Ismerd meg a múltad... 22. rész

Másnap reggel csengettek, Jack nyitott ajtót.

- Szia Sue, gyere be. Jól aludtál?
- Igen... És Kitty? Beszéltetek?
- Oh, igen. Megnyugtattam, alszik, mint a tej – válaszolta Jack, miközben bement a konyhába. – Éppen reggelit készítek, szerintem Kitty hamarosan felébred. Reggelizel velünk?
- Elfogadom, otthon nem volt időm.
- Pirítós van, rántottával és narancslével. Segíthetsz is, ha akarsz.

Miközben az asztalt terítették, Kitty ásítva lépett ki a szobájából, de Sue-t látva megtorpant.

- Sue velünk reggelizik. Rendben?
- Felőlem... – a lány ide-oda jártatta a szemét kettejük között, majd vállat vont és bement a fürdőbe.



Amikor kicsit később nekiláttak volna a reggelinek, megszólalt a telefon. Kitty felpattant és rohant felvenni, úgy érezte, nem sokáig képes elviselni a két felnőtt közötti feszültséget és szikrázást.

- Hudson lakás... Szia nagyi! Éppen reggelizünk. Adjam apát?
- Nem, veled szeretnék beszélni. Arra gondoltam, a nyári szünet alatt eljöhetnétek pár napra Wisconsinba. Meghívnánk a többi családtagot is, hogy megismerd őket.
- Nem is tudom... – csavarta Kitty az ujja köré a telefonzsinórt.
- Semmi okod félni tőlük, kedves.

Kitty fejében kibontakozott egy terv, ahogy a konyhaajtóra esett a pillantása.

- Rendben. Jöhet apa új barátnője is? – tudta, hogy ha erre apja rájön, meg fogja ölni, de kockáztatnia kellett.
- Persze! Évek óta nem mutatott be senkit.
- Valami azt súgja, ez most igazán komoly kapcsolat. Nemrég jöttek össze, de érzem.
- Várunk titeket. A mostani hétvége megfelel?
- Tökéletes. Ott leszünk... Mindhárman.
- Alig várom. Szia, további jó napot.
- Neked is, nagyi. Szia – Kitty letette a telefont, visszament a konyhába és leült.
- Ki volt az? – kérdezte Jack.
- A nagyi. Meghívott minket a hétvégére Wisconsinba. Igent mondtam. Ott lesz mindenki a családból.
- Úgyis régen láttam a húgaim.
- Sue is meg van hívva – tette hozzá Kitty egyszerűen. Jack felkapta a fejét, Sue meg zavarodottan nézett.
- A szüleim még csak nem is ismerik Sue-t, hogy hívhatták meg?

Kitty olyan ártatlan arcot vágott, hogy Jackben feltámadt a gyanú.

- Mit mondtál anyámnak?
- A rideg, puszta valóságot – felelte Kitty, miközben megvajazta a pirítósát, miközben Jack a „még beszélünk” pillantást lövellte felé.
- Meg van hívva, mint a család barátja. „És mint a leendő mostohaanyám” – tette hozzá a lány gondolatban.



- Muszáj repülővel mennünk? – kérdezte Kitty, miközben kocsival Sue lakása felé tartottak.
- Úgy sokkal gyorsabb. És mielőtt századszor is nyafogni kezdesz, nem érdekel, hogy félsz a repüléstől. Nem fognak arab terroristák eltéríteni minket, az űrlények végképp nem, és nem fogunk átrepülni egy időkapun sem egy másik dimenzióba, mint abban a Stephen King filmben láttad. Előre félek, mekkora slamasztikába kevertél otthon.
- Én? Téged? Slamasztikába? A feltételezés is sértő. Az utat nézd, ne rám pillantgass sötéten! És igenis félek, hogy megesznek azok a nagy fekete izék, ha átrepülünk egy másik dimenzióba!!

Jack leparkolt Sue-ék háza előtt, kiszálltak a kocsiból, és vártak a nőre. Pár perc múlva meg is jelent. Csodálatosan festett a lófarokba fogott hajával és a kék nyári ruhájában. Jack egy pillanatra megfeledkezett magáról, de lánya vigyorgó arca hamar visszahozta a valóságba, és Sue csomagjaiért nyúlt.

- Hadd segítsek – mondta, és bepakolta őket a csomagtartóba.
- A kocsid a reptéren hagyod, amíg vissza nem érünk? – kérdezte Sue, mikor beszálltak.
- Nem. Bobbynál van a slusszkulcs másolata. Majd a nap folyamán elviszi a reptérről, és aznap amikor visszajövünk, kihozza.
- Mintha a kocsi lenne a legfontosabb ezen a hétvégén – mordult fel Kitty a hátsó ülésen Levi mellől. Jack legyintett.
- Kicsit ideges – magyarázta Sue-nak.
- Remélem legalább az unokatestvéreimnek szimpatikus leszek...
- Kitty, ezt már eljátszottad, amikor a szüleim jöttek Washingtonba. Itt is vagyunk a reptéren.
- Ha átrepülünk egy időkapun, és a múltban kötünk ki, a te hibád lesz – morogta Kitty, miközben kimászott a kocsiból.



- Jól érzed magad? – kérdezte Sue aggódva Kitty-től, miután a gép landolt, és kinn álltak a szabadban.
- Pár perc és jól leszek – indult meg Kitty támolyogva a taxi felé, amit Jack az előbb fogott.
- Nem kellett volna repülésre kényszerítened, ha egyszer nem akarta – nézett szemrehányóan Sue Jackre, aki megvonta a vállát.
- Az életben én sem akarok mindent, de attól még meg kell tennem őket. És Kitty megnyugodhat, határozottan nem a múltban kötöttünk ki.

Sue megrázta a fejét, és beszállt a taxiba.



- Kitty, Jack, jó titeket újra látni – mondta Mrs. Hudson, miközben ő és Mr. Hudson megölelgették az érkezőket.
- Apa, anya, ő itt Sue – mutatta be Jack a nőt.
- Nagyon örülünk, hogy te is el tudtál jönni – mosolygott rá Mrs. Hudson. – Épp van nektek hely, 2 szoba üres...

Jack felvonta a szemöldökét.

- Anya, hárman vagyunk.
- Mivel Kitty azt mondta, egy pár vagytok, azt hittem, jó lesz nektek a közös szoba...

Kitty érezte, amint apja keze megszorítja a vállát. Jó erősen.

- Váltanék veled pár szót – próbált Jack nyugodt hangon beszélni. Vállánál fogva kikormányozta a lányt az előszobába.
- Mit mondtál anyámnak?- sziszegte.
- Az igazságot – válaszolta Kitty. Attól tartott, apja felpofozza, de Jack uralkodott magán.
- Most szépen bemész, és megmondod a TÉNYLEGES igazságot. Hogy tehetted? Tudod, milyen kellemetlen helyzetbe hoztál engem és főleg Sue-t?
- Apa, inkább hálásnak kellene lenned, hogy összehoztalak életed szerelmével. Ha rajtad múlna, nyugdíjas koromig várhatnék erre. És apa... Nem láttad, milyen boldog a nagyi meg a nagyapa, hogy végre... Hogy is mondjam... Megállapodtál? Csak egyetlen hétvégéről van szó, és ezzel boldoggá tehetnéd a szüleid... Ekkora erőfeszítés lenne? Ugye nem akarsz csalódást okozni édesanyádnak?

Jack sóhajtott. Haragja gyorsan elpárolgott, ahogy lánya könyörgő szemeibe nézett. „Van abban valami, hogy a lányok könnyen meg tudják enyhíteni az apjukat” - gondolta.

- Rendben. De otthon számolunk.
- Alig várom – mosolygott Kitty, és visszamentek a nappaliba. Jack a tekintetével mondta Sue-nak, hogy beszélniük kell. A nő megértette a néma üzenetet, és bólintott. Addigra a nappali megtelt emberekkel; Jack két húgával, az egyik férjével, és két kicsi gyerekükkel, akik a szüleik mögül pislogtak Kitty-re.
- Hello – köszönt megszeppenve Kitty.
- Általában nem ilyen csendes, hallanátok a hangját otthon – vigyorgott Jack.
- Általában nem nekem kell összehozni a barátnőivel, hallanátok a hírét otthon – vágott vissza Kitty, mire Jack arcáról lehervadt a vigyor, és mindenki felnevetett.

Trisha, Meg és Matt, Meg férje bemutatkoztak, és a lány mindegyikőjüket nagyon szimpatikusnak találta.

- Sarah, Tom, üdvözöljétek az unokatestvéreteket – nógatta őket Mr. Hudson. Sarah előrelépett. Nem lehetett több 6 évesnél, Tom fiatalabbnak tűnt nála.
- Te még csak most születtél. Hogyhogy mégis nagyobb vagy nálunk? – kérdezte Sarah a tudatlanok ártatlanságával. Kitty leguggolt elé.
- Akarod tudni a teljes igazságot?
- Igen, akarjuk – szólalt meg Tom is.
- Akkor elmondom.

A felnőttek megfeszültek.

- Kitty, nem tartom jó ötletnek – próbálkozott Jack lebeszélni a lányt.
- Joguk van tudni. És nyugi, kézben tartom a dolgokat. Na szóval. Anyukám és apukám nagyon szerették egymást, úgy döntötték, gyereket szeretnének. Küldtek is egy igénylőlapot a gólyának. De a gólya annyira elfoglalt volt, hogy pont az ő igénylőlapjuk keveredett el. Közben anyukám meghalt, és a gólya hosszú évek múltán, nem régen bukkant apáék igénylőlapjára. Annyira szégyellte magát, hogy úgy döntött, kárpótlásul nem egy kisbabát visz nekik, hanem egy idősebb gyereket, és a választása rám esett.

A felnőttek elképedve, Sarah és Tom viszont lenyűgözve hallgatták a történetet, amit valószínűleg Kitty most talált ki.

- Hűha... – suttogta Tom. Kitty mosolyogva felegyenesedett.
- Mondtam, hogy kézben tartom a dolgokat.
- Öö... nagyon köszönjük, Kitty – motyogta Trisha. Sarah és Tom megragadták újdonsült unokatestvérük kezét.
- Kijössz velünk frizbizni az udvarra? – Tom Sue-ra nézett, és megkérdezte: – Vihetjük a kutyust is?
- Persze – mosolygott Sue.
- Kreatív kislány – mondta Matt, miután a három gyerek eltűnt az ajtó mögött.
- Meghiszem azt, a gólyás mese nem volt semmi – tette hozzá Meg.
- Nos, miután találkoztatok Kitty-vel, segíthettek az ebédkészítésben – kezdett fontoskodni Mrs. Hudson. – Jack, Sue, pakoljatok ki a vendégszobában. Jack tudja, hol van.


Jack és Sue felmentek az emeletre. Jack becsukta a szoba ajtaját, és szembefordult a nővel.

- Kitty azt mesélte be a szüleimnek, hogy együtt járunk. Ezen a hétvégén el kellene játszanunk, hogy tényleg...

Sue bólintott.

- Oké, de csak ezen a hétvégén. És utána komolyan beszélned kell a lányoddal.
- Fogok is. Ami a közös ágyat illeti... én alszom a földön.
- Szó sem lehet róla. Egy ágyban alszunk, de mindenki marad a saját felén.
- Hát... Ahogy akarod.
- Menjük le, és segítsünk édesanyádnak – indítványozta Sue, és visszamentek az alsó emeletre.



Sue-t is hamar a szívükbe zárták a Hudsonok. Úgy döntöttek, ebéd után sétálnak egyet, megmutatják Kitty-nek a várost. A gyerekek előreszaladtak Levi-val, aki boldognak tűnt ennyi gyerek között. Jack Sue válla köré fonta a karját, amitől a nő biztonságot érzett. Éppen elengedte volna magát, amikor találkoztak egy... Ismerőssel.


- Allie! – kiáltott fel Mrs. Hudson. Az egész csapat megtorpant, Sue érezte, hogy Jack keze megfeszül.
- Jó napot, Mr. és Mrs. Hudson. A szüleimet látogatom meg ezen a hétvégén... Látom, Jack is.


Mielőtt bárki megszólalhatott volna, Kitty futott oda Jack mellé, majd zihálva fékezett.

- Apa, annyira lemaradtatok, mi tör... Ki ez a nő?
- Apának szólítottad Jacket? – vonta fel a szemöldökét Allie válasz helyett.
- Mivel az emberek így szokták hívni az apjukat...
- Érdekes, amikor utoljára találkoztunk, még nem volt gyereked, Jack... főleg nem ekkora. Tényleg, mióta vagytok együtt Sue-val?
- Amióta csak ismerik egymást – Kitty-n látszott, hogy kezd dühbe gurulni.
- Ne haragudj, de én nem téged kérdeztelek...
- Ne haragudj, de én viszont válaszoltam... – mondta Kitty ugyanolyan nyafogós stílusban, ahogy az Allie az előbb.
- Kitty, ő Allie, egy régi... öö... barátom.

A lány azonban rögtön átlátta a helyzetet.

- Csodálkozom, hogy milyen jó ízlésed lett, apa, hogy olyan nővel jársz, mint Sue... Ideje volt...
- Kitty, az ég szerelmére! – sziszegte Mrs. Hudson, majd Allie felé fordult. – Holnap családi vacsorát rendezünk. Szívesen látnánk ott téged is.

Jack figyelmeztetően nézett Kitty-re, aki erre elfojtott egy horkantást.

- Ott leszek – mondta Allie. Kitty a szemeit forgatta. Allie elköszönt, és elment. A többiek hazafelé vették az irányt. Jack egyfolytában lányát figyelte, és szinte látta, ahogy a kerekek kattognak Kitty fejében.



- Megmondanád, mi a bajod azzal, hogy Allie jön holnap? – kérdezte este Jack, belépve Kitty átmeneti szobájába.
- Az, hogy a nagyi naiv, és azt hiszi, nem fog rádstartolni akkor, ha barátnőd van.
- Mit tervezel ellene?
- Semmit – nézett bociszemekkel Kitty az apjára. Jacknek be kellett ismernie, a lány az ártatlannak tűnő szemeket tőle örökölte, úgyhogy inkább feladta.
- Jó éjt – nyomott egy puszit lánya homlokára.
- Neked és Sue-nak különösen jó éjt – mosolygott pimaszul Kitty.

Jack úgy döntött, nem reagál, és kiment a szobából.



Éjszaka Jack elfojtott sírásra ébredt. Hosszú percekbe telt, míg rájött, a zokogás mellőle jön. Gyengéden megrázta Sue vállát. A nő összerázkódott a váratlan érintéstől, felkapta a fejét, és letörölte a könnyeit.

- Nem akartalak felébreszteni – suttogta rekedten.
- Semmi gond. Mi a baj?
- Az elmúlt napok... Főleg mikor elraboltak minket... Jobban megviselt, mint gondoltam...

Jack egyszerűen magához húzta, és homlokon csókolta. Sue a férfi mellkasára hajtotta a fejét, könnyei elapadtak. Nemsokára mindketten mély álomba merültek.