- Mi tartott ilyen sokáig? – fogadta Lucy a lakásba lépő párt. – Nem, ne válaszoljatok – folytatta sejtelmes mosollyal, és mindketten elpirultak a gondolatra, hogy mi járhat most barátnőjük fejében… bár önmaguknak be kellett vallaniuk, hogy egyáltalán nem lenne ellenükre több időt tölteni kettesben.

- Csak bevásároltunk és beszereztük a karácsonyfát – válaszolta gyorsan Jack, leplezni próbálva zavarát. – De hogy tudtatok bejönni? – érdeklődött.
- Ugyanúgy, ahogy te három éve az én lakásomba – emlékeztette Bobby az estére, amikor a csapat az ő lakásában gyűlt össze megünnepelni, hogy végül mégsem kell távoznia az FBI-tól. – De ne válts témát… hol is voltatok ilyen sokáig Sue-val? – vigyorgott, mire a két érintett ismét zavarba jött.

- Hát csak… bevásároltunk az ünnepekre, tudjátok, rengeteg kajára van szükségünk, itt leszünk mindannyian együtt több napig, és ismét vihar lesz, úgyhogy el sem hagyhatjuk a lakást, szóval mindent be kellett szereznünk… - hadarta zavarában Sue, azt kívánva, bárcsak leszállnának már barátai a témáról… de minden jel arra mutatott, hogy ők nagyonis élvezik ezt a társalgást.

- Ha ti mondjátok… - mosolygott sejtelmesen Lucy. – De láthatóan nagyon jól éreztétek magatokat együtt – tette hozzá sokatmondóan, mire barátnője ismét elvörösödött.
- Abbahagyhatnánk végre ezt a témát? – fakadt ki Jack. – Még ki kell pakolni mindent, amit vettünk, és a fát is fel kell díszíteni.

- Látom, Jack nagyon zavarba jött… vajon miért… - mosolygott Tara.
- Csakúgy, mint mindig, amikor Sue-ról van szó… - állapította meg Myles.
- Ami nem lehet véletlen… - tűnődött Darcy.
- Áttérhetnénk végre egy másik témára? – kérdezte ismét Jack. – Erről még beszélhetünk, és titeket ismerve nyilván fogunk is, de most sok a dolgunk – próbálta elterelni a társalgást róla és a szeretett nőről, de tudta, barátai tesznek róla, hogy alaposan megbeszéljék az ő és Sue kapcsolatát.

- Akkor osszuk fel a teendőket – kezdett szervezkedni Lucy. – Jack és Sue feldíszíti a fát; Tara, Darcy és én összedobunk valamit estére; Myles rendet rak a lakásban… - sorolta mindenki feladatát. – Bobby, te pedig… Hát a főzést inkább nem bíznám rád, tekintve legutóbbi próbálkozásodat a csirkével, és mint tudjuk, a takarítás sem a kedvenc elfoglaltságod… úgyhogy te kipakolod a kaját, amit hoztak – nézett munkatársára.

- Legalább ebben hasznomat veszitek… - csóválta a fejét az ausztrál, nem túl lelkesen a gondolattól, hogy a titkárnő milyen feladatot osztott rá.
- Tehetek én arról, hogy te vagy a világ legrendetlenebb férfija? – nézett rá Lucy. – De inkább menj pakolni, és kérlek vigyázz, hogy ne törj össze semmit – szólt, miközben Bobby a konyha felé indult.

- Akkor mindenki tudja a dolgát… - nézett körbe a csapaton Lucy. – Jó szórakozást a karácsonyfadíszítéshez, remélem idén is csodálatosan szép fánk lesz… bár emiatt nem aggódom, ti ketten nagyszerűen tudtok együtt dolgozni – mosolygott a szerelmespárra, és a lányokkal együtt a konyhába indult, hogy elkészítsék a vacsorát.

- Szóval… akkor talán elkezdhetnénk… - szólalt meg néhány másodperc szünet után Jack.
- Igen, az jó lenne… - helyeselt Sue, azon tűnődve, hogy barátnője vajon szándékosan intézi-e mindig úgy a dolgokat, hogy ők ketten a lehető legtöbb időt tölthessék kettesben.
- Akkor hozom a díszeket… - szólt a férfi, és néhány perc múlva dobozokkal tért vissza. – Kezdhetjük is – nézett Sue-ra, kinyitva a dobozokat, felfedve a bennük rejlő díszeket.

Némán díszítették a fát, közben gyakran egymásra pillantva, „csak hogy lássák, hogy áll a másik”, minden alkalmat megragadva, hogy egymáshoz érjenek. Ilyenkor mélyen egymás szemébe néztek, hosszú másodpercekig elveszve egymás tekintetében; azt kívánva, bárcsak bevallhatnák egymásnak érzéseiket, és ennyi idő után végre egy pár lehetnének. De mindketten remélték, hogy ez a nap hamarosan elkövetkezik.