Ismerd meg a múltad... 20. rész

- Találkoztam Averil-lel – mondta Jack, mikor Kitty kilépett a szobájából, majd elmesélte neki a találkozásukat.
- Találkoztál a barátjával is, Bill-lel? Nagyon hasonlít az egyik helyes riporterre a tévéből.
- Őt nem láttam.
- Szóval, azt mondod, Averil látott felső nélkül? Szegénykém... a pszichológusának megvan a munkája a következő öt évre... – mondta Kitty, miközben becsukta maga mögött a fürdő ajtaját.
- Hé! Szerintem nagyon is tetszett neki a látvány!
- Túl nagy az egód, apukám! – kiabált ki Kitty a fürdőből,és Jack úgy döntött, nem vitatkozik tovább a lányával.


Eszébe jutott a tegnap este. Nagyon félt, hogy a kezdeményezése kudarcba fullad. A nő gyönyörűen nézett ki a kivágott ruhájában... Örült, hogy meg merte fogni Sue kezét. A csókkal végre teljesült a vágya... csak az volt a nevetséges, hogy három évet várt ezzel.

- APA!! – riasztotta fel Kitty hangja az álmodozásból. – Már vagy ötödszörre szólok! Rosszul vagy?
- Nem... miért lennék? – kérdezte Jack zavartan.
- Olyan furcsa volt az arcod... álljunk meg egy percre... te álmodoztál! Kitalálom. Sue-ról?
- Kitty, ha nem sietsz, elkésünk az irodából! – próbálta meg Jack terelni a témát.
- Hát jó. De ha kettesben akartok maradni, főleg éjszaka, szóljatok, és lelépek. Semmi kedvem rátok nyitni. Sérült eleget a lelkem.
- Kitty, menj öltözni! – próbálta Jack a kemény apai hangját használni. A lány vállat vont, és bement a szobájába.


„Már túlságosan jól ismer” – gondolta Jack gondterhelten.



Eközben a város másik felén Sue álmodozó arccal libbent ki a fürdőszobából.

- Sue, ha azt hiszed, ilyen könnyen megúszod, hogy nem számoltál be a tegnap estéről, tévedsz. Mondj el mindent! – támadta le izgatottan Lucy.
- Minden nagyszerű volt... a vacsora... a séta, ahogy megfogta a kezem... a csók...
- Csókolóztatok?
- Igen. És igazán remekül tud csókolni...

Sue észrevette, hogy Lucy kajánul elvigyorodik...

- Lucy! Ezt nem mondhatod el senkinek! Megértetted?
- Oké, oké! Még Tarának sem?
- Hát... Tarának talán. De senki másnak!
- Esküszöm – tartotta fel Lucy a kezét.
- Köszönöm – mosolyodott el Sue. Arcára visszatért az álmodozó kifejezés, ahogy bement a szobájába.



Amikor Sue és Lucy beléptek az irodába, Jack és Kitty már bent voltak. Jack és Sue tekintete összevillant. Mindketten elpirultak, és zavartan másfele néztek, mire Kitty és Lucy elvigyorodtak. Kitty odament Sue asztalához.

- Milyen volt tegnap?
- Apád nem mesélt róla?
- Mesélt?! Dehogyis! Azt a keveset is nekem kellett kiszedni belőle!
- Én sem fogok többet mondani. Itt nem.
- Szóval máshol igen?
- Kiforgatod a szavaimat!

Kitty sóhajtott, és a szeme megakadt egy Sue asztalán lévő képen.

- Az te vagy ott a képen? – kérdezte.
- Igen, kislánykoromban.
- Korcsolyáztál? Ez szuper! Én is imádok! De már jó régen nem voltam. Az volt az egyetlen vigaszom, amikor még anyával éltem. Ott mindig önmagam lehettem.

Sue nem hitt a szemének. A lány pont azokat a gondolatokat adta vissza, amelyek őt is foglalkoztatták.

- Ma elmegyünk a korcsolyapályára? – kérdezte Kitty.
- Nem is tudom. Régen nem korcsolyáztam már.
- Pont ezért. És közben beszélhetnénk.
- Hát... Rendben - válaszolta Sue habozva. – Ha este fél nyolckor érted megyek, megfelel?
- Remek lesz. Addig előkeresem a korcsolyám. Ja és igen. Ha már ennyire összemelegedtetek apával, leszel a mostohaanyám?
- Kitty! – nézett rá döbbenten Sue.
- Ezt igennek veszem. Apa! – kiáltott fel Kitty, mire minden fej felé fordult az irodában. – Megkértem neked Sue kezét, neked már nem kell összeszedni a bátorságot hozzá!
- Napról-napra jobban bírom a kiscsajt, van benne spiritusz – vigyorgott Bobby.
- „Sajnálom, nem tehetek róla, ő egyszerűen ilyen” – jelelte Jack zavarban a tűzpiros Sue-nak.



- Kitty, fél nyolc múlt! – sürgette Jack a lányát.
- Tudom, tudom! Mindjárt kész vagyok!
- Istenem, ti nők! Csak korcsolyázni mentek, ahhoz miért kell egy órát a fürdőben tölteni?!
- Látod, pontosan ezért kéri meg a lányod a barátnőd kezét!
- Ezt hagyjuk. Siess már, láttam Sue kocsiját!
- Már kész is vagyok! Szia, majd körülbelül 10 fele hazajövök.


Kitty megpuszilta apját, majd sietősen kiment a lakásból. Jack két kiáltást és egy puffanást hallott. Kiment megnézni, mi történt. Látta, hogy Kitty-t Juliet segíti fel, sűrű bocsánatkérések közepette.

- Mi történt itt?
- Én... én csak a cipőmet kötöttem be – dadogta Juliet elpirulva. – Minden rendben, Kitty?
- Valószínűleg eltört pár kisebb csontom... de semmi vész, sietnem kell. Holnap beszélünk, Juliet.
- Rendben, és nagyon sajnálom... Szia... További jó estét, Mr. Hudson... – motyogta Juliet, és bement a lakásukba.
- Nos, akkor tényleg szia, apa.

Kitty ezzel leszaladt a lépcsőn.



- Ez maga a mennyország – mondta Kitty boldogan, mikor próbaképpen siklott párat a jégen.
- Egyetértek – mosolygott Sue.
- Rég éreztem ennyire szabadnak magam. Te versenyszerűen korcsolyáztál?
- Igen, de történt valami, ami miatt abbahagytam.
- Micsoda?
- Egy versenyt a legjobb barátnőm nyert meg, mert én... Elrontottam az ütemet, és újra kezdtem. Ő jutott tovább, a busz, amivel a versenyre mentek, karambolozott, és ő meghalt... – Sue szemét könnyek lepték el.
- És te magadat hibáztatod a rossz ütem miatt. Ne tedd. Istennek biztos nagy tervei voltak vele. Ő most fentről néz téged, és egy sokkal jobb helyen van. Gondolj erre.
- A mamám is ugyanezt mondta.
- A mamád bölcs asszony lehet. Jó vele a kapcsolatod?
- Most már jobb. Régen állandóan irányítani akarta az életem. De megbeszéltük a helyzetet.
- Azt hiszem, én örültem volna, ha a mamám beleszól az életembe. Azt jelentette volna, hogy szeret – motyogta Kitty.
- Én és a többiek itt vagyunk neked.
- Tudom... de te is tudod, hogy semmi sem tudja pótolni az anyai szeretetet... de jó lenne, ha te lennél az anyukám... Apán múlik. Szereted őt?
- Igen – pirult el Sue.
- Szerelmesnek lenni jó... csak vannak emberek, akik nem érdemlik meg a szerelmünket...
- Voltak, vannak, és lesznek is ilyen emberek.


Még másfél óráig korcsolyáztak és beszélgettek. Mindketten érezték, hogy jelentésen közelebb kerültek egymáshoz.

- Majd ha lesz időd a sok randizgatás között apával, megint eljöhetnénk ide – mondta Kitty, miközben Sue kocsija felé tartottak.
- Még csak egyszer randiztunk.
- De meg akarjátok ismételni, nem? Sokszor fogtok még randizni, jön az esküvő és a nászút, ahol...


Azonban az már nem derült ki, Kitty szerint mi fog történni a nászúton, mert két nagydarab férfi ugrott ki a bokrok közül, és elkábították őket.