Ismerd meg a múltad… 10. rész

- Micsoda? – kiáltotta Bobby. Magához ölelte a lányt, és érezte, amint Kitty szeméből hangtalanul potyognak a könnyek.
- Nem akarom, hogy bármi köze is legyen hozzám… gyűlölőm…
- Amíg én vigyázok rád, egy ujjal sem fog hozzád írni – mondta Bobby indulatosan. – Holnap szólunk JP-nek, hogy hasonlítsa össze a DNS-eteket.
- Az első találkozásomkor Benny-vel… furcsa érzés fogott el. Akkor nem értettem, de most úgy gondolom, már akkor is éreztem, hogy valami közöm van hozzá… és már akkor sem akartam. Miért nem lehet olyan apám, mint te? – kérdezte Kitty sírva. Bobby letörölte a könnyeket a lány arcáról.
- Ha ő az apád, örökbe fogadlak. Ígérem…
- Nagyon kedves vagy, Bobby, de nem fog változtatni azon, hogy… tudod – suttogta Kitty. Bobby felsóhajtott. Igen, tudta.
- Most már tényleg próbálj aludni. Holnap mindent megbeszélünk a csapattal.

Kitty lehanyatlott a párnájára, Bobby pedig kiment a szobából.



Másnap reggel, amikor beléptek az irodába, Kitty azonnal a Bobby asztalához állított székre ült, és behunyt szemmel karjára fektette a kezét. Tara kérdőn nézett Bobby-ra.

- Nem aludt sokat – magyarázta Bobby halkan.
- Ahogy látom, te sem – jegyezte meg Jack, látva a sötét karikákat barátja szeme körül.
- Kitty mondott valamit, ami egyikőnket sem hagyta nyugodni.

Lucy odament Kitty-hez, és a vállára fektette a kezét.

- Kitty, mi a baj? – kérdezte gyengéden.
- Bobby elmondja – motyogta Kitty, fel sem emelve a fejét. Sue kérdőn Lucy-ra nézett.
- Azt mondta, Bobby elmondja – magyarázta neki Lucy, majd mindannyian Bobby-ra néztek.
- Kitty azt gyanítja, Benny az apja.
- Mi oka van rá? – kérdezte Myles döbbenten. Bobby elmesélte nekik, amit múlt éjszaka a lánytól hallott.
- Ez megmagyarázná az „enyém vagy” e-mailt – jegyezte meg Demetrius.
- Nem hiszem el, hogy ezt eltitkoltad előlünk – mondta bosszúsan Jack Kitty-nek, aki felemelte a fejét. Arcáról nem tudtak leolvasni érzelmet.
- Még a gondolatától is irtózom, hogy az apám lehet… azt hittem, ha nem beszélek róla, semmissé tehetem – mondta Kitty, majd visszahajtotta fejét a karjára.



- Egy 33-38 év közötti fehér férfit kerestek. Kutatásaink szerint az igazi nevét használja, és élvezi a helyzetet. Élvezi, hogy nem tudjátok elkapni, ettől többnek és nagyobbnak érzi magát nálatok – magyarázta Carol, a személyiség-kutató. – Az ő fejével kell gondolkodnotok.
- Benny egy kiszámíthatatlan őrült – jegyezte meg csendesen Kitty, miután Carol elment.
- Oh, már sok olyannal találkoztunk – mondta Demetrius.
- Igen, itt van például Myles – szúrta közbe Bobby. Kitty felnevetett, aztán gyorsan komoly képet vágott. Myles sötéten feléjük nézett. Sue felállt.
- Kitty, jössz velünk ebédelni?
- Úgy volt, hogy Bobby-val megyek – nézett bizonytalanul Kitty a férfi felé. Bobby biccentett.
- Menj csak velük. Biztos vágysz női társaságra. Lehet, később csatlakozom.
- El is mehetünk vásárolni, ha hamar végzünk – lelkesült fel Tara.
- Most már biztosan nem megyek – morogta Bobby. – Vigyázzatok rá…
- Ez csak természetes.



- Milyen volt a vásárlás, hölgyek? – kérdezte Demetrius, amikor visszajöttek.
- Kitty felpróbált pár ruhát, de nem vettünk semmit.
- Nem szeretek nagyon vásárolgatni – vonogatta a vállát Kitty. Bobby szeme felcsillant.
- Tényleg? Te leszel a feleségem – mondta. A lány elpirult.
- Srácok… új e-mail – szólt Jack. – „Én látom magukat, de maguk nem engem. Én élvezem ezt a játékot… Kitty, jól áll neked a piros.”
- Mi ez a „piros dolog”? – kérdezte felvont szemöldökkel Myles.
- Felpróbáltam egy piros blúzt is… - suttogta elcsukló hangon Kitty, mielőtt Sue átölelte volna.



Mikor letelt a munkaidő, Sue odament Jackhez. Bobby az e-mail után visszavitte magához Kitty-t, és ott is maradt vele.

- Végeztél? Mert ha igen, hazakísérhetsz.
- Kész vagyok, ha akarod, mehetünk.

Lassan sétáltak a lámpafénnyel megvilágított utcákon.

- Aggódom Kitty-ért – törte meg a csendet Jack. – Habár nem látszik, de akkor is.
- Tudom, Jack. Mindannyian aggódunk érte.

Jack a nőre nézett. Sue túlságosan jól ismerte. Talán azért is szereti annyira. De még nincs itt az ideje, hogy ezt a nő is tudja. Remélte, ez az érzés nem látszik rajta.



Másnap reggel JP viharzott be az irodába, és Tarához lépett. Hadarva magyarázott valamit a nőnek, amit Sue nem látott. A többiek, beleértve Kitty-t is, figyelték, ahogy Tara arcára kiül az értetlenkedés, majd a döbbenet. Kikapta JP kezéből a papírt, és elképedve nézte. JP még mondott neki valamit, majd gyorsan kiment.

- Tara, mi az? – kérdezte fojtott hangon Demetrius.
- Megvan a DNS-teszt eredménye… - ettől az egy mondattól vágni lehetett volna a megnövekedett feszültséget az irodában.
- Mondd már! – csattant fel Bobby.
- Jeden-ével nem egyezik Kitty DNS-e… De JP végigfutatta az adatbázisainkon… - Tara nyelt egyet, hogy tovább tudja folytatni – Jeden-nel nincs egyezés… Jack DNS-ével viszont igen…