Ismerd meg a múltad... 18. rész


Amikor Kitty belépett a lakásba, Sue már menni készült.

- Jack lefeküdt, azt mondta, fáradtnak érzi magát.
- Rendben, szia.

Sue elment, Kitty bement apja szobájába. A férfi szemei le voltak csukva, de amint a lány leült az ágyra, Jack kinyitotta a szemét, és lányára nézett.

- Én vagyok az, ne reménykedj, nem Sue jött vissza...
- Ne szemtelenkedj – Jack felült az ágyban. – Figyelj, egy beszélgetésre már rég sort kellett volna kerítenünk... arra, hogy hogyan ismertem meg anyádat, és mi történt...
- Nem kell, el tudom képzelni...
- Akkoriban költöztem Washington-ba, nem ismertem sok embert... de itt élt egy régi ismerősöm, akivel elmentünk egy bárba...anyád és az egyik barátnője nem sokkal később odajöttek, nem mutatkoztak be, vagy legalábbis nem emlékszem... egy pillanatra fordultam el, és anyád belerakott valamit az italomba... ezt csak feltételezni tudom, de szerintem ez történt. Drog hatása alatt mindenki másképp viselkedik, én sem vagyok kivétel... a következő, amire emlékszem, hogy Melissa mellett ébredek... az volt az első és utolsó egyéjszakás kapcsolatom.
- Ami pechedre létrehozott engem.
- Egyáltalán nem pechemre, így az életemben még eggyel több dologra lehetek büszke.
- Köszönöm... – Kitty csak ennyit volt képes mondani. – Nekem is van mondanivalóm.
- Hallgatom.
- Beszéltem Ted-del.
- Ettől féltem.
- Engedély adott a Sue-val való kapcsolatodra. A szabály nincs eltörölve, de mivel Sue igazából nem ügynök, megoldható. Szóval, már nyugodt szívvel hívhatod randizni...
- Kitty... te... nem találok rád szavakat.
- Végül is Hudson vagyok... most pihenj, és... köszönöm.
- Mit?
- Hogy vagy nekem – Kitty megpuszilta apját, majd átment a szobájába.

Másnap reggel:

- Nem, anya, nem kezdtem el hallucinogén drogokat használni – mondta Jack a telefonba szemöldök ráncolva, miután eldöntötte, beszámol a családjának Kitty-ről. – Van egy 15 éves unokád. Anya, nem. Tényleg nem drogozok. Mégis, szerinted, hogyan történhetett? Ha 15 évvel ezelőtt tudtam volna róla, akkor elmondtam volna. Rendben. Szia. Üdvözlöm apát.

Jack letette a telefont, és Kitty-re nézett, aki ott ült mellette, és hallotta a beszélgetést.

- Holnapután érkeznek.
- Ilyen hamar? – Kitty nagyot nyelt.
- Látni szeretnének... miután anyám nagy nehezen elhitte, hogy nem drog hatása alatt találtalak ki...
- Nem érzem magam késznek rá...
- Nem fognak bántani...
- Tudod... pár hete még csak anya jelentette nekem a családot... most meg... apa, nagyszülők... kicsit sok.
- Erős lány vagy.

Ekkor csengettek, Kitty ajtót nyitott.

- Szia Kitty! Csak azt akarom megnézni, hogy van Jack – ismerte fel Jack Sue hangját.
- A hálóban van. Elvihetem sétálni Levi-t?
- Persze.

Az ajtócsukódást hallva Jack felkelt az ágyból, és kiment a szobából. A nappaliban futott össze Sue-val.

- Jack, neked feküdnöd kell!
- Ugyan, Sue, tényleg jól vagyok.

Sue a férfi vállára rakta a kezét, és meglepő erővel visszakormányozta a hálóba.

- Komolyan mondtam, hogy az ágyhoz kötözlek, ha nem követed az orvos utasításait.

Jack-ben képek villantak fel erre vonatkozólag... forróság öntötte el, és megpróbálta elhessegetni ezeket a képeket.
Visszafeküdt az ágyba, és a nő a férfi homlokára tette a kezét, hogy ellenőrizze, nincs-e láza. Jack minden próbálkozása ellenére a felvillanó képek egyre tisztábbak és vadabbak lettek... és azt is pontosan tudta, Kitty miért hagyta egyedül őket. Talán élnie kellene a helyzettel...

- Sue?
- Igen, Jack?
- Eljössz velem vacsorázni, amint jobban leszek?
- Mint randi? – kérdezte Sue lassan. Jack bólintott.
- Mint randi.
- A szabály...
- Kitty intézkedett... már nem kell tartanunk tőle.
- Ebben az esetben... igen, elmegyek.

Jack felült az ágyban, ajkával lassan Sue ajka felé közeledett. Látta, hogy Sue megremeg... annyira szép volt...
Ezt az idillt azonban egy hang szakította félbe.

- Megjöttem!

Jack erre úgy érezte, mintha egy vödör jéghideg vizet borítottak volna a nyakába. Gyorsan elhúzódott, Sue csak akkor értette meg a viselkedését, amikor Kitty benyitott.

- Oh... zavarok? – kérdezte a lány vigyorogva, amikor megpillantotta őket.
- Nem, éppen menni készültem... – mondta Sue zavarodottan. Felállt, elköszönt Jacktől, megfogta Levi pórázát, és elment. Jack bosszúsan nézett lányára.
- Nem tudtál volna pár perccel később jönni?

Kitty felvonta a szemöldökét.

- Amikor elmentem, semmi sem utalt arra, hogy smárolni, vagy esetleg sokkal több dolgot szeretnétek, és légy szíves ne rajtam töltsd ki a dühödet. Ha sokkal előbb lépsz, már többnél is tarthatnátok.
- Jó, igazad van – ismerte be kelletlenül Jack.


Két nap múlva Jack és Kitty a repülőtéren álltak. Jack éppen Sue-n gondolkodott. Sue tegnap visszajött, és úgy viselkedtek, mintha nem történt volna semmi. Nos, tényleg nem történt, hála Kitty-nek... Jack ekkor pillantott a lányra, és észrevette, hogy Kitty nincs túl jól.

- Jól vagy? Olyan zöld az arcod...
- Nagyon ideges vagyok... – a lány a zsebébe süllyesztette remegő öklét.
- Nem lesz semmi baj, imádni fognak.
- És ha nem? Ha csalódni fognak bennem?
- Kitty, nem beszélj ostobaságokat. Nézd, ott is vannak – mutatott Jack két ember felé, akik nagyban integettek.
- Te úristen... – motyogta Kitty, amikor a két ember – a nagyszülei – megindultak feléjük.

Először megölelgették Jack-et, majd Kitty-re fordították a tekintetüket. Kitty megpróbált mosolyogni, de az arcizmai nem engedelmeskedtek.

- Tudod, Jack, először azt hittem, csak kitaláltad a kislányt... de ahogy most egymás mellett elnézlek titeket... le sem tagadhatnád őt – mondta Mrs. Hudson, és Mr. Hudson egyetértően bólintott. Kitty-nek végre sikerült elmosolyodnia.



- Szegény kicsikém – mondta Mr. Hudson, miután Kitty vonakodva elmesélte nekik az életét, és miután megvacsoráztak egy étteremben, és egy szálloda előtt álltak.
- De már itt van nekem apa – karolt bele Jackbe Kitty.
- Az unokatestvéreid nagyon szeretnének találkozni veled. Persze, nem értik, hogyan lehetsz rögtön idősebb náluk, de majd idővel meg fogják... – nézett Mrs. Hudson furcsán Jackre, aki elpirult.
- Jó éjt, mi megyünk – mondta gyorsan.

Mrs. Hudson tett egy tétova mozdulatot, és megölelte Kitty-t.

- Vigyázz magadra, és majd szívesen látunk egyszer Wisconsinban.
- Köszönöm Mrs. Hudson... vagyis nagyi – suttogta Kitty, majd Mr. Hudson-hoz fordult. – Neked is, nagypapa – tette hozzá, amikor Mr. Hudson is megölelte.
- Jó éjt – búcsúztak a Hudson szülők, majd bementek a szállodába. Jack és Kitty beültek a kocsiba.
- Na, mi a véleményed? Ugye, hogy nem is olyan borzalmasak? – kérdezte Jack.
- Nem, nagyon kedvesek – válaszolta Kitty.

Jack elmosolyodott, és beindította a motort.


Éjjel Jack arra ébredt, hogy Kitty szólongatja.

- Apa?
- Mondd, kicsim... – szólt Jack félálomban.
- Még mindig rémálmaim vannak...
- Már nincs miért, Benny halott.
- De azt nem tudjuk, ki a főnöke... arra gondoltam, hogy esetleg... alhatnék veled? Tudom, hogy nem vagyok már kisgyerek, de nagyon félek... kiskoromban is mindig féltem... és senki sem volt, hogy megnyugtasson... anya mindig az éppen aktuális pasijával volt elfoglalva...
- Persze, gyere csak – Jacket meglepte a kérés, de örült. Kitty befészkelte magát mellé, és hozzábújt. Jack átölelte, és nyomott egy puszit a homlokára.
- Jobban érzed már magad?
- Sokkal. Tudom, jobban örülnél, ha Sue feküdne itt helyettem... amikor megleptelek titeket, randizni hívtad?
- Igen. De nem tudom, mikor megyünk...
- Randizni mindig lehet... még sosem randiztam, de biztos így van...
- Lehet...