Ismerd meg a múltad... 19. rész

Másnap Jack és Kitty beléptek az irodába.

- Üdv újra itt, Szikra! – veregette hátba legjobb barátját Bobby.
- Köszönöm, Bumm... Kiderítettek valamit az ügyről?

Myles megrázta a fejét.

- Mivel Jeden halott, nem sok információt tudtunk meg tőle... de már mindenki szólt az informátorainak.
- Rendben.

Jack odament Sue asztalához.

- Sue, emlékszel még a randi ajánlatomra?

Sue bólintott, és elpirult.

- Mit szólnál a ma estéhez?
- Remek lenne.
- Mikorra menjek érted?
- Nyolc óra?
- Ott leszek – mosolyodott el Jack, majd visszament a saját asztalához, ami szélén a vigyorgó Kitty ült.
- Egyedül leszek este? – kérdezte.
- Igen.
- És éjszaka...?
- Kitty, hagyd abba.
- Ha nagyon muszáj... Ő meg ki? – nézett Kitty valahova Jack mögé. Jack megfordult.
- Szia, Howie...
- Áá, Jackie! Jobban vagy már? Hallottam arról a kis fegyveres közjátékról... Mindegy, Sue mondta, hogy nézzek utána annak a pasinak meg a főnökének... Utcai körökben eléggé ismertek, Benny-nek valami kiscsajt kellett volna megölnie...
- Az lennék én – szólt közbe Kitty, és Howie csak most vette észre a lányt.
- Te ki vagy? – kérdezte Howie.
- A lányom, Kitty – válaszolta Jack. Howie csodálkozva méregette a lányt.
- Jack, hogy csináltad, hogy máris ilyen nagy lett?!
- Hosszú történet... – morogta Jack. – Most inkább azt mondd, miért is jöttél.
- Igen... szóval... a nagyfőnök neve Kevin Coogan.
- HOGY MICSODA? COOGAN-T MONDTÁL? – kiáltott fel Kitty, és erősen megkapaszkodott az asztalban, nehogy leessen róla.
- Ismered? – kérdezte Bobby. Kitty bólintott, majd Jackhez fordult.
- Robert apja – mondta halkan.
- Ki az a Robert? – kérdezte Tara tanácstalanul.
- Senki – válaszolta Kitty.
- Tudod, hol laknak? – kérdezte Jack gyorsan, hogy megelőzze a további kérdéseket.
- Igen... Wassar Drive 165.
- Mit ültök ott? Hallottátok, nem? Indulás! – adta ki a parancsot Jack.



Kitty kiharcolta apjánál, hogy először ő beszélhessen Robert-tel. Kissé idegesen nyomta meg a csengőt.
Ahogy remélte, Robert nyitott ajtót, és a lány láttára kajánul elvigyorodott.

- Christy... – mondta olyan hangsúllyal, mint aki pontosan tudja, hogy a lány neve nem ez. – Mi járatban vagy itt?
- Apád itthon van?
- Igen, miért? Beleszerettél?

Kitty mérhetetlen szánalommal nézett a fiúra, aki nagyot nevetett a saját kérdésén. Jack meglátta, hogy a lány keze ökölbe szorul, elernyed, majd ismét ökölbe szorul... ő is ezt szokta csinálni, mielőtt...
Csattanás hallatszott, és Robert arcát fogva, döbbenten meredt a lányra.

- Te kis...- suttogta. Megragadta Kitty csuklóját. Miközben Myles és D visszafogták Jack-et és Bobby-t, Kevin Coogan is megjelent.
- Fiam, mi folyik itt? Ki ez a lány?
- Nem az a fontos, hogy én ki vagyok, hanem hogy ők – mondta Kitty a csuklóját masszírozva, és fejével a csapat felé biccentett.
- Kevin Coogan, le van tartóztatva. Jogában áll hallgatni, bármi, amit mondd, felhasználható Ön ellen a bíróságon. Joga van ügyvédet fogadni, ha nincs ügyvédje, a bíróság kirendel magának egyet–, mondta Bobby, miközben Jack megbilincselte a megrökönyödött férfit, aki összehúzott szemmel méregette Kitty-t.

- Téged kellett volna megölnie Benny-nek – mondta lassan.
- Hát... Engem az FBI véd és még élek, Benny-ért maga felelt és ő már halott... én elgondolkoznék ezen az Ön helyében.
- Apa, mi ez? Miért akartad megöletni Kitty-t? – kérdezte Robert elképedve.
- Te is bejössz velünk – mondta Jack mérgesen a fiúra nézve.
- Mégis miért?
- Mert azt mondtam. Gyerünk!



Pár óra múlva...

- Coogan mindent bevallott. Cserébe, hogy szervet szerzett volna az ismerőse lányának, drogot és fegyvereket kapott volna, amiket utána jó pénzért eladhatott volna – magyarázta D. – Mindez sikerült volna, ha anyukád nem küld a táborba, Kitty.
- Ha tudta volna, biztos nem küld oda – morogta Kitty.
- Alexandrának és Melisszának azért kellett meghalnia, mert ki akartak szállni a kábítószer-terjesztésből. Nem akarta, hogy elárulják, így hallgatatta el őket.
- Sajátos módszer – jegyezte meg Myles.
- Robert-tel mi van? – kérdezte Kitty az apjára nézve.
- Elbeszélgettem vele...
- Bántottad?!
- Nem, dehogy... sajnos ő nem tud jelen lenni, de azt üzeni, rettenetesen sajnálja, amit tett.
- Miért nem tud jelen lenni? – kérdezte Kitty gyanakodva.
- Az igazán nem fontos.
- Elmondanátok végre, mi ez az egész? – kérdezte bosszúsan Lucy. Jack és Kitty egymásra néztek, majd vissza a többiekre.
- Nem – válaszolták egyszerre, majd elmentek.



- Legyél kedves, előzékeny, udvarias, bókolj, és vigyél virágot, legfőképpen vörös rózsát, az mindig bejön – hadarta Kitty, miközben megkötötte apja nyakkendőjét.
- Kitty, randiztam már.
- Tudom, de nem Sue-val, remélhetőleg a jövendőbeli mostohaanyámmal.
- Ne rohanj ennyire előre... Most indulok Sue-ért, légy jó, ne törj össze semmit.
- Ne aggódj, azt hiszem, áthívom Averil-t.
- Rendben, próbálok időben hazaérni – puszilta meg Jack a lányát. Amint Jack kilépett a lakásból, Kitty azonnal felkapta a telefont, és Lucy számát tárcsázta.
- Szia Lucy, itt Kitty. Apa most indult el.
- Sue pedig már vagy a huszadik ruháját próbálja... úgy viselkedik, mint egy kislány a legelső randevú előtt.
- Mondd neki, hogy siessen, apa szerintem hamar odaér... illő módon felkészítettem, de a randit már nem tudjuk elintézni helyettük...
- Hát nem... Sue hív, majd ha hazaérnek, faggasd ki apádat. Szia.
- Szia.

Lucy letette a telefont, és bement Sue szobájába. A nő fél ruhatára az ágyon hevert, és Sue kétségbeesetten próbált egy újabb ruhát.

- Sue. Most szépen megnyugszol, és visszapakoljuk a ruháidat a szekrénybe. Hihetetlen, hogy ezeket azalatt szórtad ki, míg én telefonáltam.
- Ki volt az?
- Kitty. Mondta, hogy Jack elindult.
- Te úristen! Mindjárt ideér, és én még nem vagyok kész!!
- Ne aggódj, amíg én itt vagyok. Azt a hosszú, vörös ruhát vedd fel a magas sarkúddal, és akkor Jack garantáltan nem tud majd máshova figyelni...
- Lucy, annak a ruhának kicsit mély a dekoltázsa.
- Pont azért. Gyorsan vedd fel, én meg rekordidő alatt kisminkellek.

Körülbelül negyed óra múlva csengettek, Lucy ajtót nyitott.

- Gyere be, Jack. Hamupipőke már készen van. Oh, vörös rózsák... Vízbe teszem őket, Sue biztos örülni fog nekik.

Sue kilépett a szobából, és Jack nem tudta elszakítani róla a tekintetét.

- Vaó... Gyönyörű vagy..
- Köszönöm... – Sue elpirult. Jack felsegítette rá a kabátját.
- Nos... akkor szia, Lucy.
- Érezzétek jól magatokat – mosolygott Lucy.

Sue belekarolt Jackbe, és elmentek.



- Úgy tudom, jó ez az étterem – mondta Sue Jacknek, miközben a férfi kihúzta neki a széket, majd leült vele szemben.
- Tudom, azért hoztalak ide. Te a legjobbat érdemled.

Sue melegen rámosolygott. Kicsit zavarban voltak...

- Látom, Kitty megbékélt már veled – szólalt meg végül Sue.
- Igen. Sőt, még azt is ki merem jelenteni, hogy szeret.
- Nagyon aranyosak vagytok együtt. Már csak a feleség hiányzik mellőled.

Jack vállat vont.

- Lehet, hogy sosem fogok megnősülni – mondta, és észrevett Sue szemében egy furcsa villanást.
- Vagyis... ha jön egy nő, akit... Akkor igen... jaj istenem... Nem gondolkozom, mielőtt beszélek... – dadogta Jack.
- Semmi gond, azt teszel, amit jónak látsz – mosolygott kissé feszülten Sue.

Jack tudta, hogy ezt elszúrta, és az est hátralevő részében megpróbált odafigyelni a szavaira. Sue kezére tette az övét, és gyengéden simogatni kezdte. Sue beleborzongott a férfi félig öntudatlan mozdulatába. Rendeltek, és a pincér hamarosan hozta az ételt. Sue elpirult, amikor eszébe jutott, mi történt, mikor utoljára étteremben voltak.

- Akkor még szebb vagy amikor elpirulsz – mondta Jack mosolyogva. – Hadd mondjam el még egyszer, hogy gyönyörű vagy. Annyiszor szerettem volna mondani, és most végre itt az alkalom…
- Te is nagyon jól nézel ki – mosolygott Sue, és érezte, hogy idegessége megszűnik. Vacsora alatt egyfolytában mosolyogtak, és egymást nézték.
- Még nincs kedvem hazamenni – mondta Jack, mikor kijöttek az étteremből. – Mit szólsz egy mozihoz a Montrose-ban? Biztos vetítenek még olyat, ami mindkettőnknek tetszene.
- Remek lenne, fiatal még az éjszaka – mosolygott Sue.
- Mit szólsz a Holiday-hez? Jó filmnek tűnik – kérdezte Jack a mozi előtt.
- Ugye nem Cameron Diaz miatt javasolod? – gyanakodott Sue.
- Cameron Diaz nem hoz lázba, amikor egy ilyen szép nő van velem – karolta át Jack Sue-t.
- Te vagy az én emberem – nevetett Sue, majd megvették a jegyeket.

A hátsó sorba kaptak jegyet. Jack átkarolta Sue vállát, a nő meg olyan közel bújt hozzá, amennyire a székek engedték. A film közepe felé egyszerre nyúltak a kukoricás tasakba; amikor a kezük összeért, egymás szemébe néztek… Cameron Diaz a képernyőn csacsogott, de ők nem már nem tudták, mit mond; Jack Sue felé hajolt, ajkuk már majdnem összeért, amikor Jack hirtelen összerándult, és elhúzódott. Mint kiderült, Cameron Diaz váratlanul egy hatalmasat kiáltott. Jack a moziban nem próbálkozott többet, és Sue úgy érezte, most gyűlöli legjobban Cameron Diaz-t.

Mozi után Jack a parkba hívta. Lassan sétálgattak a sötétben a fák között. Sue titkon reménykedett, hogy a férfi megcsókolja még ma este.
Jack Sue arcát nézte, amit megvilágított a holdfény. Nagyon gyönyörű volt… úgy érezte, soha nem fog tudni betelni vele. Szükségét érezte tenni valamit, amivel ezt a nő tudtára adhatja… Sue hirtelen érezte, hogy Jack megfogja a kezét… szíve hevesebben kezdett verni, és próbált nem remegni. Egy ideig még sétálgattak a parkban kéz a kézben, majd Jack az órájára nézett.

- Már ennyi az idő? Ideje, hogy hazakísérjelek. Lucy a végén megszid, hogy milyen későn vittelek haza.

Az úton végig fogta Sue kezét. Amikor a nő lakása elé értek, Sue-nak nem akaródzott elválni a férfitól.
-
- Köszönöm a szép estét, nagyon jól éreztem magam – mondta Sue, miközben Jack a kezét simogatta.
- Én is. Megismételhetnénk... többször is.
- Majd még megbeszéljük.
- Igen. Jó éjt, Sue.

Sue visszafojtotta a lélegzetét, ahogy Jack ajkai lassan megérintették az övét. Jack sosem hitte volna, hogy egyszer lesz bátorsága ezt megtenni. Szerelemből, nem azért, hogy ne lepleződjenek le. Sue Jack nyaka köré fonta a karját, és viszonozta a csókot. Pár perc múlva elhúzódtak egymástól, és a másikat nézték.

- Nos... azt hiszem, megyek... Lucy már vár...
- Igen, én is... nem akarom, hogy Kitty sokat legyen egyedül...
- Jó éjt...
- Holnap találkozunk.

Sue felment a lépcsőn, Jack pedig hazament.


- Milyen volt a randi? – kérdezte Lucy izgatottan. – Minden részletet hallani akarok.
- Nagyon jó volt... – mondta Sue álmodozó kifejezéssel az arcán, majd belibbent a szobájába. Lucy összeráncolta a szemöldökét, és remélte, hogy Kitty több szerencsével jár.



Amikor Jack hazaért, látta, hogy Kitty a kanapén ül, és olvas. A férfi jöttére felpattant.

- Hogy ment?
- Azt hittem, már alszol, késő van...
- Apa, ne tereld a témát... megcsókoltad?

Jack belátta, hogy nincs értelme hazudni.

- Igen.
- Ez az! – ugrándozott Kitty. - Mikor találkoztok újra?
- Még nem tudom. De most menj aludni, nagyon késő van.
- Hé, Sue kap jó-éjt puszit, én meg nem? – Kitty sértődött arcot vágott. Odament apjához, átölelte, és nyomott az arcára egy puszit. Jack is megpuszilta, majd Kitty bement a szobájába.



Másnap reggel Jack korán ébredt. Nem vett fel pólót, mert nem számított rá, hogy ebben a két percben bárkivel is találkozhat ezen a korai órán. Kiment az újságért, és nem vette észre a félálomban felé tartó Averil-t, aki egyenesen neki sétált. Mindketten elestek, Averil szemét a férfi felsőtestére szegezte, és látszott rajta, hogy tetszik neki a látvány. Jack gyorsan felállt, segített Averilnek is, majd próbálta eltakarni magát... nem sok sikerrel.

- Áh, gondolom, maga az új szomszéd... – kezdte zavartan Jack, és a nő bólintott.
- Averil Stevens. Ön bizonyára Kitty édesapja.
- Igen. Jack Hudson.
- Nem régóta ismerem Kitty-t, de kedves lánynak tűnik.
- Én is csak pár hete ismerem...

Averil csodálkozva felhúzta a szemöldökét.

- Ez egy... unalmas történet... én most megyek, remélem még lesz alkalmunk beszélgetni.
- Én is... Viszlát.

Jack besietett a lakásba, Averil meg megnézte a postát.

„Furcsa egy család” – gondolta. „De az a szerencse, hogy Jacknek olyan jó a felsőteste...” – mosolygott.