Ismerd meg a múltad... 21. rész

Jack aggódni kezdett. Kitty azt mondta, tíz körül itthon lesz. Tizenegy óra felé járt az idő, és a lány még nem ért haza. Párszor hívta Sue-t, de a nő nem vette fel. Gyorsan Sue lakásának számát tárcsázta. Meglepetésére Lucy hamar felvette.

- Itt Lucy.
- Szia Luce, itt Jack. Sue és Kitty ott vannak?
- Nincsenek... Kitty sem ért még haza? Már komolyan aggódom miattuk... Sue nem veszi fel a telefonját...
- Biztos kikapcsolta... Istenem, miért nem vettem Kitty-nek egy mobilt?
- Jack, kevesebb, mint egy hónap alatt felborította az életed. Meg is lepődtem volna, ha az legfontosabb dolgod, hogy mobilt vegyél neki. Amikor először hívtam Sue-t, még kicsengett a telefonja... utána már nem...
- Lucy... gondolod, hogy... valami bajuk esett?
- Ne fessük az ördögöt a falra... lehet, csak belefeledkeztek a korcsolyázásba, és nem nézik az időt...
- Lehet... a korcsolyapálya hamarosan bezár... addig megpróbálok nem nagyon aggódni... jó éjt, Lucy.
- Neked is, Jack.


Mindketten alig aludtak pár órát az éjszaka, és amikor felébredtek, legnagyobb rémületükre Sue és Kitty még mindig nem voltak otthon.


Sue és Kitty ébredezni kezdtek. Egy elhagyatott, koszos raktárféleségben voltak, alig szűrődött be némi fény.

- Hogy kerültünk ide? – kérdezte Sue, miközben lassan felült, hogy megbizonyosodjon, tört-e csontja.
- Én csak arra a két pasira emlékszem – mondta Kitty, miközben ő is felült, majd felszisszent.
- Mi történt? – kérdezte Sue aggódva, és a lány mellé kúszott.
- A lábam... amikor megérkeztél hozzánk, sietve akartam lemenni, és átestem a szomszéd lányon... azóta fáj.
- Fájó lábbal korcsolyáztál? Miért nem szóltál?

Kitty vágott egy grimaszt.

- Azt hittem, zökkenőmentesen és hamar hazaérünk, és akkor jegelhetem.

Kitty hirtelen megmerevedett, és a terem másik felébe nézett.

- Nyílt az ajtó – olvasta le Sue a lány szájáról. Megfordult, egy nagy és egy kisebb árnyékot vett ki a sötétben. A nagyobb valamit cipelt magával.
- Örülök, hogy tiszteletüket tették nálunk, hölgyeim – mondta a kisebb, amikor már Sue is látta a száját.
- Robert. Milyen kellemetlen meglepetés – húzta el a száját Kitty. – Ki ez a gorilla a kamerával? Apád egyik haverja?
- Ő felvesz titeket, és elküldi apádnak meg a többi fafejnek az FBI-hoz. Tényleg, hogyhogy van apád? Azt hittem, zabigyerek vagy.
- Inkább lennék zabigyerek, minthogy olyan apám legyen, mint neked... Robbo Nyuszi. – az előző barátnője hívta így Robertet.
- Ne hívj így!! – ordította Robert. Intett a mellette lévő férfinak, aki Kitty felé lőtt. Kitty esetlenül tért ki a golyó elöl a lába miatt, és az ablak alá esett.
- Készülj arra, hogy legközelebb nem úszod meg ennyivel. Apád komolyan azt hitte, nem állok bosszút apám miatt? Dehogynem. Mint üzleti partnereitől értesültem, ők is nehezményezték, hogy nem kapták meg a fegyvereket, amiket ígért nekik. Úgy döntöttünk, nem apádat bántjuk, hanem azokat, akiket szeret. Figyeltünk titeket, a szöszi azért van itt, mert úgy tűnik, hogy apád gyengéd érzelmeket táplál iránta. Na pá emberek, majd még jövünk.

Robert és a nagydarab férfi kimentek a helyiségből.

- Hogy mennyire gyűlölőm... – motyogta Kitty, és könnyek gyűltek a szemébe. – Sosem hittem volna, hogy egyszer ezt fogom mondani, de az apukámat akarom...

Sue magához ölelte.

- Hamarosan megtalálnak minket – mondta, önmagát is bátorítva.



- Szóval nem mentek haza? – kérdezte Bobby aggódó arccal. Jack és Lucy megrázták a fejüket.
- Se egy telefon, se semmi...
- Lehet, hogy csaptak egy görbe estét – szólalt meg Myles. Mindenki ránézett.
- Myles, Kitty még csak 15 éves, így nem szabadna beengedniük olyan helyekre, és Sue nem olyan, aki görbe estéket csap, ráadásul egy gyerekkel! – kiabálta dühtől szikrázó szemekkel Lucy. Myles megvonta a vállát.
- Mindenesetre szükségét éreztem felvetni ezt a lehetőséget is.
- Nem vagy ép – morogta Tara, amikor D jött be egy kazettával a kezében.
- Ezt most kaptuk – mutatta fel a kazettát.
- Mi van rajta? – kérdezte Bobby.
- Mindjárt megtudjuk.

D berakta a kazettát a lejátszóba. Mindannyian ledermedtek, amikor Kitty hangját hallották meg.

- Robert. Milyen kellemetlen meglepetés.

Nem messze Sue alakját is kivették. Jack keze ökölbe szorult, amikor a lövés dörrent.

- Szóval Robert is benne van a dologban...
- Elmondanád végre, Kitty-nek mi köze van hozzá? – kérdezte Myles.
- A régi szerelme.

Myles felvonta a szemöldökét.

- Ennyire rossz volt a kapcsolatuk?
- Nem volt semmilyen kapcsolatuk. A fiú elég csúnyán elbánt vele, a részleteket majd később. Most az a fontos, hogy kiderítsük, ő és Sue hol vannak. Tara, Lucy, elemezzétek ki a felvételt. Mi addig csináljunk valamit... Akármit...
- Megtaláljuk őket, Jack – mondta Bobby.
- Efelől nincs kétségem. Csak azt nem tudom, vajon nem lesz-e addigra túl késő...


Háromnegyed óra telt el. Jack segített Taráéknak kielemezni a felvételt, de eddig nem jártak sok sikerrel. A férfi megdörgölte a szemét, majd sokadjára is megnézte a felvételt. Felsóhajtott, és hirtelen észrevett valamit a szeme sarkából.

- Tara, állítsd le.
- Miért, mi történt?
- Pörgesd oda, amikor Kitty az ablak alá esik... állj! Ti is azt látjátok az ablakban, amit én?
- Egy gyárkémény! – döbbent meg Bobby.
- Mintha lenne rajta valami... – húzta össze a szemét D. – Közelíts rá, Tara.
- Wesso... – olvasta fel Bobby a kinagyított feliratot. – Ez egy gyár a város szélén... és ha jól tudom, csak egyetlen raktárhelyiség van a környéken...
- És mi még itt vagyunk? Gyerünk!



A raktárban kinyílt az ajtó. Kitty reménykedve felkapta a fejét, és mérhetetlen csalódottságot érzet, amikor Robertet meg a gorilláját látta meg.

- Apádék már biztos látták a felvételt. De amint látod, nem jöttek. Nem kellesz neki...
- Ez nem igaz, Jack szereti a lányát! – csattant fel Sue,
- Hát, ahogy megtudtam, Kitty eleinte nem volt túlzottan kedves hozzá... most könnyen megszabadulhatna tőle, és boldogan élhet magával, amíg meg nem hal, anélkül, hogy az egyéjszakás kalandból fogant lánya zavarna...

Sue Kitty arcát nézte. A kezdeti nehézségek után már minden bizonnyal mély szeretet fűzte Jackhez, és ezek a szavak legalább annyira fájhattak neki, mint azok a szavak, amikkel ő bántotta meg Jacket.

- De nem csevegni jöttünk – szólalt meg Robert, miután kiélvezte a szavai hatását. – Dan, kezd a szöszivel.

A Dan-nek nevezett férfi felrángatta Sue-t. Egy kés pengéje villant meg, amikor berúgták az ajtót.

- FBI!

A férfi ellökte magától Sue-t, és Roberttel együtt kiutat keresett. De már körbevették őket az ügynökök, nem volt esélyük. D lefegyverezte és megbilincselte Dant, Myles Robertet.

- Hé! Én még kiskorú vagyok! És... ő rángatott bele, én nem akartam! – mutatott Robert Dan fele. Senki sem foglalkozott vele.
- Peched van, egy emberrablásban való részvételt súlyosabban büntetnek, mint egy szív összetörését – mondta Jack, majd Sue és Kitty felé nézett. Sue éppen a földről tápászkodott fel, a férfi odarohant hozzá.
- Sue! Jól vagy? Nem esett bajod?
- Aggódásod meghat, de semmi gond, remekül érzem magam, csak a lábam fáj – mondta Kitty, miközben Bobby felsegítette. Jack zavarba jött.
- Én csak... – nézett a lány kifejezéstelen tekintetébe, és a torkára fagyott a szó.
- Tudsz jönni? – kérdezte Bobby Kitty-t.
- Igen, csak támogass, légy szíves.

Miközben Bobby segített a lánynak kimenni, Jack Sue-hoz fordult.

- Mi történt? Olyan furcsa volt a szeme...
- Később elmondom – mondta Sue komoran, majd ők is kimentek az épületből.



- Szóval azt hiszi, nem szeretem? – suttogta Jack a kórház folyosóján, miközben Kitty-t vizsgálták.
- Igen. És gondolom, az sem esett neki túl jól, hogy először hozzám rohantál.
- Otthon beszélek vele.
- Majd holnap átnézek hozzátok.
- Rendben. És te jól vagy?
- Semmi bajom.
- Akkor jó – Jack felemelte a kezét, és megsimogatta a nő arcát. Sue elpirult, és lehajtotta a fejét. Kitty-t ekkor támogatta ki Bobby a vizsgálóból.
- Súlyos? – kérdezte Jack a lány felé fordulva.
- Csak pihentetnem kell, pár nap és rendbe jön. Köszönöm a segítséget, Bobby.
- Nincs mit, örülök, hogy rendben vagy.
- Hazaviszlek – lépett a lányhoz Jack, megfogta a kezét. Elköszöntek a többiektől, majd kimentek a kórházból.



Amikor hazaértek, Kitty a szobájába vonult pihenni. Jack adott neki egy kis időt, majd utána ment.

- Kitty, alszol?
- Igen.

Jack letérdelt Kitty ágya mellé, és lehúzta a lány fejéről a takarót.

- Sue elmondta, mit mondott neked Robert.
- Igen? – Kitty hangja elvékonyodott.
- Szeretném, ha tudnád, hogy semmi alapja nincs. Azokat a dolgokat csak azért mondta, hogy bántson, kicsim.
- Megérdemeltem.
- Ne mondj ilyeneket.
- Neked is annyira rossz lehetett, amikor undokoskodtam veled. Te nem érdemelted meg.

Jack megsimogatta a lány haját.

- Kicsim, erős kötelék fűz össze minket. Apa és lánya vagyunk, szeretlek és szeretni foglak, bármit is teszel.

Kitty megszorította apja kezét, és lehunyta a szemét.

- Örülök, hogy te vagy az apám.
- Örülök, hogy te vagy a kislányom – suttogta Jack. Gondosan betakarta Kitty-t, nyomott egy puszit a homlokára, és kiment a szobából.