Ismerd meg a múltad... 13. rész

Csöngettek, és Jack ajtót nyitott.

- Szia, Sue. Gyere be.
- Szia. Hol van Kitty?
- A szobájában... volt egy kis vitánk... a szokásos ügy miatt... – motyogta Jack, miközben bementek a konyhába.
- Jack, egyszerűen csak hozzászoktál, hogy minden nő a lábaid előtt hever... szóval, kezdjük valami egyszerűvel. Fasírttal, és készíthetünk hozzá salátát. Hoztam hozzávalókat, mert nem hiszem, hogy tartasz itthon darált húst...
- Nem igazán...
- Látod... Au!

Jack és Sue egyszerre hajoltak le tálért, így összefejeltek.

- Bocsánat... – kapkodott levegő után Jack, és Sue a fejét dörzsölte.
- Semmi gond... azt hiszem, lesz egy púpom...
- Sajnálom...
- Túlélem... akkor térjünk vissza a fasírthoz.

Sue elmondta a férfinak a receptet, és Jack bambán nézett rá.

- Ez valami idegen nyelv...
- Jack, ne dramatizálj. Hamar bele fogsz jönni. Szeleteld fel a zöldségeket a salátához.
- Addig te mit csinálsz?
- Nézem, ahogy ügyetlenkedsz.
- Kedves – morogta, miközben előkészítette a vágódeszkát, és elkezdte szeletelni a zöldségeket.
- Úgy tűnik, hamar belerázódtál az apaszerepbe.
- Úgy látszik? Pedig nem. Néha úgy érzem, ez nem is velem történik, vagy csak álmodom...

Sue vigasztalóan Jack vállára tette a kezét, amitől a férfinak nehezére esett a zöldségekre koncentrálni.

- Tudom, hogy mindenki ezt mondja, de eljön az idő, amikor Isten megvilágítja az utat Kitty számára, és felismeri, milyen nagy kincs vagy neki.
- Persze... a halálos ágyamon – mondta sötéten Jack. – Auu!



Kitty az ágyon feküdt, és hallgatta a konyhából jövő zajokat. Nem ment ki megnézni, hogy haladnak; kettesben akarta hagyni őket, hátha történik köztük valami.
„Ha nem, majd teszek róla” – gondolta. Megrázta a fejét. Ugyan, miért is akarna ő segíteni Jacknek?
Ekkor egy kiáltást hallott; felpattant, hogy megnézze, mi a helyzet odakint.



- Mi történt? – dugta be a fejét Kitty a konyhaajtón.
- Majdnem elvesztettem a fél karom – válaszolta megbicsakló hangon Jack, miközben Sue a sebét ragasztotta le, és felvonta a szemöldökét.
- A nagy FBI-ügynök... Jack, csak elvágtad a mutatóujjad.
- Majdnem ugyanaz – vitatkozott Jack.
- Ha semmi nem történt, elmegyek – mondta Kitty.
- Azért jöttél ki, mert aggódtál értem? – kérdezte Jack.
- Álmodj tovább – vágott vissza Kitty gúnyosan, majd leült a nappaliban a kanapéra. Jack felsóhajtott, és visszatért a készülő ételhez.
- Rendben, már csak ki kell sütni – mondta Sue, hogy elterelje Jack figyelmét.
- Az csak nem lehet olyan nehéz...
- Rakj bele egy fasírtot a forró olajba, óvatosan, nehogy megégesd magad.

Jacket kellemes érzés járta át, mivel a nő vezette a kezét. De meg akarta mutatni, hogy ezt ő is tudja. Sietségében felborította az étolajos üveget, amire nem csavarták vissza a kupakot, és ráömlött a sülő fasírtokra... Azonnal lángnyelvek csaptak fel. Sue-nak volt annyi lélekjelenléte, hogy lisztet öntött rá. A fasírtok természetesen szénné égtek, és Sue kiparancsolta Jacket a konyhából. Jack leült Kitty mellé a kanapéra, aki olvasott.

- Mi történt? – nézett fel.
- Sue kitiltott a konyhából.
- Azt hittem, jól haladsz. Úgy értem, nem gyulladt fel a lakás...
- Ezt most vegyem bóknak?
- Ne. Még egy bók, és szétreped a fejed.

Jack elmosolyodott. Szerette a szócsatákat.

- Mit olvasol?
- Könyvet.
- Ha nem mondod, nem tudom. Várj, valami kiesett belőle.

Kitty utánakapott, de Jack gyorsabb volt. Egy kép volt, rajta egy fiúval.

- Ki ez?
- Számomra már senki – kapta ki Kitty Jack kezéből a képe, és darabokra tépte. – Ez a véleményem róla – mondta dühösen. Jack elképedve nézett rá. Kitty is ránézett, és valami kényszerítette, hogy beszéljen.
- A fiú, akit szerettem – mondta csendesen. – Voltál már reménytelenül szerelmes, tudva, hogy az illető talán sosem lehet a tiéd?

Jack a konyhaajtó felé pillantott.

- Azt hiszem, igen.
- Az iskolában nincsenek barátaim. Nos... sehol sincsenek barátaim. Mindenki furcsának tart. Robert is – biccentett a lány a kép darabkái felé. – Titokban sóvárogtam utána... valahogy mégis megtudta... az egész iskola előtt megalázott... azt mondta, hogy képzeltem, hogy valaha akár egy pillantásra is méltat... és folyton Christy-nek hívott... azóta, ha meglát, mindig fennhangon nevetni kezd a haverjaival. Körülbelül egy éve tart ez. Gyűlölőm őt, és gyűlölőm azt az iskolát.


Jack ösztönösen meg akarta ölelni, de Kitty megmerevedett, és a kanapé másik végébe húzódott.

- És ne hidd, hogy kedvellek, mert mindezt elmondtam neked – mondta dühösen. Jack felállt a kanapéról.

- Eszem ágában sem volt.
- És hiába vesződtél a fasírttal, vegetáriánus vagyok – közölte Kitty hidegen.
- Ezt mindenesetre előbb is mondhattad volna – mondta Jack ugyanolyan hidegen, majd bement a konyhába, mert Sue kiáltott, hogy jöhet teríteni.