Sue a nappali ablakánál állt, a reggeli sűrű hóesést figyelve. Imádta a havat… a gyerekkorára emlékeztette, amikor ámulattal figyelte a lehulló hópelyheket. Elmosolyodott, amint visszagondolt azokra az évekre. Mennyi idő telt el azóta… és most újra itt vagyok. Milyen gyönyörű ilyenkor minden… csupa fehérség, ameddig a szem ellát. Már csak az hiányzik, hogy azzal a férfival csodálhassam ezt a meseszép látványt, akit mindennél jobban szeretek a világon – sóhajtott.

Merengéséből egyik barátja érintése térítette magához. Kissé elfordította fejét, hogy lássa, ki érkezett, és szíve azonnal hevesebben kezdett verni, amint Jacket pillantotta meg mellette állni. A férfi gyönyörű szemeivel rámosolygott, Sue pedig lélegezni is elfelejtett.

- Gyönyörű a hóesés – állapította meg Jack, kinézve az ablakon.
- Igen, az – merült bele ismét a táj szépségébe a nő. – Bentről nagyon szép látvány, de nem lennék most kint a hidegben – állapította meg.

- Azt hiszem, én sem nagyon vágyom ki – értett egyet mosolyogva Jack. – De majd ha alábbhagy a vihar, kimehetünk kicsit sétálni… már persze ha szeretnél – javasolta.
- Persze… Örömmel – válaszolta Sue, azon tűnődve, vajon jól látta-e, amit a férfi mondott.

- Annyira örülök, hogy veled tölthetem a karácsonyt… márminthogy veletek… - helyesbített gyorsan Jack. – El sem tudnék képzelni szebb ünnepet, mint itt, a barátaimmal… ha pedig a szüleim és a testvéreim is itt lehetnének, minden tökéletes lenne – nézett ismét a havas tájra.

- Nekem is nagyon hiányzik a családom – csatlakozott Sue. – De örülök, hogy ha itt kellett maradnunk az ünnepekre, akkor azt együtt tölthetjük.
- Jövő karácsonykor hazajöhetnél velem – javasolta a férfi. – A szüleim biztosan imádnának – szólt, azon tűnődve, honnan sikerült elég bátorságot gyűjtenie ahhoz, hogy meghívja magukhoz a nőt.
- Az nagyszerű lenne – mosolygott Sue. – Nagyon szeretném megismerni a családodat – tette hozzá, miközben még mindig nehezen hitte el, hogy élete szerelme szeretné bemutatni a szüleinek.

- Mit szólnál egy forró csokihoz? – javasolta Jack. – Jól esik egy bögre finomságot kortyolgatva nézni a hóesést.
- Nagyszerűen hangzik – felelte Sue. – Imádom a forró csokit, főleg egy meleg szobában, a hóesést nézve. És melletted – mosolygott, miközben a konyha felé indultak.