25. rész

Anyja temetése után Kitty elég levert hangulatban volt, így Jack úgy döntött, ideje elvinnie Kitty-t abba az iskolába, ahová ígérte, hogy beíratja.

- Mi ez? – kérdezte Kitty, mikor kiszálltak a kocsiból.
- A Herald Középiskola. Mondtam, hogy ide akarlak átíratni.
- Nem gondolod, hogy ahhoz előbb a régi sulimba kellett volna bemenned, és nem mellesleg időpontot kellett volna kérned ide?
- Mindkettő el van intézve. Előnyökkel jár az FBI-nál dolgozni – nyitotta ki Jack az ajtót.
- Protekcióval könnyű – morogta Kitty, és bement az épületbe, majd apjával megkeresték az igazgatói irodát, ami előtt a titkárnő ült az asztalánál.
- Jó napot. Időpontunk van Mrs. Hale-hez – szólalt meg Jack.
- Szólok neki – állt fel mosolyogva a titkárnő. Bement az irodába, és nem sokkal később ki is jött.
- Mrs. Hale már várja magukat.

Kitty és Jack beléptek a tágas irodába. Az íróasztal mögött egy fiatal, barna hajú, és szimpatikus nő ült. Melegen az érkezőkre mosolygott, és felállt, hogy kezet fogjon Kitty-vel.

- Erica Hale vagyok, az igazgatónő. Már nagyon sokat hallottam rólad. Téged is jó újra látni, Jack.
- Én is örülök, Erica – mosolygott Jack. Kitty gyanakodva nézett rá.
- A jegyeid nagyon jók, Kitty, azt hiszem, semmi akadálya, hogy ide járhass. Gyertek, körbevezetlek titeket. Megmutatom az osztálytermet, ahova majd három hét múlva jönnöd kell, Kitty.


- Nagyon meglepődtem, amikor annyi év után megint felhívtál, Jack – mondta Mrs. Hale, mikor a folyosón tartottak az osztályterem felé. – Azt hittem, nosztalgiázni szeretnél a régi szép idők emlékére, de csalódtam, amikor rájöttem, hogy mint a legtöbb férfi, akarsz valamit.
- Hé Erica, férjnél vagy – mosolygott Jack.
- És te is megállapodtál, ha lányod van.
- Hát… valami olyasmi.
- Megismerhetem majd a kedves Mrs. Hudson-t?
- Nincs Mrs. Hudson. Csak az anyám.
- Eddig – tette hozzá Kitty. Jack ránézett, és a lányról sütött, hogy rém zavarónak érzi, hogy az igazgatónő az apja volt barátnője.

Megérkeztek a teremhez. Az ajtó nyitva volt, a teremben egy nő ült az asztalnál.

- Ő lesz az osztályfőnököd, Mrs. Emily Flack – mutatta be a nőt Mrs. Hale, mikor odamentek hozzá. – Emily, ő pedig a legújabb tanítványod, Kitty Hudson.
- Hudson… ismerős a név – a nő ránézett Jackre, és felcsillant a szeme. – Jack Hudson!
- Ezt nem hiszem el – nyögött fel Kitty halkan.
- Emily! De megváltoztál, mióta utoljára láttalak… Mikor is volt?
- Oh, már nagyon rég…

Az igazgatónő nem kérdezett semmit, csak felvonta a szemöldökét, majd Mrs. Flackhez fordult.

- Kevin is benn van veled?
- Igen. Segít az előkészületekben. Nagyon segítőkész srác… Á, már itt is van.

Kitty egy szemüveges, fogszabályzós, tudálékos kinézetű fiúra számított, aki kívülről fújja a matekot, így nagyon meglepődött, amikor egy magas, jóképű, fekete hajú, sötét szemű fiú közeledett feléjük. Inge alatt is látszottak az izmai.
Jack elvigyorodott, mikor látta, hogy Kitty megbabonázva mered a fiúra.

- Ki fog esni a szemed – súgta oda lányának, aki erre magához tért.
- Kevin, ő az új osztálytársad.
- Kevin McAnders – mosolyodott el a fiú Kitty-re nézve, és a kezét nyújtotta. Szép, egyenes, fehér fogai voltak.
- Kitty Hudson – a lány érezte, hogy elpirul, mikor kezet fogott a fiúval. Nem tudta, miért viselkedik ilyen ostobán. Apja egy jó ideig ezzel fogja piszkálni.
- Remélem, tetszeni fog az iskola.
- Máris imádom…
- Nos, mindent köszönünk, de nekünk most mennünk kell – szakította félbe Jack a beszélgetést.
- Remélem, még találkozunk – mosolygott Jackre Mrs. Flack.
- Szülői értekezleteken biztos – kacsintott Jack.
- Nem is álmodj róla, Averil-t fogom beküldeni helyetted, mielőtt kiderül, hogy a fél tanári karral jártál – morogta Kitty; az elmúlt hetekben szoros barátságot kötött a szomszédjával. Kedvesen Kevin-re mosolygott, elköszöntek, majd kimentek a kocsihoz.
- „Előnyökkel jár az FBI-nál dolgozni” – idézte apját Kitty dohogva. – Azt hittem, az nincs benne, hogy jártál az igazgatónővel és az osztályfőnökkel!!!!
- Senki sem tökéletes. Te viszont szerelmes lettél első látásra? – vigyorgott Jack, mikor beszálltak a kocsiba.
- Nem tudom, miről beszélsz.
- Ahhoz képest hamar belezúgtál Kevinbe.
- Nem zúgtam bele Kevinbe.

Jack az égre emelte a tekintetét a nyilvánvaló hazugság hallatán.

- Ne tagadj.
- Nem tagadok.
- Most is tagadsz.
- Nem, nem tagadok.
- Én sosem tagadom a nyilvánvaló igazságot.
- Oh, ki is tagadta három éven keresztül azt a nyilvánvaló tényt, hogy szerelmes Sue-ba? Levi?
- Nem tudom, miről beszélsz – mondta Jack zavartan, és Kitty vigyorogva bekötötte a biztonsági övét.



Lassan ballagott fel a lépcsőn apja után. Ismeretlen érzés kavargott benne… Megrázta magát.
- Baj van? - Kitty bosszúságára apja figyelmét semmi sem kerülte el.
- Az apám járt a fél tanári karral. Miért is lenne?

Jack felmordult, és kinyitotta az ajtót. Ugyanabban a pillanatban a szomszédban is nyílt az ajtó, és egy szőke, kék szemű, 20-as éveiben járó férfi lépett ki rajta. Kitty a mai nap már másodszor kapta magát azon, hogy egy ellenkező neműt bámul hatalmas szemekkel.

- Jó napot, Mr. Hudson.
- Szia, Michael. Anyukádékhoz jöttél?
- Igen, már régóta nem láttam se őt, se Juliet-et. – A férfi tekintete Kitty-re vándorolt, aki becsukta a száját. – Azt hiszem, mi még nem találkoztunk.
- Ő a lányom, Kitty.
- Örvendek – préselte ki magából a lány.
- Hasonlóképpen – mosolygott rá a férfi, és Kitty szemébe nézett. A lánynak meg kellett állapítania, hogy a kék szemnek is elég kábító a hatása. – Remélem, még találkozunk. A viszontlátásra.

Kitty nem bízott a hangjában; biccentett Michael felé.
Amikor beléptek a lakásba, Jack megszólalt:

- 1 óra alatt két pasi, és még te szívatsz engem
- Hagyj békén – morgott Kitty. Bement a szobájába, lefeküdt az ágyra és arcát a párnájába fúrta.

Vajon létezik szerelem első látásra?
Ő maga rövid idő alatt kétszer is megtapasztalta.