A csapat nagyszerű hangulatban játszotta egyik kedvenc játékát. Rengeteget nevettek a vicces feladványokon és egymás erőfeszítésein, hogy rájöjjenek a helyes megfejtésre. Lucy ismét kitett magáért: arra törekedett, hogy a Jack, illetve Sue által lerajzolandó szavaknak köze legyen a szerelemhez, amit egymás után éreznek. Mosolyogva figyelte, amint elvörösödve próbálták lerajzolni a kitalálandó szót a csapatnak, arra gondolva, hogy időnként a kerítőnősködés jó móka is lehet.

Néhány óra múlva a barátok nevetve ültek a kanapén, illetve a padlón, felidézve a játék eseményeit.
- Ez igazán mulatságos volt – állapította meg Tara. – Gyakrabban kellene ilyet játszanunk.
- Így van – értett egyet Bobby. – És Lucy, ezek a feladványok… igazán találóak voltak – kacsintott barátjára.
- Hát, megtettem amit tudtam – mosolygott a nő. – De sajnos nem csinálhatok én mindent, pedig ha rajtam múlna, bizonyos dolgok már rég bekövetkeztek volna – vetett jelentőségteljes pillantást a csapat szerelmespárjára, akik zavartan néztek félre.

- Luce, abbahagynád végre ezt a témát? – tört ki Jack. – Már kezd kissé unalmas lenni.
- Nem hiszem, hogy a többiek osztják ezt a véleményt – nézett barátaira a nő. – És különben is, nemrég mintha azt mondtad volna, hogy a reggelidet szeretnéd nyugodtan megenni, egyéb tevékenységekről nem volt szó – mosolygott a férfira.
- Remek – sóhajtott Jack, tudván, hogy Lucy addig nem nyugszik, ameddig sikeresen célhoz nem ér.

- Akkor most mivel folytassuk? – kérdezte Darcy.
- Esetleg rendezhetnénk egy vetélkedőt „ki tud többet a rózsákról” témakörben… - vetette fel Myles.
- Harvard, ezzel az erővel játszhatnánk szerénységi játékot is… és nem kellene attól tartanod, hogy túl előkelő helyen végzel – vetett rá gyilkos pillantást Lucy.

- Esetleg kosarazhatnánk – vetette fel Bobby.
- Hogy gondoltad, a fél méteres hóban, a legnagyobb vihar közepén? – nézett rá meglepetten Myles. – És azt sem hiszem, hogy Jack túlságosan lelkesedne, ha a lakását használnád kosárpályának… - csóválta a fejét.

- Mi lenne, ha Twistert játszanánk? – csillant fel hirtelen Lucy szeme. – Jack, ha jól emlékszem, van is neked egy…
- Igen, de… - próbált tiltakozni a férfi, de a titkárnő már eltűnt a nappaliból, a játékot keresve. – Itt is van – tért vissza diadalmas mosollyal. – Sue, ezt még sohasem próbáltad, éppen ideje – kacsintott barátnőjére, majd meg sem várva tiltakozását, Jack mellé húzta. – Akkor kezdhetjük is… biztos vagyok benne, hogy rendkívül érdekes lesz – nézett sokatmondó mosollyal a szerelmespárra.

Jack és Sue tökéletesen tisztában volt azzal, hogy most mindkettőjük számára rendkívül kellemetlen percek következnek, bár igazság szerint hálásak voltak barátnőjüknek, amiért minden erejét bevetve igyekszik őket közelebb hozni egymáshoz. Így csak engedelmesen követték Lucy utasításait, hogy mikor hova lépjenek. Amikor csupán centiméterek választották el őket egymástól, Sue légzése felgyorsult, és meg volt róla győződve, hogy körülötte mindenki hallja szapora szívverését; a férfinak pedig minden akaraterejére szüksége volt, hogy ott, mindenki előtt meg ne csókolja szerelmét. De tudta, ezzel csak zavarba hozná Sue-t; semmit sem szeretett volna jobban, mint megérinteni, érezni a csókját, de úgy döntött, bármilyen nehéz is, ezzel még várnia kell… és csak remélni tudta, hogy kibírja ezt az időt.

Lucy mosolyogva figyelte a szerelmeseket. Le sem tagadhatnák, hogy odavannak egymásért… és gondoskodom róla, hogy mire véget érnek az ünnepek, egy pár legyenek.