- Jó reggelt! – köszöntötte a szobából kilépő Jacket Lucy. – Hol van Sue?
- Éppen öltözik – felelte gyanútlanul a férfi.
- Csak nem…? – kérdezte a nő felcsillanó szemekkel. – Végre rájöttetek, hogy szeretitek egymást, és összejöttetek?
- Luce, ne kombinálj – hárította el a megjegyzést Jack, bár önmagának el kellett ismernie, semmit nem szeretne jobban, mint ha ő és álmai nője végre egymásra találnának.
- Kár, pedig azt hittem, végre megtörtént, amire mindannyian már olyan régóta várunk… - sóhajtott Lucy. – De időnk van még elég, úgyhogy… - tette hozzá mosolyogva.

- Luce, mi lenne, ha inkább a saját dolgoddal törődnél? – csóválta a fejét Jack, de sejtette, mi lesz a válasz.
- Hát, nézzük csak… egyrészt az már nem lennék én, másrészt, ami a legfontosabb, hogy sok olyan pár nem találna egymásra, akik halálosan szerelmesek, mégsem merik bevallani egymásnak érzéseiket… - vetett jelentőségteljes pillantást a férfira.

- Luce, javíthatatlan vagy… - sóhajtott Jack.
- Tudom – mosolygott a nő. – Ezért is szerettek annyira. Sue, jó reggelt! – vetődött tekintete a szobából kilépő barátnőjére. Hallom, érdekesen telt az éjszakátok… - vigyorgott, és Sue arca azonnal tűzvörösre váltott.

- Hogy… az éjszakánk? – kérdezte értetlenül.
- Ne figyelj rá, csak ma túlságosan jó a hangulata, így azt gondolja, jó móka minket cikizni – szorította meg Jack a nő kezét, remélve, hogy mihamarabb véget ér ez a kellemetlen beszélgetés.
- Csak egymás mellett aludtunk, mert féltem a vihartól, és ő megnyugtatott, de ennyi – sietett leszögezni Sue, megpróbálva úrrá lenni zavarán.

- Egymás karjaiban alusztok és azt mondod, nem nagy ügy? – kérdezte döbbenten Lucy. – Tudod te, hány nő adna meg bármit azért, hogy akár csak egy éjszakát is Jack mellett tölthessen? Hihetetlenül szerencsés vagy, kislány, hogy ez az álompasi beléd szerelmes, csak vennéd már észre végre… És Jack, nem tudom, hogy lehetsz ilyen vak már három éve, hogy nem tűnik fel neked, mennyire odavan érted Sue – vetett sokatmondó pillantást a párra, akik azonnal elvörösödtek.

- Azt hiszem, legjobb lesz, ha megyünk reggelizni – próbált meg kitérni a kellemetlen megjegyzések elől Jack, de tudta, erről még beszélnie kell szerelmével. - Ha még sokáig várunk, akár összevonhatjuk a reggelit az ebéddel.
- Hát rendben Szikra… de tudod, elfuthatsz, de nem menekülhetsz – mosolygott Lucy, és a szerelmesek ismerték már annyira barátjukat, hogy tudják, mindezt komolyan gondolja.