26. rész

Sue a szobájában az ágyán ülve olvasott, de most felsóhajtott, és félretette a könyvet; nem tudott koncentrálni. Még mindig a Wisconsin-i élmények hatása alatt állt. Három év telt el úgy, hogy csak kerülgették-e egymást… és most együtt járnak. Alig tudta elhinni.
Az órára pillantott. Jack megígérte, hogy miután beíratta Kitty-t az iskolába, eljön hozzá. Persze Kitty is itt lesz, de a lány mindig tapintatosan félrevonult, ha érezte, hogy forrósodik a két felnőtt között a levegő. Ilyen alkalmakból még nem volt túl sok, de remélte, hogy hamarosan több lesz belőlük.
Csengettek, és Levi jelzett. Sue felugrott az ágyról, gyorsan megigazította a haját, és ragyogó mosollyal nyitott ajtót.

- Szia, éd… - ám torkára fagyott a szó, amikor meglátta, kik állnak az ajtó előtt. Mert korántsem Jack és Kitty voltak azok.


- Sue kicsim! – turbékolta Mrs. Thomas, mikor megölelte megrökönyödött lányát.
- Anyád ötlete volt, hogy bejelentés nélkül jöjjünk, hogy meglepődj – mondta Mr. Thomas. Hát, tényleg meglepetést okoztak… csak nem a jobbik fajtából.
- Valaki mást vártál? – kérdezte Mrs. Thomas.
- Ami azt illeti… igen.
- Csak nem valami férfit? – csillogott Mrs. Thomas szeme, és Sue érezte, hogy elpirul.
- Carla, hagyd már békén! – mondta bosszúsan Mr. Thomas, majd egy „ne haragudj anyádra” pillantást vetett lányára.
- Ugye megengeded, hogy pár napig itt maradjunk? – kérdezte Mrs. Thomas. Sue bólintott; tudta, hogy anyjának nem mondhat nemet.
- De ha baj, mehetünk szállodába is – tette hozzá gyorsan Mr. Thomas.
- Semmi gond – mosolygott rá Sue. – A vendégszobában kipakolhattok.

Mr. és Mrs. Thomas bementek a szobába. Ekkor megint csengettek. Sue kinyitotta az ajtót. És most már valóban Jack és Kitty álltak ott.

- Szia, szívem – mosolyodott el Jack, és megcsókolta a nőt. Kitty sóhajtva elfordult.
- Ki jött, Sue? – nézett ki Mrs. Thomas a szobából. Mikor meglátta Jack és Sue csókját, a párra meredt, majd visszarohant a szobába. Kitty döbbenten nézett arra a helyre, ahonnan Mrs. Thomas elrohant.
- Ennyire azért nem megrázó, szerintem egész aranyosak! – kiáltotta Mrs. Thomas után, majd kérdőn Sue felé fordult.
- Igen, Kitty. Ő az anyám – sóhajtott fel Sue. – Bejelentés nélkül érkeztek.
- Ennyire rossz látvány, ahogy csókolok? – kérdezte Jack nevetve.
- Hát, tényleg nem kellemes – válaszolta Kitty.
- Néha már nem is tudom, miért vettelek magamhoz.
- Azért, hogy engem bosszants.
- Ja igen, tényleg.
- Beszélek anyámmal, ti addig üljetek le – mondta Sue, és anyja után ment.
- Apa, beszélhetnék anyával négyszemközt? Amíg beszélgetünk, ismerkedj meg Jack lányával.

Mrs. Thomas felkapta a fejét, és miután Mr. Thomas kiment, megszólalt:

- Az a tinédzser lány… Jack lánya?? Érdekes, mikor három éve itt voltunk karácsonyozni, nem volt gyereke… vagy ilyen jól tud titkot tartani? Esetleg ilyen gyorsan fejlődik a kicsike?
- Ez egy hosszú történet…- Sue legnagyobb ijedtségére anyja hamar rájött az igazságra.
- Kitalálom. Futó kapcsolatból született a lány. Bevallom, amikor először itt jártam, szimpatikus volt Jack, de most, hogy már megtudtam róla pár dolgot…
- Te nyomoztál Jack után??
- Nevezzünk információszerzésnek… a lányáról viszont nem szereztem tudomást.
- Kitty nagyon kedves és aranyos lány. Voltak kezdetben nehézségeik, de…
- Nem érdekel Jack lánya. Te viszont igen, Sue. Nem kellene Jackkel járnod.
- Azzal járok, akivel akarok. Szeretem Jacket.
- Sue! Hát nem érted? Jack nem szeret téged! Csak kell neki egy nő, és ha megkapott, szakít veled! Tudod, a pasik már csak ilyenek. Kell nekik egy szűzlány, mert attól nagy macsónak érzik magukat. De bármilyen kedves is veled egy ilyen férfi, bármennyire is azt mondja, hogy csak te kellesz neki, csak egy dolgot akar, és ha megkapta, elhagy.


Sue elborzadva nézett az anyjára. Ezt még ő sem gondolhatja komolyan…


- Pillanat, uraim, ki kell mennem a fürdőbe – állt fel Kitty a kanapéról. Mikor Sue szobája előtt haladt el, hangok ütötték meg a fülét:
- Jack nem szeret téged! Csak kell neki egy nő, és ha megkapott, szakít veled!

Kitty gondolkodás nélkül benyitott a szobába.

- Apa igenis szereti Sue-t!
- Hallgatóztál?? – nézett rá mérgesen Mrs. Thomas.
- Véletlenül hallottam meg. Apa nagyon szereti Sue-t, és egy tisztességes ember!
- Valóban? Ha tisztességes lenne, nem volnál itt…

Kitty arca elvörösödött.

- Anya, hagyd abba! – próbált Sue közbeavatkozni.


- Mit csinálhatnak odabent? – kérdezte kint Mr. Thomas. A szobából egyre nagyobb hangzavar szűrődött ki.
- Nézzük meg – javasolta Jack, és a két férfi megindult a szoba felé.


- Az volt az egyetlen olyan kapcsolata! – Kitty küzdött az önuralmáért; érezte, hogy ezt a küzdelmet hamarosan elveszíti. – És ő nem is tehet az egészről…
- Ráadásul még hiba is vagy Jack életében?
- Anya! – kiáltott fel kétségbeesetten Sue.
- Apa egy becsületes ember, és soha, de soha nem használná ki Sue-t, és velem sem érezteti, hogy élete legnagyobb tévedése volnék!

Mrs. Thomas közelebb lépett Kitty-hez és megpofozta. Mr. Thomas és Jack éppen akkor értek a szobába.

- Hé! – kiáltott fel Jack, és odarohant lányához, aki arcát fogva, döbbenten nézett Mrs. Thomas-ra. – Senki nem ütheti meg a lányom!
- Pedig nem ártana, ha néha megtennéd! – csattant fel Mrs. Thomas. – Kicsit elvetette a sulykot a kishölgy!
- Anya, az egyetlen, aki elvetette a sulykot, az te vagy! – mondta mérgesen Sue, miközben Kitty kirohant a szobából. Jack utána ment. Az ajtónál sikerült utolérnie a lányt, és látta, hogy Kitty szeme könnyes.
- Kicsim, mi történt? – kérdezte Jack aggódva.
- Én csak… sértegetett… téged és engem is… én csak…

Jack átölelte a már zokogó lányát, és úgy döntött, a részleteket később akarja megtudni.

- Ne sírj, otthon mindent megbeszélünk.

Sue kijött a szobából. Bentről Mr. és Mrs. Thomas hangos szóváltása hallatszott.

- Kitty, bocsánatot szeretnék kérni.
- Nem neked kell – rázta meg a fejét Kitty, majd letörölte arcáról a könnyeket.
- Mi most elmegyünk – fordult Jack Sue felé, és nyomott egy könnyed csókot a nő szájára. – Holnap találkozunk.


Otthon Jack leült a kanapéra, és az ölébe húzta a lányát.

- Hallani akarom, mi történt.

Kitty tett egy kísérletet a menekülésre, de apja szorosan tartotta. Felsóhajtott, és beszélni kezdett.

- A fürdőt kerestem, amikor meghallottam, hogy Mrs. Thomas azt mondja, hogy… hát… Sue csak arra kell neked, és ha megkaptad, szakítasz vele… Sue védett, én is megmondtam, hogy nem vagy olyan… a fejemhez vágta, hogy hiba vagyok az életedben és megint sértegetett téged… ellentmondtam neki, felpofozott, a többit meg tudod.

Jack elsimított egy tincset lánya homlokából.

- Köszönöm, kicsim. De meg tudom védeni magam, nem akarom, hogy belekeveredj ebbe.
- Tudom, hogy már nagyfiú vagy, de…
- Nincs de. Mrs. Thomas átlépte a határt, elismerem. És nem, nem vagy hiba az életemben. Büszke vagyok rá, hogy ilyen lányom van – mondta Jack szeretettel, és megint elöntötte az érzés, amit csak Kitty iránt tudott érezni. Amit egy apa csak a lánya iránt tud érezni.
- Tudod, Kitty, amikor elkezdődött ez az egész, rettentően felforgattad az életem… de most…
- El sem tudod képzelni az életed nélkülem?
- Pontosan.
- Maradhatok még az öledben?
- Ameddig csak jólesik.

Kitty behunyta a szemét, és átölelte apját. Szorosan bújt hozzá; a férfi testének melege elálmosította.

- Apa, én… nagyon szeretlek.
- Én is nagyon szeretlek, kicsim – Jack imádta azokat a ritka alkalmakat, amikor Kitty kimutatta az érzelmeit.

A lány nem mozdult; elaludt. Jack óvatosan bevitte a szobájába, letette az ágyra, betakarta, majd kiment. Tudta, hogy soha nem fogja megbocsátani magának, hogy kimaradt lány egész eddigi életéből, még ha ez nem is az ő hibája. De elhatározta, hogy ezen túl annyi időt tölt vele, amennyit csak lehet, hogy legalább valamennyire pótolja a kimaradt időt.