány. Szerintem jól ki fogsz jönni velük.
- Szerintem ők veled akarnak jól kijönni.

Kevin enyhén elpirult.

- Egy ideje nincs senkim… de mi csak barátok vagyunk. De mi van veled? Nem hiszem el, hogy egy ilyen lány után nem futnak lélekszakadva.
- Hát… nem teszik. Volt egy srác, de… de vele nem sültek el jól a dolgok.

Közben egy szép, nagy házhoz értek, ami előtt Kevin megállt.

- Nos, én itt lakom… de ha akarod, hazakísérlek.
- Köszönöm, de nem szükséges. Itt van Levi. Igazi fenevaddá tud változni.
- Akkor rendben. Találkozunk még a suliban… vagy mi lenne, ha megadnád a számod?

Kitty-t váratlanul érte a kérés.

- Nincs saját mobilom… jó lesz, ha az otthonit adom meg?
- Tökéletes.

Kitty lefirkantotta a számot egy papírra, amit Kevin adott neki.

- Hívni foglak – kacsintott a fiú. – Szia.
- Várni fogom a hívásod… Szia.

A lány addig nézett Kevin után, amíg ő be nem lépett a házba. Ezután Levi-val együtt megfordult, és úgy érezte, a napfény átmelengette a szívét.