Ismerd meg a múltad… 6. rész

- Az orvosok szerint pár kisebb törése van, de azok és a zúzódásai hamarabb begyógyulnak, mint gondoljuk – magyarázta Sue Lucy-nak, Bobby-nak és Jack-nek, akik az irodában maradtak, és miután a többiekkel együtt elvitte Kitty-t egy kedves házaspárhoz.
- De az több idő, míg a lelkén is begyógyulnak a sebek – tette hozzá Bobby komoran.
- Amikhez most tett hozzá egyet valaki, hogy anyagyilkossággal vádolta – jegyezte meg Lucy csípősen. Jack felhördült.
- Mondtam már, hogy bocsánat!!
- Ezzel a lehetőséggel is számolnunk kellett – mondta Demetrius.
- Te mégis kinek az oldalán állsz? – csattant fel Tara.
- Csak ésszerűen gondolkodom. Volt már rá példa – vonogatta a vállát Demetrius.


- Hát tényleg eljöttek – pattant fel Kitty, meglátva Sue-t, Lucy-t és Tarát.
- Megígértük, hogy ma veled ebédelünk, nem? – mosolygott rá Sue.
- Miss Thomas, én…
- Hívj csak Sue-nak. Készen vagy már?
- Nem. Azt hittem, nem jöttök… sokat csalódtam az emberekben – felelte Kitty halkan. Tara átölelte.
- Bennünk sohasem fogsz, rendben?

Kitty arcán felragyogott egy mosoly, majd rohant átöltözni.


- Hűha, klassz kis hely – nézett körbe lelkesen Kitty az étteremben. – Itt még nem jártam. Na jó, még egyetlen étteremben sem jártam…

Leültek egy asztalhoz, és miközben az ételüket várták, Kitty hirtelen megszólalt:

- Még mindig gyilkosnak hisznek az irodában? – kérdezte. A három nő feszengve egymásra nézett.
- Ezt a feltételezés sem zárhatták ki – ismételte Lucy kelletlenül Demetrius szavait. Kitty vállat vont.
- Jack nekem akkor sem szimpatikus. Nem is értem, mit eszel rajta, Sue.

Tara és Lucy elvigyorodtak, míg Sue fülig pirult.

- Csak barátok vagyunk – közölte tűzpirosan.
- Aha, hogyne… még nekem is feltűnt, hogy szikrázik köztetek a levegő… Bobby viszont nagyon helyes – csillant fel a lány szeme.
- Az apád lehetne! – nevetett Tara.
- Nos, mivel sosem volt szerencsém az említett úriemberhez, akár ő is lehet – halkult el Kitty hangja, és Tara megbánta, hogy az kicsúszott a száján.
- Mit gondolsz az apádról? – kérdezte Lucy szelíden.
- Anya azt mondta, nem is tud rólam. Néha gyűlöltem, mert nem volt ott, hogy megvédjen, máskor meg azon ábrándoztam, hol lehet most, és mit csinálhat… beszéljünk másról, jó? Myles mókás tud lenni, Demetrius meg olyan megfontolt…
- Mylesnak mindene van, csak humorérzéke nincs…
- Ha itt végeztünk, bemehetek veletek az irodába? – kérdezte Kitty.
- Rendben, szerintem megoldható.
- Jack is bent lesz.
- Túlélem, nekem úgysem tetszik, csak Sue-nak – mondta a lány, és Sue ismét elpirult.


- Kitty! Mi szél hozott erre? – kérdezte Bobby.
- Máris hiányoztatok – válaszolta Kitty, majd Bobby asztalához sétált. Jack mellett elhaladva egy pillantásra sem méltatta a férfit. Sue odament Jackhez.
- Nem kedvel – mondta szárazon Jack.
- Jack, lehet, hogy meglep, amit mondok, de nem minden nőnemű lényt varázsol el a sármod - kezdte Sue. Jack csodálkozva ránézett, Sue már aznap harmadszorra pirult el, majd gyorsan folytatta – És van egy pár rossz emléke férfiakkal kapcsolatban…
- Mióta nő Bobby, Myles és Demetrius? – biccentett ingerülten Jack a három férfi irányába. Bobby és Demetrius egymás szavába vágva mesélték Kitty-nek, Myles hogyan vette meg magát az agglegény-aukción, erre Myles bosszúból elmondta, hogyan vágták fejbe Bobby-t a bankajtóval, és Demetrius-t hogyan dobta ki a felesége egy rossz házassági évfordulós ajándék miatt a hálóból. Kitty nevetett, és Sue-nak feltűnt, hogy a lány különösen csillogó szemmel néz Bobby-ra, amikor a férfi beszél. Elfojtott egy mosolyt, és visszafordult Jackhez.
- El kell ismerned, tehetsz róla. Ha csak azért lenne, mert rád nézett és kijelentette volna, hogy nem vagy neki szimpatikus, megértenélek. De nem így van.
- Tudom – sóhajtotta Jack, majd a gépéhez fordult, hogy az e-mailjet ellenőrizze. Észrevette, hogy egy ismeretlen címről is érkezett egy. Gyanakodva megnyitotta.

„Tudom, hogy Kitty maguknál van. Ha a kezem közé kerül, talán pont úgy fogok végezni vele, mint az anyjával. Vagy talán nem. Nyomozzák ki.”
Benny