Ismerd meg a múltad...16. rész

Másnap reggel Jack egyedül lépett be az irodába.

- Hol van Kitty? – kérdezte Sue.
- Bement a mosdóba.
- És te otthagytad egyedül? – kiáltotta Myles. Jack felvonta a szemöldökét.
- Mindenhova azért nem kísérhetem el, Myles. És kétlem, hogy Jeden a WC-ben támadna rá.
- Találkoztunk már betegebb emberrel is – morogta Myles, de ekkor Kitty épen és egészségesen belépett, és Bobby asztalához sietett.
- És milyen az együttélés? – kérdezte halkan Sue Jack-től.
- Azt hiszem, alakul köztünk valami kapcsolat. Amolyan szülő-gyerek féle.
- Megmondtam, vagy megmondtam?
- Megmondtad...
- Sue, vacsorázol ma velünk? – kérdezte Kitty. – Jack főz.
- Miért van az, hogy eddig én nem tudtam erről? – kérdezte döbbenten Jack.
- Most már tudod... na jó, akkor én főzök, és Jack csak segít.
- Hé, te nem is tudsz főzni. Ha tudnál, nem kellene végigmennem azon a kínzáson, amit Sue főzőleckéknek nevez... – mondta Jack, és Kitty kajánul elvigyorodott.
- Azt soha egy szóval nem mondtam, hogy nem tudok főzni...
- Dehogynem, amikor... – Jacknek a torkán akadt a szó. Most, hogy jobban belegondolt, a lány valóban egyszer sem mondta...
- Teee... – pattant fel Jack a székéből, azzal a szándékkal, hogy elkapja Kitty-t, de a lány sikongatva menekült el előle, és a világ minden kincséért sem vallotta volna be, hogy ez volt az első olyan pillanat, amikor úgy érezte, ők tényleg apa és lánya.



- Kérem a borsot. Mondom a borsot! – mondta Kitty, miközben Jackkel a konyhában főzőcskéztek.
- Ez az!
- Jack, ez a mák.
- Olyan egyformák...
- Kérdezhetek valamit, anélkül, hogy megsértődnél?
- Persze.
- Meleg vagy?
- Kitty! Nem, nem vagyok az!
- Akkor miért nem hívod randizni Sue-t? Nem akarod?
- Nem az, hogy nem akarom... csak a szabály az irodában...
- A szabályok azért vannak, hogy megszegjük őket.
- Ez is lehet egy életszemlélet, de én szeretem őket betartani.
- Nem hiszem, hogy ez egész életedben így volt...
- Hogy érted ezt?
- Például, amikor iskolába jártál. Nem zártátok be a dirit a kémiaszertárba?
- A haverokkal terveztük, de aztán nem jött össze. És ne kíváncsiskodj, főzz tovább. Most már te is taníthatnál.
- Az az érzésem, Sue-t jobban szeretnéd... hívd randizni, Jack... ne feledd, egy anyára is szükségem van, akivel bizonyos dolgokat meg tudok beszélni.
- Velem mindent megbeszélhetsz – mondta Jack. Kitty furán nézett rá.
- Hát jó... Múltkor, a menstruációm alatt...
- Ooké, ezt tényleg egy nővel kellene megbeszélned...
- Na mit mondtam... add a sót. Mondom a sót!!! Az a cukor!!



- Ez nagyon finom volt, Kitty – mondta Sue, miután végeztek a vacsorával.
- Én is segítettem – szólt közbe Jack. Kitty elhúzta a száját.
- Ha rajta múlik, mákot rak bele bors helyett... megyek mosogatni, addig beszélgessetek.

Kitty jelentőségteljesen ránézett Jack-re, majd bement a konyhába.

- Szerintem, kedvel téged – jegyezte meg Sue. Jack vállat vont.
- Legalábbis már szoktunk normálisan beszélgetni, anélkül, hogy kijelentené, a pokolba kíván... tudod, a nevemre akarom venni...
- Ő mit szól hozzá?
- Még nem tudja... – sóhajtott Jack. Sue szemébe nézett, és összeszedte minden bátorságát.
- Sue, arra gondoltam, hogy esetleg mi... vagyis te... és én... – dadogta Jack. Sue értetlenül nézett rá, így inkább feladta. – Késő van, hazaviszlek – motyogta végül megsemmisülten.



Amikor visszaért, Kitty a nappaliban várta.

- Nem hívtad randizni – állapította meg Kitty, ahogy a férfira nézett.
- A szabály...
- Ha nem lenne, elhívnád?
- Talán. Azt hiszem.
- Holnap beszélek Ted-del – mondta Kitty, és bement a szobájába. „Úgysem meri” – gondolta Jack. Vagy legalábbis remélte, hogy nem meri...



Másnap az irodában Kitty megbizonyosodott róla, hogy Jack elmerült a munkában, kilopózott a szobából, és Ted irodája felé vette az irányt. Bekopogott, és egy mély hang szólt neki, hogy bejöhet.

- Kitty! Hát te?
- Rövidre veszem a dolgot, Jack-nek nem szabad észrevennie, hogy eltűntem. A randizós szabályról szeretnék beszélni.
- Miért érdekel az téged?
- Jack és Sue miatt.
- Igen, tudom, hogy többet éreznek egymás iránt, mint barátság... nagyon is feltűnő... de okkal hozták azt a szabályt...
- Mondjon egyet, és beletörődöm.
- Hát... ööö... biztos volt okuk rá...
- Figyeljen, tudom, hogy 15 éves vagyok és nincs sok beleszólásom az ilyen dolgokba, de ők ketten megvesznek egymásért, és Jack egy borzasztó szabálymániás ember... nem lehetne valahogy engedélyt adni a kapcsolatukra? Kérem...
- Megnézem, mit tehetek, de nem ígérek semmit...
- Köszönöm – mosolygott rá Kitty, majd gyorsan visszament az irodába, nehogy Jacknek feltűnjön, hogy ő egy jó ideje nem tűnt fel.



Ebédszünetben Jack, Bobby és Kitty kiléptek egy étteremből, és eldöntötték, egy csendesebb helyen keresztül sétálnak vissza az irodába.

- Hogyhogy velünk tartott a hölgy? – kérdezte Bobby. Kitty vállat vont.
- Valami azt súgta, veletek kell jönnöm.



Ekkor egy golyó csapódott be egy falba, centiméterekre kerülve el őket. Jack berántotta egy szemetes mögé Kitty-t, amikor egy újabb lövés dördült. Kitty rájött, hogy a férfi a saját testével is meg fogja védeni őt, ha arra kerül a sor.
Egy ideig csend volt, Bobby felemelkedett, hogy körbenézzen, de nem látott senkit. Ránézett a társaira.

- Kitty, te vérzel...
- Én aztán nem – mondta Kitty, aztán észrevette, hogy pólóján vérfolt sötétedik. Lassan Jack-re fordította a tekintetét, aki zihálva próbált felállni, és a válla vérzett...
- Meglőtték! – sikoltotta Kitty, és Jackhez akart futni, de ekkor valaki hátulról megragadta, és egy pisztolyt nyomott a halántékához.
- Megmondtam, hogy elkaplak – csendült fel az olyannyira gyűlölt hang.

Jack mozgósította utolsó erőtartalékait, remegve felállt, és előhúzta a fegyverét.

- Engedje el a lányom!
- Mr. Hudson és Mr. Manning, örülök, hogy itt vannak, élvezzék a műsort, ahogy fejbe lövöm Miss Bluebell-t...
- Hudson vagyok! – akarta kiáltani Kitty, de nem bírt megszólalni. Látta, hogy Jack és Bobby valahova a feje fölé céloznak, de tudta, hogy addig nem lőnek, amíg Benny élő pajzsként tartja maga előtt. Észrevette, hogy Jack vállából egyre gyorsabban folyik a vér.

„Azt a golyót nekem szántak, és megvédett... az apám...”


Kitty beledöfte a könyökét Benny bordái közé. A férfi lazított a szorításán, a lány ellökte, és a földre vetette magát.
Ebben a pillanatban eldördült Jack és Bobby pisztolya. Egyik golyó sem tévesztett célt.
Jack még egy ideig talpon maradt, majd összeesett, és nem mozdult.

- Apa! – tört fel Kitty-ből, a mozdulatlan testhez futott, és letérdelt mellé. – Apa... ne... nem veszíthetlek el téged is...

Kitty kétségbeesetten kereste apja pulzusát, és megkönnyebbülten érezte, hogy ver a szíve.

- Van pulzusa – mondta Bobby-nak, aki kicsit később mellé térdelt.
- A mentők már úton vannak. Tarts ki, haver...
- Ki fog, magáért és értem – mondta Kitty a könnyeivel küszködve. – Nem hagyhat itt engem...