Ismerd meg a múltad… 3. rész

4 nap telt el, és még mindig nem tudtak semmit a nőről. De ma Lucy és Tara jó híreket hoztak.

- Helga igazi neve Melissa Bluebell, harmincas évei közepén járt, egy kis lakásban élt, nem messze attól a helytől, ahol holtan találták – tájékoztatta őket Lucy.
- A címe megvan? – kérdezte Bobby. Tara átnyújtott neki egy papírlapot.
- Hogy is kérdezhettem ilyet…
- Menjünk, és nézzünk körül nála – indítványozta Jack, és a többiek bólogattak.


- Ha nem tudom, mivel foglalkozott, azt mondanám, valami főállású feleség volt – nézett körbe Bobby a ragyogóan tiszta lakásban.
- Nem élt vele férfi – lépett ki Demetrius és Myles a hálóból.
- Lehet, hogy más viszont igen… - mondta Sue lassan, miközben benyitott egy másik szobába. Mindannyian odamentek, és egy kis helyiség tárult a szemük elé. A tulajdonosa telezsúfolta könyvekkel, volt ott egy pár plüssállatka, és egy ágy a sarokban. Zavartan léptek be.
- Van gyereke? – döbbent meg Myles.
- Úgy látszik… - Jack belelapozott pár könyvbe, hátha bele van írva tulajdonosuk neve, de nem járt sikerrel.
- Akkor ő hol van most? – tette fel a kérdést Demetrius, mire összenéztek.
- Gondoljátok, hogy őt is… - Sue-nak nem kellett befejeznie.
- Nem hiszem, akkor szerintem őt is megtaláltuk volna az anyja mellett – jegyezte meg Myles.
- Érdekes. Semmilyen kép sincs, sehol, semmilyen gyerekről – állapította meg Bobby, körbefuttatva szemét a lakáson.

Tanácstalanul kimentek a folyosóra, és Sue észrevette, hogy az egyik szomszéd kikukucskál az ajtónyíláson.

- Jó napot. Az FBI-tól vagyunk – mondta Sue, és D felvillantotta a jelvényét.
- Az FBI? Mit követett el az a nő? Pár napja nem láttam.
- Megölték.
- Oh, édes istenem… mi lesz a kislányával…
- Lánya van? – kérdezte Jack.
- Igen. Nagyon kedves lány. Kitty általában akkor ért haza az iskolából, amikor én a délutáni bevásárlásból hazafele jöttem. Mindig segített cipekedni. Nemrég költöztek ide. Az anyjával viszont nem jött ki túl jól. Minden este hallottam, ahogy vitatkoznak. Körülbelül egy hete, amikor véget ért az iskola, láttam, hogy az anyja csomagokkal felpakolva elviszi valahova, és nélküle jön vissza. Amikor rákérdeztem, azt felelte, egy ideje minden nyarat egy táborban tölt.
- A tábor nevét nem tudja esetleg?
- Azt hiszem, valami Windwood-ot mondott.
- Az édesapjáról tud valamit? – kérdezte Jack. Az asszony megrázta a fejét.
- Köszönjük, sokat segített – mosolygott rá Sue.
- Igazán nincs mit.

A csapat kivonult az utcára.

- Nos, új fordulat az ügyben. Talán a lány segíthet nekünk, amikor megtaláljuk – mondta Jack, miközben beszálltak a kocsijukba.