Ismerd meg a múltad… 8. rész

- Nem megyek bele a DNS-es ötletbe. Nem és nem – döbbentett meg mindenkit Kitty.
- Nem szeretnéd megtudni, honnan jöttél? – kérdezte megrökönyödve Bobby. Kitty megrázta a fejét, majd sóhajtott.
- Nem tudom. Talán. Még gondolkozom rajta. Nem akarok még egy szülőmben csalódni… biztos nem olyan, amilyennek elképzeltem, és ő még csak nem is tud rólam… de ha meg is találjátok, mi lesz? Közlitek vele, hogy bocs, van egy tizenöt éves lánya, és otthagytok?
- Természetesen nem. De talán az apád olyan, amilyennek elképzelted, és befogad, megismerheted a többi rokonod… nem lenne jó, ha lenne egy hely, ahova hazamehetsz?

Kitty vállat vont. Pár pillanat múlva a csapat többi tagja is belépett az irodába.

- Benjamin Jedennek van pár priusza. Fegyverkereskedelem, kábítószerrel való ügyek… - kezdte Lucy, felmutatva egy képet a férfiról, miközben Jack, Tara és Sue leültek az asztalukhoz.
- Nemi erőszak – tette hozzá halkan Kitty. Myles erre gyengéden megszorította a vállát, a lány pedig hálásan nézett fel rá. „Még Myles-ot is kedveli…” – gondolta Jack.
- Mindenesetre sosem ült pár hónapnál többet. Valahogy mindig kihozták. Nem találtunk állandó lakcímet.
- Az e-mail címet, amiről üzenetet küldött, lehetetlenség lenyomozni – tette hozzá Tara.
- Jött egy másik. „Kitty, az enyém vagy. Nem érdekel, hogy egy FBI ügynök lakásában vagy. El fogok jutni hozzád.” – olvasta fel Jack.

Kitty lesápadt. Sue odasietett hozzá, és leültette egy székbe. Levi nyugtatólag a lány lábára tette a fejét. Kitty gépiesen simogatta a kutyát.

- Figyeli Kitty-t… - suttogta döbbenten Lucy.
- Most mi lesz? Elviszitek tőlem? – kérdezte aggodalmasan Bobby. Demetrius a fejét rázta.
- Nem. Túl feltűnő lenne. Bobby, tegnap semmi gyanúsat nem vettél észre?
- Nem. Senki gyanús nem tűnt fel.
- Kitty, te sem láttad?
- Biztos vagyok benne, hogy nem… bárhonnan felismerném… - suttogta a lány rekedten. Bobby leguggolt elé.
- Nem hagyjuk, hogy bántson.

Kitty erőtlenül megeresztett felé egy mosolyt.



- Ez remek volt. Jóllaktál? – kérdezte Bobby Kitty-t, amint ebédszünetben kiléptek egy étteremből. Úgy tűnt, a lány megnyugodott kissé az e-mail óta. Kitty mosolyogva bólintott.
- Tudod, egészen megkedveltelek. Máskor is csinálhatnánk valamit közösen. De fel kell állítanunk pár szabályt… például, hogy békén hagyod a dolgaimat… - folytatta Bobby, ekkor azonban észrevette, hogy a lány nincs mellette. Hátranézett, és meglátta, hogy Kitty tágra nyílt szemekkel mered egy, az út másik oldalán lévő helyre.
- Kitty?
- Láttam. Bobby, ott volt, láttam! – csuklott el Kitty hangja, és könnyek gyűltek a szemébe. Bobby odasietett hozzá, és félszegen átkarolta.
- Fényképezőgép is volt nála… hiszel nekem, ugye?
- Igen, hiszek – Bobby arra fordult, amerre Kitty nézett, de már nem látott senkit.
- Siessünk vissza az irodába.



Kitty elmesélte az irodában, mi történt.

- Biztos vagy benne, hogy nem képzelődtél? Ma kaptál egy kis sokkot, meg tudom érteni… - jegyezte meg óvatosan Jack.
- Hát persze… a 15 éves kislány biztos csak képzelgett, és te, a nagy FBI ügynök sosem tévedhet! – csattant fel Kitty. Jack felpattant a székéből.
- Tudod, hogy nem ezt mondtam.
- De gondoltad.
- Kezeltesd a paranoiád.
- Szuper. Először gyilkos vagyok, aztán paranoiás. Mi jön még?

Jack és Kitty még egy ideig farkasszemet néztek, majd Jack visszaült a székbe, Kitty meg Demetrius-hoz fordult.

- Végezzük el azt a DNS-es dolgot, mielőtt meggondolom magam – mondta. Demetrius bólintott.
- Akkor menjünk JP-hez. Jack, jössz, vagy maradsz?
- Megyek.

Ezzel a csapat elindult a labor felé.