Szótlanul feküdtek egymás mellett, minden erejükkel azon igyekezve, hogy ne vessék magukat egymás karjába és kezdjenek szenvedélyes csókolózásba. Tudták, hogy ennek elkerülése érdekében a legjobb volna aludniuk, de azzal is tisztában voltak, hogy csupán centiméterekre fekve egymástól nem lesz egyszerű álomba merülniük.

Jack némán feküdt saját oldalán, a mennyezetet bámulva, megpróbálva ellenállni az egyre erősödő kísértésnek, hogy karjaiba vegye a nőt és addig csókolja, amíg egyikük sem tud uralkodni az érzésein. Mellettem fekszik életem szerelme, és én nem érinthetem meg… nem érezhetem a bőre puhaságát, a csókja ízét… De meg kell mondanom neki, hogy szeretem. Nem tudom, meddig bírom ezt így… Ha sokáig kell még ezt elviselnem, biztosan beleőrülök.

Sue lehunyta szemét, megpróbálva nem arra gondolni, hogy a férfi, akit szeret, érezhető közelségben fekszik tőle. Álmaim férfija itt fekszik mellettem, és én nem bújhatok hozzá… nem érezhetem karjai ölelését… a biztonságot, amit csak ő nyújthat. Bárcsak a karjaiba venne és elmondaná, hogy szeret… Bárcsak az ölelésében tölthetném az éjszakát… és ezután minden éjszakát.

Gondolataiból hirtelen villámlás szakította ki. Kitört a vihar, ahogy előrejelezték. Bár nem hallotta a szél süvítését és a dörgést, tudta, hogy hatalmas vihar vette kezdetét, amely sokáig fog tartani. Ösztönösen közelebb húzódott Jackhez, aki gyengéden a karjaiba vette, megpuszilta a homlokát és nyugtató szavakat suttogott a fülébe. Bár Sue nem hallhatta a férfi szavait, megnyugvással töltötte el a tudat, hogy szerelme mellette van és vigyáz rá. Biztonságban érezte magát a karjaiban… tudta, hogy ameddig Jack mellette van, őt nem érheti baj. Belesimult a férfi ölelésébe… a karjaiba, ahova igazán tartozott.

Jacket hihetetlen boldogság töltötte el, amiért végre karjaiban tartja a szerelmét. Bár tudta, Sue csak azért bújt hozzá, mert fél a vihartól, örült, hogy a közelében lehet, hogy a nő bízik benne. Nyugtatóan simogatta szerelmét… és mindez annyira természetesnek tűnt számára. Tudta, hogy ők ketten összetartoznak.

A hatalmas vihartól körülvéve, egymás karjaiban merültek álomba… és mindketten tudták, ez az a hely, amit a sors rendelt számukra.