Ismerd meg a múltad… 7. rész

- Jack, mi a baj? – kérdezte Sue riadtan a férfi rémült arcára nézve.
- Kitty, gyere ide – kérte Jack.
- Miért?
- Menj oda – mondta neki Bobby. Érezte, hogy valami nincs rendben.
- Jól van… - vonta meg a vállát Kitty, és Jack mellé sétált.
- Ismersz egy Benny nevű embert?
- Anyám legutolsó barátját hívták így. Egy pszichopata volt… csak úgy, mint a többi…
- Tudod a teljes nevét?
- Benjamin… Benjamin… sajnálom, nem jut eszembe a vezetékneve…
- Ha Bobby kérdezte volna, emlékeznél rá? – bukott ki kissé élesen Jackből. Kitty dühtől szikrázó ránézett, és megfagyott a levegő. A lány távolabb vonult Jacktől, és látszott rajta, hogy lázasan gondolkodik.
- Jeden. Benjamin Jeden. Miért fontos ez?
- Tényleg, miért is? – fordult Lucy Jackhez, aki felolvasta az e-mailt.
- Azonnal 24 órás megfigyelés alá kell vonnunk, Kitty. A nevelőcsaládodnál már nem vagy biztonságban – rendelkezett Demetrius – Nem kockáztathatjuk, hogy ők is megsérüljenek. Jackhez mész…
- Úgy érted, Bobbyhoz – vágott közbe a lány. Jacknek kissé rosszul esett, de nem szólt semmit.
- Nem. Jack lakása eldugottabb helyen van, és…
- Bobbyhoz!!
- Hát jó, nem bánom… Bobby, vállalod?
- Persze.
- Kitty, össze tudnál csomagolni most?
- Igen.
- Bobby, vidd el a nevelőcsaládjához, aztán hadd pakoljon ki nálad. Kitty, figyelj rám: egy tapodtat sem mehetsz sehova Bobby nélkül.

Kitty bólintott, és Bobbyval kiment az irodából. Jack hosszan nézett utánuk. Be kellett ismernie, ritkán volt olyan, hogy egy ellenkező nemű lény nem itta rajongva a szavait az első pillanattól fogva. Most csak a férfiúi büszkesége bántja? Nem tudta. Demetrius hangja zökkentette vissza az irodába.

- Tara, próbáld lenyomozni az e-mail címet. Lucy, keress meg mindent Benjamin Jedenről. Valahogy Kitty apját is elő kellene kerítenünk, szerintem. De hogyan?
- Vegyünk tőle DNS-t, és vessük össze az adatbázisainkban lévőkkel – vetette fel Myles. Jack felhorkant.
- Azoknak, akik az adatbázisainkban vannak, a fele börtönben ül. A másik fele az FBI-os dolgozóké…
- Egy próbát mindenképpen megér – mondta Demetrius.


- Te szent ég, hogy tudsz itt élni?! – kiáltott fel Kitty szörnyülködve, ahogy belépett Bobby lakásába, és hatalmas rendetlenség tárult a szeme elé.
- Nyugi, kislány. Egyedül élek, ez egészséges rumli… és úgyis mindig mindent megtalálok, amit keresek…
- Én viszont rendmániás vagyok, szóval miután lerakom a cuccaim… a melyik szobába is?
- Abban a szobában – mutatott Bobby egy ajtóra.
- Akkor oda, és elkezdek takarítani.
- Ha eltünteted a fontos dolgaim… - morogta sötéten Bobby, de Kitty már eltűnt az ajtó mögött.


Közeledett az éjfél, de Jack nem tudott aludni. Nyugtalanította az ügy. Folyton az a kép lebegett előtte, ahogy Kitty izzó szemekkel rámered.
Eszébe jutott, Sue hogyan bánt a lánnyal a nagy tölgyfa alatt, amikor érte mentek a táborba. „Vajon a közös gyerekeinkkel is így bánna?” – futott át az agyán. A férfi ijedten hessegette el a gondolatot.



- Tudod, nekem nagyon is tetszett a lakásom az előző formájában – mondta másnap reggel Bobby Kitty-nek, ahogy beléptek az irodába. – Akkor is minden nagyon áttekinthető volt.
- Persze. Azért találtam meg a teafiltereket egy olyan kakaós dobozban, amire az volt írva, hogy só.
- Mi képezi a vita tárgyát? – kérdezte felvont szemöldökkel Myles.
- Rendet raktam nála – magyarázta Kitty. Demetrius felkapta a fejét.
- Aláírtad a halálos ítéleted, Kitty.
- Most minden olyan tiszta, mintha nem is az én lakásom lenne… brrr… - viszolygott Bobby, miközben leült a székébe. Kitty a plafonra emelte a tekintetét.
- Az ember csak jót akar…
- Kitty, mondanom kell neked valamit – váltott komolyabb hangnemre Demetrius. – Arra gondoltunk, megkeressük az apádat.
- Bekopogtok minden ajtón, és megkérdezitek az ott élő férfiaktól, hogy nem volt-e 15 évvel ezelőtt egyéjszakás kapcsolata egy Melissa Bluebell nevű nővel? – kérdezte fanyarul Kitty.
- Nem egészen… veszünk tőled DNS-t, végigfuttatjuk az adatbázisainkon, és reménykedünk, hogy talál egyezést.
- És ha nem?
- Akkor jön a te kopogtatós verziód – válaszolta komoran Myles.