- Lányok, ez igazán nagyszerű volt – állapította meg Myles a vacsora végén.
- Jól hallok, Harvard? – kérdezte hitetlenkedve Lucy. – Csak nem megdicsérted a főztünket?
- Néha a változatosság kedvéért Myles is elismerheti, ha tetszik neki valami… - jegyezte meg Bobby.
- Azért csak ne bízzátok el magatokat, de ez tényleg finom volt – válaszolta a szőke ügynök.

- Igazán megtisztelő, hogy sikerült elnyernünk a nagy III. Myles Leland tetszését – mosolygott Tara.
- Ugye? – helyeselt Darcy. – Életem legjelentősebb napjaként fogom ezt számon tartani, mint az estét, amikor III. Myles Leland elismerően nyilatkozott a vacsoráról, amelynek készítésében én is részt vettem.

- Igazán nagyszerű érzés tudni, hogy ízlett, amit főztünk, de azt hiszem, most már ideje elmosogatni – szakította félbe a társalgást Lucy. – Nem, Sue, ezt majd mi elintézzük – állította le az asztal leszedéséhez készülő barátnőjét. – Te csak pihenj, éppen eleget dolgoztál ma – vezette a nappali felé. – Jack, gyere te is, ne hagyjuk Sue-t egyedül – mosolygott, barátnője után küldve a férfit. – Myles, Bobby, most ne, inkább maradjatok itt, vagy ha beszélgetni akartok, menjetek máshova, most hagyjuk őket egyedül – szólt másik két csapattársához.

- Lucy, neked tényleg társkereső ügynökséget kellene alapítanod… - mosolygott az ausztrál. – Garantáltan senki nem maradna pár nélkül egész Washingtonban.
- Illetve az országban, mivelhogy természetesen a cége terjeszkedni fog… valakinek meg kell oldani a lakosság párkeresési gondjait – tette hozzá Tara.

- Egyelőre azonban maradjunk a mi kedvenc párunknál… Gondolod, hogy az ünnepek alatt sikerül őket összehozni? – kérdezte a szakértőt Darcy.
- Amennyi praktikát bevetettem, nagyon remélem – sóhajtott Lucy. – Bár Jacket és Sue-t ismerve semmi sem biztos.

- Akkor csak hagyjuk őket egyedül, és majd meglátjuk – javasolta Tara. – Ha pedig minden erőfeszítésünk ellenére sem jönnek össze, legfeljebb bezárjuk őket Jack szobájába, és addig nem jöhetnek ki, amíg egymásra nem találnak – szólt eltökélten.
- Lehet, hogy ez lesz… - sóhajtott Lucy. – Bármennyi tapasztalattal is rendelkezem e téren, vitathatatlanul ők kerítőnői pályafutásom legnehezebb esete.

- Leszállnátok végre a témáról? – morgott Myles. – Újabban másból sem áll az életetek, mint hogy hogyan hozzátok össze Jacket és Sue-t.
- Jaj Myles, hát semmi romantika nincs benned? – vetett rá szúrós pillantást Lucy. – Mindenki láthatja, hogy őket egymásnak teremtette a sors, csak ők nem veszik észre, így segítenünk kell nekik. Úgyhogy hagyjuk őket nyugodtan beszélgetni, és ha van egy kis szerencsénk, már nem sokáig kell néznünk, ahogy szenvednek a be nem vallott – szólt, és kiterelte a társaságot a konyhából. Remélem, tényleg belátható időn belül összejönnek, különben mindannyian beleőrülünk ebbe a játékba, amit ezek ketten már három éve művelnek.