Két órával később a csapat sikeresen lezárta az ügyet; a bizonyítékok, illetve a tanú vallomása alapján azonosították és őrizetbe vették a gyilkosság elkövetőjét. Mielőtt mindannyian hazamentek volna megérdemelt szabadságukat eltölteni, az irodában gyűltek össze, hogy összefoglalják az ügyet.

- Két héttel ezelőtt gyilkossági ügyet kaptunk – lépett a tábla elé Jack. – Meggyilkoltak egy jelentős vagyonnal rendelkező, nagy hatalmú építési vállalkozót. Sokáig nem találtuk sem a gyilkos fegyvert, sem tanút, aki azonosíthatta volna a gyilkost, és a bűntény indokát sem sikerült kiderítenünk. Két nappal ezelőtt azonban rájöttünk, hogy a fegyvert az építkezésen kell keresni, ahol az áldozat cége bevásárlóközpontot épít. Ezzel együtt egy tanút is találtunk, aki látta a gyilkosságot, és pontosan emlékezett a tettesre. Így sikerült azonosítanunk az elkövetőt, akit az egyik versenytárs vállalat vezetője bérelt fel a gyilkosságra, hogy így eltávolítsa az útból legfőbb ellenfelét. A gyilkos fegyver és a tanúvallomás birtokában őrizetbe vehettük az elkövetőt és a gyilkosságra megbízást adó vállalkozót is. Szép munka volt mindenkitől, és most megérdemelt pihenésként mindenki otthon töltheti az ünnepeket – fejezte be a csapatvezető, az asztalához lépve.

- Igen, szép munka volt – csatlakozott Bobby. – Újabb rosszfiúk a rács mögött… Mi pedig végül mégis otthon ünnepeljük a karácsonyt.
- De nem ott és nem úgy, ahogy eredetileg terveztük… - morgott Myles.
- Te még mindig itt tartasz? – kérdezte meglepetten Lucy. – Bár igaz is, mit is várhatnánk egy magadfajta előkelőségtől… Azért remélem, nem túl megalázó számodra velünk, ilyen hétköznapi körülmények között dolgozni – vetett rá szúrós pillantást.

- Srácok, nyugalom, elvégre hazamehetünk – próbálta őket csitítani D. – Örüljünk annak, hogy nem itt, az irodában kell eltöltenünk az ünnepeket.
- Így van – helyeselt Tara. – Én például már alig várom, hogy hazaérjek, és kipihenjem magam ez után a rendkívül megerőltető néhány hét után.

- Akkor ebben egyetértünk – állapította meg Bobby. – Úgyhogy én összepakolok és már indulok is.
- Hogy te összepakolsz? – kérdezte döbbenten Myles. – Mióta szoktál te összepakolni? – kérdezte hitetlenkedve, ügyet sem vetve a gyilkos pillantásra, amit munkatársa küldött felé.
- Biztos nem akar rossz benyomást tenni az égiekre, hogy a végén kihagyják a karácsonyi listájukról – vetette fel Sue, és a csapat egyetértően bólogatott.
- Az ember megteszi, amit lehet – mosolygott az ausztrál.

- Mit szólnátok, ha együtt ünnepelnénk a karácsonyt? – vetette fel egy hirtelen ötlettől vezérelve Lucy.
- Ez nagyszerű gondolat! – lelkesedett Tara. – És kinél?
- Bobby lakását máris kihúzhatjuk a listáról, amilyen állapotok uralkodnak arrafele… - állapította meg Myles.

- Nocsak-nocsak, hajlandó vagy leereszkedni köreinkbe és hozzánk hasonló földi halandók társaságában ünnepelni a karácsonyt? – kérdezte meglepetten Lucy.
- Hát ha már nem mehetek haza, hogy részt vegyek a szüleim előkelő buliján, még mindig jobb a csapattal tölteni a karácsonyt, mint egyedül lenni – felelte még mindig morcosan Myles.

- Megtisztelő, hogy feláldozod magad és köreinkben töltöd az ünnepet – csóválta a fejét Bobby.
- Ugye, milyen hősies cselekedet? – csatlakozott Tara is. – Remélem, nem lesz számodra túlságosan megerőltető – nézett új-angliai csapattársára.
- Biztos vagyok benne, hogy Myles megpróbál minden tőle telhetőt, hogy jól érezze magát velünk – mosolygott Sue.

- Így van – értett egyet D. – Bízzunk abban, hogy ő is úgy fogja érezni, ez egy nagyszerű karácsony – nézett a szőke ügynökre. – Nagy bánatomra én nem tarthatok veletek, mivel Donna szülei idén velünk töltik a karácsonyt és így otthon kell lennem, de biztos vagyok benne, hogy csodálatos karácsonyotok lesz együtt – mosolygott csapattársaira.

- Mind ebben bízunk – felelte Jack. – Ünnepelhetnénk nálam; van elég hely és nincs is túlságosan messze – vetette fel.
- Nagyszerű ötlet – lelkesedett Lucy. – Karácsony Jacknél… Bár azt hiszem, ennek leginkább egy bizonyos barátnőnk örül… - mosolygott Sue-ra, aki azonnal elvörösödött.

- Akkor most mindenki hazamegy összepakolni, és egy óra múlva nálam találkozunk – javasolta sietve a csapatvezető, megpróbálva leplezni a titkárnő előbbi megjegyzése okozta zavarát. – És be is kell vásárolnunk az elkövetkező néhány napra… még van néhány óránk, amíg újra kitör a vihar.

- Mit szólnátok, ha én összepakolnék mindkettőnknek, és addig ti ketten bevásárolnátok? – javasolta a csapat szerelmespárjára nézve Lucy, lelkesen a tudattól, hogy most végre összehozhatja legjobb barátait. – Jack, neked amúgy sem kell pakolnod, és teljesen felesleges mindkettőnknek hazamenni, én is össze tudom pakolni Sue holmijait – nézett a párra ártatlan tekintettel.

- Nagyszerű ötlet – válaszolta Jack, boldogan a tudattól, hogy ismét kettesben lehet élete szerelmével.
- Igen… Szerintem is jó lesz így – felelte Sue, még mindig nem tudva magához térni zavarából. Rendkívül kényelmetlennek érezte, hogy legjobb barátnője rendületlenül megpróbálja összehozni a férfival, láthatóan eltökélten, hogy nem adja fel, amíg sikerrel nem jár; egyúttal azonban boldogsággal töltötte el, hogy a szeretett férfi közelében lehet.

- Rendben… Akkor egy óra múlva nálad – köszönt el Bobby. – Darcy biztosan örülni fog, hogy mindannyian együtt töltjük az ünnepeket.
- Összepakolok néhány ruhát, és már jövök is – szólt Tara, a kijárat felé indulva.

- Bepakolok mindkettőnknek, utána találkozunk – nézett legjobb barátnőjére Lucy. – Jó bevásárlást, legyetek jók – kacsintott a párra, és már el is tűnt az ajtó mögött. A két érintett zavarában hosszú másodpercekig csak a padlót fürkészte, majd megpróbálva úrrá lenni a kellemetlen helyzeten, a bevásárlóközpont felé indultak, beszerezni minden szükségeset az elkövetkező néhány napra.