Korhatár nélkül

Kedves Mikulás,

A rózsák vörösek
Az ibolyák kékek
Nem titok
Hogy kit szeretek.

Sóhaj… mintha ez bármire is jó lenne. Miért olyan nehéz találni egy férfit – akivel örökkön örökké boldogan élhet az ember? Aki szereti a gyerekeket, kutyákat és egy jó humorérzékkel megáldott nőt? Azt hiszem, tulajdonképpen nem megtalálni volt nehéz, csak meghódítani. Talán Mikulás asszonynak lenne egy-két tanácsa?

Ne törődj velem, nem igazán kérek semmit, csak szeretnék az unokahúgom kedvében járni, aki ragaszkodott hozzá, hogy írjak neked valami szívből jövőt.

Boldog ünnepeket,
Sue Thomas

Sue sóhajtva tette le a tollat. Fogalmam sincs, egyáltalán minek írok levelet Mikulásnak… hiszen ő nem tudja teljesíteni a legnagyobb vágyam, ahogy csodatévő manók sem léteznek. De legalább Anna boldog lesz, hogy írtam a Mikulásnak – tette a levelet egy borítékba, majd felállva asztalától, kiment a barátnőihez a nappaliba. De bárcsak igaza lenne Annának és a Mikulás tényleg teljesítené a kívánságom, amelyet már évek óta a legjobban szeretnék… - sóhajtott ábrándozva. De most itt vagyok, ő pedig távol tőlem… Bárcsak itt lenne, a karjaiba venne, megcsókolna és elmondaná, mennyire szeret…

- Sue, hol voltál? – szakította ki álmodozásából Lucy.
- Én csak… mit is kérdeztél? – próbált barátnőjére figyelni, még mindig elmerülve álomvilágában.
- Megint Jackre gondoltál, ugye? Tudhattam volna… Ki más tölthetné ki a gondolataidat, mint a szerelmes hős lovagod – mosolygott Lucy.

- Ő nem a lovagom, és főleg nem szerelmes – felelte Sue szomorúan. – Ha szerelmes lenne, nem hagyta volna, hogy idejöjjek karácsonyra, és ő sem utazna el, hanem javasolta volna, hogy együtt töltsük az ünnepet, és különben is…

- Sue, állj! – szakította félbe barátnője. – Először is, te akartál hazajönni a szüleidhez karácsonyra, és ha beszélni akarsz vele, miért nem hívod fel?
- Biztos el van foglalva a csomagolással, hiszen ő is hazautazik az ünnepekre, és csak zavarnám… - sütötte le a szemét a nő.

- Hogy te? – kérdezte hitetlenkedve Lucy. – Biztosan állíthatom, hogy soha nem tudnád zavarni Jacket; igazság szerint örül, valahányszor a közeledben lehet – világosította fel.
- Lucynek igaza van – csatlakozott Tara. – Ha csak megjelensz a közelében, Jack mindenről elfeledkezik, és attól kezdve csak te létezel számára.
- Az elmúlt évek alatt igazán volt alkalmunk megismerni Jacket, így biztos lehetsz benne, hogy mindez igaz – tette hozzá Lucy.

- De… - kezdett volna tiltakozni Sue, de barátnői nem engedték.
- Igazán nem értem, mire vársz még – csóválta a fejét Lucy. – A világ leghelyesebb, legcsodálatosabb pasija szerelmes beléd, te meg itt vagy egyedül. A helyedben én már régen a karjaiba vetettem volna magam, örülve, hogy engem szeret, amikor annyi más nőt is megkaphatna.

- Így van, Sue… Te vagy a legszerencsésebb nő a világon, hogy Jack Hudson téged szeret és nem mást – értett egyet Tara. – És mindenki számára nyilvánvaló, hogy te is ugyanannyira szereted őt… csak pont ti, az érintettek nem vagytok hajlandók ezt tudomásul venni.

- Lányok, javíthatatlanok vagytok – sóhajtott Sue, de titokban el kellett ismernie magának, hogy semmire sem vágyik jobban, mint hogy felbukkanjon álmai férfija, szerelmet valljon és ott, mindenki előtt megcsókolja, az egész világnak kinyilvánítva szerelmüket… De ez csak álom; Jack soha nem lehet a tiéd. Már biztosan úton van hazafelé, ahol majd találkozik egy kedves nővel, akit majd bemutat, mint kedvesét… A legutolsó gondolat elkeserítette, és minden erejével megpróbált szabadulni tőle. Muszáj kicsit kimennem a friss levegőre, különben megőrülök – gondolta, az ajtó felé indulva.

- Azért ne vegyük biztosra, hogy ez a karácsony így fog eltelni – mosolygott össze Lucy és Tara; fejükben máris megfogalmazódott a haditerv. – Őket egymásnak teremtette a sors, és ha ők nem hajlandók ezt észrevenni, majd mi gondoskodunk róla.