Ismerd meg a múltad… 23. rész

Reggel nyolc óra volt, amikor Jack felébredt. Mosolyogva lenézett a hozzá simuló nő arcára. „Ennyit arról, hogy mindenki marad a saját felén” – gondolta. Lágyan végigsimított a Sue arcán. A nő erre lassan kinyitotta a szemét, és álomittasan a férfira mosolygott.

- Jó reggelt, szépségem – mondta Jack, és megpuszilta a nő orra hegyét.
- Neked is jó reggelt… jó volt melletted ébredni – bújt Sue közelebb Jackhez. Jack átkarolta, majd megcsókolta a nő nyakát. Sue megborzongott.
- Nagyon sokat jelentesz nekem, Sue – mondta Jack csendesen, miközben a nő vállát simogatta.


- Kitty, szólnál apádéknak, hogy jöjjenek le reggelizni? – kérte unokáját Mrs. Hudson.
- Persze, nagyi – állt fel a lány, és felment az emeletre. Úgy gondolta, apja és Sue már úgyis fent vannak, ezért kopogtatás nélkül nyitott be a szobába.
- A nagyi azt üzeni… - ekkor megakadt a szeme az ágyon fekvő két alakon, akik szenvedélyes csókban forrtak össze… illetve csak forrtak volna, de Kitty jöttére olyan hirtelen ugrottak szét, hogy Jack a földön kötött ki.
- …hogy gyertek reggelizni – hadarta el gyorsan Kitty, gyorsan becsukta az ajtót, és visszaszökdécselt az étkezőbe.
- Mi ez a vigyor az arcodon, kicsim? – kérdezte Mr. Hudson.
- Szép ez a nap – válaszolta Kitty, és hirtelen az is lett.


Nem sokkal később Jack és Sue is megjelentek. Sue Kitty láttára elpirult, és Jack mellé ült le, aki lánya mellett foglalt helyet.

- Semmi olyasmi nem történt, amire gondolsz – súgta Jack Kitty-nek.
- Elmondanád, mégis mire gondolok? – vonta fel Kitty a szemöldökét, és látszott rajta, hogy nagyon is szórakoztatja a dolog.
- Pontosan tudod, mire gondolsz.
- Nem, nem tudom. Megmondanád?
- Ti mit sugdolóztok ott? – kérdezte Mrs. Hudson.
- Apa csak a vajat kérte – válaszolta Kitty. Átnyújtotta Jacknek a vajat.
- Nyugi, nem mondom el senkinek – suttogta apja fülébe, majd enni kezdett, részéről lezártnak tekintve a beszélgetést.


Reggeli után Sue a kertben állt, hátát egy nagy fának vetve, és a gyerekeket nézte, akik Levi-val játszottak. Hirtelen árnyék vetült rá, és ő felnézett.

- Szia, Jack.
- Kitty azt mondta, nem mondja el senkinek, amit reggel látott – támaszkodott Jack a nő mellé. Sue felsóhajtott.
- Rendben.

Pár percig nézték a futkározó gyerekeket, majd Sue törte meg a csendet.

- Mintha reggel mondani akartál volna valamit.
- Nemcsak reggel, már három éve – suttogta Jack keserűen. – De most elmondom.

Felemelte a kezét, és lassan végighúzta a nő nyakán. Látta, hogy Sue megremeg.

- Szeretlek, Sue. Az első pillanattól kezdve, hogy megláttalak. Szeretlek, téged szeretnélek feleségemnek, és a többi gyerekem anyjának…

Sue hitetlenkedve nézte a vallomást. Remélte, hogy a férfi nem csak játszik vele, de Jack őszintének tűnt. Átkarolta a férfi nyakát.

- Én is szeretlek, Jack, semmi sem tenne boldogabbá, minthogy gyerekeket szüljek neked…

Jack Sue felé hajolt, ajkuk már majdnem összeért, amikor valaki megrángatta Jack pólójának ujját.

- Nagyi azt üzeni, gyertek be segíteni – hallotta meg a férfi lánya kaján hangját. Jack és Sue megpróbáltak úgy tenni, mintha semmi sem történt volna. Sue sietősen bement a házba, míg Kitty Jack mellé szegődött.
- Ne vigyorogj – mondta Jack egy idő után.
- Nem vigyorgok – vigyorgott Kitty. – A mai nap már másodszorra szakítalak titeket félbe. Egész jó arány ahhoz képest, hogy 3 évig csak kerülgettétek egymást…


A többiek már csak egy sikításra lettek figyelmesek, majd észrevették, hogy Kitty a földön fekszik, és próbál menekülni apja elöl, aki csiklandozza.

- Állj! Elég! Viselkedni fogok! Csak hagyd abba!! Apa! Mindjárt hívom a nagyit!
- Allie-vel szemben is viselkedni fogsz? – kérdezte Jack, miközben felálltak a földről.
- Vele kapcsolatban nem ígérek semmi jót – grimaszolt a lány, és egy sikkantással újra futni kezdett Jack elöl.


- Elég nehezen fognak kijönni azok a fűfoltok Kitty pólójából – mondta Sue Jacknek, miközben a konyhában voltak.
- Jól van, na. Meg kellett mutatnom, ki a főnök. Különben is, az eddigi ritka pillanatok egyike volt, hogy éreztem, apa vagyok. Ilyenkor döbbenek rá, mennyire is szeretek apa lenni, és hogy mennyire szeretem Kitty-t. Habár ő még egyszer sem mondta nekem, hogy szeretne…
- A tettek fontosabbak a szavaknál – nyugtatta meg Sue.
- Most hogy mondod… senki nincs a konyhában rajtunk kívül – suttogta Jack, és átfogta a nő derekát.
- Jack, a többi helyzetből ítélve Kitty mindjárt bejön…
- Most az egyszer nem érdekel Kitty…


Sue-nak a konyhaszekrényhez kellett támaszkodnia, amikor Jack ajkai megérintették az övét. A férfi nyaka köré fonta a karját, és mindketten elmélyedtek a csókban – mindketten úgy érezték, ez az első igazi csókjuk. Lassan váltak szét, és levegő után kapkodva néztek egymásra.

- Nos, Kitty nem jött be – ezek voltak Jack első szavai. Sue felnevetett.
- Szerintem folytassuk a főzést, hogy minden rendben legyen a vacsorán.


A vacsora. Jack jókedvét mintha elfújták volna, mert eszébe jutott Allie. Aztán Kitty – mások szerint nagyon is érthető – ellenszenve a nő iránt. Tudta, hogy a lány tervez valamit, és szerette volna tudni, mit, hogy megakadályozhassa.

- Megkeresem Kittyt, beszélnem kell vele – mondta Jack, és Sue bólintott. A férfinak nem kellett sokáig keresgélnie, hamar megtalálta lányát unokatestvéreivel sugdolózni a folyosón.
- Sarah, Tom, beszélni szeretnék Kitty-vel – mondta Jack kedvesen, és a két gyerek vigyorogva elment.
- Miért sugdolóztatok? – kérdezte Jack rosszat sejtve.
- Nem beszélgethetek az unokatestvéreimmel? – kérdezett vissza Kitty gyanúsan ártatlan hangon.
- A lényegre térek. Mit tervezel Allie ellen?
- De apa! Kinézel belőlem ilyet??
- Az a baj, hogy igen…
- De apaaa! Inkább menj Sue-hoz és foglalkozz vele, ahelyett hogy engem piszkálsz…
- Esküszöl, hogy nem tervezel ellene semmit?
- Nem.
- Kitty…
- Na jó – sóhajtott Kitty. – Esküszöm.


Jack figyelmét elkerülte, hogy a lány a háta mögött keresztbe tette az ujját.


Az este hamar elérkezett, és az egész ház felbolydult, különösen Mrs. Hudson, mert még minden nem volt készen. Most éppen Kitty-t próbálta rábeszélni, hogy öltözzön át.

- Ugye nem ebben akarsz lenni?

Kitty végignézett a farmerján és fekete pólóján.

- De. Úgyis csak a család lesz jelen.
- És Allie.
- Miatta nem öltözöm ki.

Mrs. Hudson a plafonra emelte a tekintetét, és feladta.

- Jó, nem bánom.

Ebben a pillanatban csengettek.

- Te úristen, ez Allie! – kiáltott fel Mrs. Hudson kétségbeesetten.
- Kinyitom – pattant fel Kitty készségesen, az ajtóhoz ment, és kinyitotta. Allie a küszöbön állt, teljesen fehér ruhában.
- Gyere be – mosolygott elbűvölően Kitty. Jackben megint feltámadt a gyanú. Mrs. Hudson mindenkit kizavart az udvarra, arra hivatkozva, hogy egyedül szeretne befejezni mindent. Kitty Allie szemében meglátott egy villanást, amikor Jack átölelte Sue derekát, és Sue a férfi vállára hajtotta a fejét.
- Szépek együtt, ugye? – kérdezte Kitty.
- Tessék? Ja, persze – válaszolta szórakozottan Allie, a párt figyelve. Sue visszament a házba, Kitty pedig odament apjához.
- Látom, jól elbeszélgettél Allie-vel.

Kitty felvonta a szemöldökét.

- A helyedben szemüveget íratnék, akkor is, ha elcsúfítja a bájos pofimat… nézz már rá, úgy van öltözve, mint egy szűzlány…
- Az bűn?
- Neked kellene a legjobban tudnod, hogy már nem az…
- Ezt meg sem hallottam…
- De tudod, a fehérnek van egy rossz tulajdonsága…
- Micsoda?
- Ha víz éri, átlátszik… - vigyorgott Kitty, és a következő pillanatban valaki felsikított. Mit kiderült, Allie volt az. Fehér ruhájából csöpögött a víz, és ahogy Kitty az előbb mondta… mindene átlátszott.
- Jaj istenem, biztos túl közel ment a locsolócsőhöz, és nem vette észre – próbált Kitty sajnálkozó hangon beszélni, de nem tudta leplezni önelégült vigyorát. Jack észrevette, hogy a locsolócső nem szokott olyan közel lenni a házhoz, és az, hogy Sarah és Tom a közelében álltak, csak még gyanúsabbá tette az egészet. Közben Mrs. Hudson kirohant a sikításra, és bekísérte Allie-t a házba. Jack sötét pillantást vetett a még mindig vigyorgó lányára, majd anyja és Allie után ment. Visszanézett, és látta, hogy a három gyerek belecsap egymás tenyerébe.


Jack a vendégszobában talált rá Allie-re, aki csak egy köntöst viselt.

- Hol vannak a többiek?
- Ruhát keresnek, amit fel tudok venni. Jack, mondanom kell neked valamit… vissza szeretnélek kapni, hibát követtem el, amikor szakítottam veled…

Beszéd közben kioldotta köntöse övét, és ledobta magáról. Jack zavarodottan nézett mindenhova, csak a nőre nem. Ijedten érezte, hogy Allie egyre közelebb jön hozzá…
A következő pillanatban valaki megragadta hátulról, és meglepő erővel az ajtó felé fordította, és Jack megpillantotta lányát. Allie gyorsan visszakapta magára a köntöst. Mr. Hudson feleségével és Sue-val épp most értek vissza, és elhűlve nézték Kitty kitörését.

- Mikor mész vissza a sztriptízbárba, ahonnan jöttél?? Ajánlom, minél hamarabb, nehogy kimenj a gyakorlatból rúdtánc terén!! És szerintem egy tartalék ruha simán kikerülne abból a pénzből, amit a férfiaktól kapsz!!

Jack érezte, hogy az arca lángolni kezd, Mrs. Hudson kinyitotta és becsukta a száját, de hang nem jött ki rajta, Mr. Hudson meg csak vigyorgott, és feltartotta a hüvelykujját unokája felé. Sosem kedvelte Allie-t, de ezt fiának sosem ismerte be.
Jack zavarodottsága hirtelen dühbe csapott át; megragadta Kitty karját, hallótávolságon kívül húzta a többiektől, még Sue sem látta a szájukat.

- Mégis mit képzelsz magadról? – Kitty még sosem látta apját ennyire dühösnek. A szikrázó szempárba nézve kissé elbátortalanodott, de több bátorsággal, mint amit érzett, felszegte a fejét.
- Pofozz fel.
- Tessék? – Jack mindenre számított, csak erre nem.
- Pofozz fel – ismételte a lány. – Akkor jobban fogod érezni magad, és talán én is elszégyellem magam.

Jack felsóhajtott. Haragja hirtelen elpárolgott, és magához ölelte a lányát.

- Tudod, hogy soha nem bántanálak.
- Ebben bíztam.
- De kislányom, így nem lehet beszélni az emberekkel.
- De Allie egy…
- Tudom, kicsim, de akkor sem lehet – vágott közbe Jack gyorsan.
- Ha tudod, miért jártál vele?
- Fiatal korában az ember sok ostobaságot elkövet.
- Remélem, akkorát ezért én nem fogok…

Jack felborzolta Kitty haját.

- Gyere, menjünk enni. Már biztos elcsitultak a kedélyek.

Jacknek igaza volt. Lementek az ebédlőbe, ahol általános derültségre Allie Mrs. Hudson ruháit viselte, amik már jó ideje kimentek a divatból. Még Jack is elmosolyodott, mikor leült Sue mellé. Kitty nem akarta megint magára haragítani apját, ezért jó kislányhoz illően leült, de amikor Jack nem figyelt rá, megeresztett egy vigyort Allie felé, aki dühösen meredt rá.

- Kitty, segíts behozni a levest – kérte Mrs. Hudson. A lány engedelmesen felállt, és pár perccel később egy gőzölgő tállal tért vissza. Néhány pillanat múltán Allie sikítása hallatszott.
- Ez forró, ez forró!!
- Sajnálom… nagyon sajnálom! Megcsúszott a kezemben a tál… - a lány arcán megjelenő megbánást avatatlan szem őszintének látta volna. Jacknek be kellett ismernie, hogy lányától még Julia Roberts is vehetne órákat. Allie gyorsan berohant a fürdőbe.
- Letörölnéd azt a vigyort a képedről? – förmedt Mrs. Hudson férjére.

Allie hamarosan visszatért, visszaült a székére, ami pont Jackével szemben volt, Kitty csak most vette észre. Mrs. Hudson behozott még egy tál levest, és csendben enni kezdtek. Jack megfeszült, amikor megérezte Allie lábát, amint az övét simogatja. Kitty-nek apja arca elég volt, hogy rájöjjön, mi folyik az asztal alatt, és mérges volt, mert túl távolt ült ahhoz, hogy bele tudjon rúgni Allie lábába. Jack nem tehetett semmit, kicsit távolabb húzódott, de egész vacsora alatt kényelmetlenül érezte magát.


A vacsora után Allie rögtön menni készült.

- Nem maradsz még egy kicsit? – kérdezte Mrs. Hudson, miközben a vacsora romjait takarította.
- Nem, ööö… van még pár elintéznivalóm…
- Este? – szólt közbe Kitty. – Ja, persze, majdnem el is felejtettem, hogy te egy hivatásos…

Mrs. Hudson gyorsan Kitty kezébe nyomott egy tálat, nehogy befejezze a mondatot, majd a lány döbbenetét kihasználva a konyhába lökdöste.

- Jack, kísérd ki Allie-t – mondta közben fiának.

Az ajtóban Allie megfordult, ahelyett, hogy rögtön elment volna.

- Beszéltél a lányoddal arról, amiket mondott nekem?
- Igen, megdicsértem – válaszolta Jack élesen.

Allie tágra nyílt szemmel nézett rá, és Jack egy cseppnyi bűntudatot sem érzett.

- Figyelj, Allie, Sue-t szeretem. A mi kapcsolatunknak már vége.
- Soha nem jutott eszedbe az újrakezdés?
- Sue előtt néhányszor… de most már csak ő számít nekem. Meg persze Kitty, de ő másképpen.

Jack úgy vette észre, Allie életében először nem találja a szavakat.

- Szóval… jó éjt. Lehet, még összefutunk.
- Jó éjt… - Allie még soha nem érezte magát ennyire megszégyenülve.

Jack becsukta az ajtót. Mr. Hudson csak erre várt, lelkendezve megragadta Kitty kezét.

- Ez az én unokám! Mintha apádat láttam volna csínytevés közben…
- Ha jól emlékszem, Jack nem követett el csínyeket becsületes nők kárára – nézett szigorúan Mrs. Hudson Kitty-re.

Kitty és Jack egymásra néztek, és mindketten elfojtottak egy horkantást. Mrs. Hudsonnak különös elképzelése lehet a „becsületes” szóról.

- Most haragszol rám, nagyi? – kérdezte Kitty, mire Mrs. Hudson felsóhajtott.
- Istenem, ezek az ártatlan, barna szemek… apádra és nagyapádra sem tudtam haragudni, ha így néztek rám… és te az unokám vagy. Hogy is tudnék haragudni rád? Azt hiszem, így kell elfogadnom téged.
- Köszönöm – mosolygott Kitty, majd oldalba bökte apját. – Néha már kezdek örülni, hogy a te szemeidet örököltem.
- Mi lenne, ha inkább segítenél rendet rakni?

Erre mindenki visszament az étkezőbe, Sue odament Jackhez, és átölelte a férfi derekát.

- Láttam, amit Allie-nek mondtál.
- Mindent?
- Mindent. Én is hasonlóképpen érzek.

Jack megölelte a nőt, és nem sokkal később Kitty hangja hallatszott:

- Már megint zavarok?

Jack erre csak kinyújtotta a kezét, és a lányt is behúzta az ölelésbe. Kitty közelebb bújt a két felnőtthöz, és most először érezte azt, hogy igazi, szerető családja van, aki elfogadja őt olyannak, amilyen.