- Gyönyörű ez a fa… - állapította meg kis idő múlva Sue, a feldíszített karácsonyfát nézve.
- Igen… Csakúgy, mint te – felelte ösztönösen Jack, majd zavartan javította ki magát. – Úgy értem… Tényleg az… nagyszerű munkát végeztünk… ahogy Lucy is megmondta, nagyszerű csapat vagyunk mi ketten – hadarta, megpróbálva leplezni zavarát. De valóban gyönyörű vagy… Bárcsak elmondhatnám neked, és bevallhatnám, hogy te vagy életem szerelme…

- Te sem panaszkodhatsz… - mosolygott Sue, zavarában ismét a fára irányítva tekintetét.
Tényleg azt mondta, amit gondolok, hogy láttam? Tényleg szépnek tart? Bárcsak így lenne… Bárcsak elmondhatnám neked, hogy te vagy álmaim férfija…

- A vacsora készen van, a lakás ragyog, és Bobby sem tett kárt semmiben – adott helyzetjelentést a nappaliba lépve Lucy, szemügyre véve a fát. – Csodálatos… - merült el a látványban. – De ha ti ketten belefogtok valamibe, az csakis csodálatos lehet… Talán más területen is alkalmaznotok kellene… - nézett sokatmondóan a párra, mire mindketten elvörösödtek; bár tudták, egyáltalán nincs ellenükre a gondolat, hogy minden idejüket együtt töltsék, és az egész világ előtt bevallják, mennyire szeretik egymást.

- Örülök, hogy tetszik – vette rá magát végül a válaszra Jack, próbálva leplezni, mennyire zavarba jött a kijelentés hallatán. – Szóval, most hogy elkészítettétek a vacsorát, mehetünk enni? – próbált témát váltani.

- Szikra, úgy teszel, mintha kényelmetlen lenne számodra, amikor Sue-ról beszélünk – nézett a férfira Lucy. – Pedig amikor naphosszat őt bámulod az asztalod mellől, illetve bárhol és bármikor, valahányszor csak lehetőség van rá, az ember azt gondolná, hogy minden alkalmat megragadsz, csak hogy vele foglalkozhass… - emlékeztette munkatársát, mire a két érintett hirtelen a földet kezdte bámulni.

- Lucy, nincs jobb dolgod, mint velünk foglalkozni? – kérdezte Jack.
- Hát rendben, Szikra, de ezzel még nincs vége – mosolygott a nő, miközben a társaság az étkező felé indult, ahol a lányok időközben megterítettek a vacsorához.

- Foglaljatok helyet, a vacsora mindjárt tálalva – fogadta őket Tara. – Darcy és Bobby, ti egymás mellé, Myles, te pedig ide... – ültette le barátait.
- Nem, Sue, te ide ülj – fogta meg leülni készülő barátnője kezét Lucy, és a Jack melletti székhez vezette. – Itt sokkal jobb helyed lesz – mosolygott barátaira, akik zavarukban nem mertek egymásra nézni, de kimondhatatlanul hálásak voltak a nőnek, amiért megteszi azt, amit ők bár a legjobban szeretnének, mégsem mernének megtenni.

Sue helyet foglalt Jack mellett, és halványan rámosolygott a férfira, aki viszonozta a mosolyt.
Lucy elégedetten figyelte az eseményeket. Még egy kis segítség, és ők ketten végre összejönnek… és ennyi idő után végre igazi pár lesznek, amire mindannyian már annyira várunk.