Ismerd meg a múltad… 2. rész

Amikor odaértek, átbújtak a sárga szalagok alatt. A holttest már be volt burkolva, és egyikük sem szerette volna behatóbban tanulmányozni. Szemtanúk nem voltak, csak egy férfi ácsorgott nem messze tőlük zavartan.

- Ő kicsoda? – kérdezte Sue Demetrius-tól.
- Nos, szemtanúk nem voltak, nemrég ért ide, és azonosította az áldozatot. Ő lett volna a következő kuncsaftja… a nő prostituált volt, és Helga néven futott. Az igazi nevét nem tudja… csak néhányszor kerültek… khm… közelebbi kapcsolatba…
- Értem…
- Jó lenne, ha te és Jack kikérdeznétek. Már megtették, de nem árt.
- Rendben.

Sue megkereste Jacket, majd odamentek a férfihoz.

- Kik maguk?
- Thomas és Hudson ügynök, az FBI-nak dolgozunk. Arról szeretnénk érdeklődni, mit tud az áldozatról.
- Nem sok mindent. Tudja, nem beszélgettünk sokat…
- Hogyne… de nem tud valami lényegeset a családi hátteréről, vagy hogy ki akarta megölni, Mr.…
- Welt. Nem, semmit nem tudok róla. Nem a pszichológusa voltam. Mikor mehetek el innen?
- Talán majd még idejönnek Önhöz, Mr. Welt, hogy DNS-t vegyenek. Lehet, mi is keressük még.
- Alig várom.

Jack és Sue távolabb mentek.

- Szerinted mindent elmondott, amit tud?
- Nem tudom, Sue, még ennyi idő után sem látok bele az emberek fejébe. Majd az idő megadja a választ… - felelte Jack, és Sue komolyan bólintott.


Ezután nem sokkal visszamentek az irodába, Tarát pedig ráállították, hogy keressen minél több információt a nőről, aki, amíg meg nem tudják az igazi nevét, Helga marad. Tarának nem volt könnyű dolga, de minden tőle telhetőt megpróbált. Az ujjlenyomat-elemzés és a DNS-vizsgálat eredménye csak pár nap múlva érkezik meg.
Jack felállt a saját asztalától, és Sue-éhoz ment. Levi Sue térdére rakta a mancsát, és a nő felnézett.

- Á, Jack. Mit szeretnél?
- Nem vagy éhes?
- Te fizetsz?
- Rendben…
- Akkor igen – válaszolta huncutul mosolyogva Sue, és Jack felnevetett. Nyár eleje volt, így az idő még így este lévén is kellemes volt. Beültek egy közeli étterembe. Jack elmélyülten nézett maga elé, míg az ételüket várták. Sue kezét a férfiéra fektette, amitől Jack megborzongott.
- Mi a baj, Jack?
- Ez az ügy… olyan különös érzésem van vele kapcsolatban…
- Igen… szegény nő… fiatal volt még, Isten néha igazságtalan, de neki most jött el az ideje… de légy szíves, ne beszéljünk most a munkáról.
- Ahogy akarod.


- Ezt meg kellene kóstolnod, nagyon finom – mondta Jack lelkesen az ételéről. Sue odaadta neki a villáját, és hirtelen egy erős vágy támadt fel benne. Jack közben rászúrt egy falatot, meglepve vette észre, hogy a nő szeme csukva, és a szája félig nyitva. Bedugta a falatot a nő szájába, és a nő keze az övére kulcsolódott.
- Hmmm… ez tényleg nagyon finom… - suttogta Sue, majd hirtelen feleszmélt, mit is művel… Gyorsan elengedte a kezét, visszavitte a villáját, és mindketten elpirultak. Ezután csendben ettek, majd Jack hazakísérte Sue-t.
- Nos… hát akkor holnap találkozunk – búcsúzott Jack.
- Igen. Jó éjt, Jack – mondta Sue, és bement a lépcsőházba. Jack még pár pillanatig a libbenő szőke hajtincsek után nézett, majd elindult haza.