Korhatár: 12

A december gyorsan elérkezett. A hónap közepére pedig egy olyan ügy közepén találták magukat, amely rohamosan került ki az ellenőrzésük alól. Hogy még rosszabbak legyenek a dolgok, előző éjszaka hatalmas vihar tört ki a Metro DC körzetben, és 24 órára kikapcsolta az elektromos szolgáltatásokat, mialatt a körzet azon igyekezett, hogy visszaállítsa az elektromosságot és besózza a jeges utakat. A csapattagok olyan sok időt töltöttek az irodában, hogy mindannyian kezdték elfelejteni, hogy néz ki az otthonuk és alig várták, hogy az ünnepek alatt elhagyhassák az épületet.

Egészen addig, amíg megtalálták a hiányzó láncszemet az ügyhöz. A csapat együttesen sóhajtott fel, Levi gyászos vonyításával együtt. Visszatartott lélegzettel figyelték, ahogy Tara feltelefonált, hogy jelentse, amit találtak és megkapja a további utasításokat. Eltöltötte őket a halvány remény, miközben a nő telefonált és türelmetlenül várták, hogy befejezze.

“Hát ennyi volt”, szólt Tara, letéve a telefont, csapattársaira nézve. “Remélem, nem terveztetek semmit az ünnepekre. Mert itt ragadtunk.” A csapat ismét felsóhajtott, arcukat elöntötte a kétségbeesés. “Így van… 24/7… Ráadásul még egy vihar is várható. Azt hiszem, itt fogjuk tölteni a karácsonyt.”

- Hogy itt kell töltenünk a karácsonyt? – tört ki Myles. – De nekem két óra múlva a repülőtéren kell lennem, hogy este már a családommal ünnepeljem a karácsonyt! Mit fog szólni az a rengeteg arisztokrata vendég, akikkel minden évben együtt ünnepelünk? – fakadt ki.

- Nyugodj meg, Myles, senkinek nem az volt a legnagyobb álma, hogy a munkahelyén karácsonyozhasson – morgott Bobby.
- Így van… De ha már egyszer ezt rendelték nekünk az égiek, illetve jelen esetben a főnökség, túl sok mindent nem tehetünk – csatlakozott Tara.

- Eddig minden évben hazamentem karácsonyra, jó lesz egyszer itthon ünnepelni – próbálta a dolgokat derűlátóan megközelíteni Jack, álmai nőjére pillantva. Így a közeledben lehetek, szerelmem.
- Pontosan – értett egyet Sue. – Együtt is nagyszerűen fogjuk érezni magunkat. És veled lehetek, szerelmem… - nézett a jóképű ügynökre, aki már három éve birtokolta a szívét.

- Örülök, hogy ennyire jókedvűek vagytok… - szólt Myles, nem túl meggyőzően. – Miközben nekem már régen úton kellene lennem hazafele… De láthatóan a sors úgy rendelte, hogy itt töltsük a karácsonyt, és nem tehetünk ellene semmit.

- És ha már ez a helyzet, megpróbálhatnád az egésznek a jó oldalát nézni, ahelyett, hogy morognál – vetett rá szúrós pillantást Lucy.
- Nem is tudtam, hogy van ilyen… - felelte a szőke ügynök még mindig morcosan.
- Mindennek van jó oldala – nézett rá Sue. – Ennek például az, hogy mindannyian együtt lehetünk ezen az ünnepen.

- Nem vagyok benne biztos, hogy ez az, amire most a leginkább vágyom… - felelte Myles. – Ha arra gondolok, hogy néhány óra múlva már a legelőkelőbb társaságban, egy felsőbb köröknek rendezett bulin lehetnék…
- Bocs, hogy hozzánk hasonló földi halandókkal vagy kénytelen tölteni az ünnepet – lövellt felé gyilkos pillantást a titkárnő. – De azért valahogy majd csak kibírod, tudjuk mennyire jólnevelt vagy.

- Foglaljuk össze az ügyet – lépett a táblához Jack, mielőtt még kitört volna a szócsata a két csapattárs között. – Tehát adott egy gyilkosság, de sokáig semmi előrelépés az ügyben, mert nem találtuk se a gyilkos fegyvert, se egy tanút, aki azonosíthatná a tettest. Nemrég azonban olyan nyomokra bukkantunk, amely a gyilkos fegyver nyomára vezethet minket, és találtunk is valakit, aki pontosan emlékszik a történtekre, és személyleírást tud adni az elkövetőről.

- És erre a vezetőség azt mondja, töltsük itt a karácsonyt – morgott Myles, továbbra sem kibékülve a ténnyel, hogy ezúttal az ünnepet arisztokrata ismerőseitől távol kell töltenie.

- Beszéltem a vezetőséggel – lépett az irodába Garrett. – Végül sikerült megbeszélnem velük, hogy ha még ma sikerül azonosítani az elkövetőt és lezárni az ügyet, hazamehettek karácsonyra. És most még a vihar is alábbhagyott, csak holnap várható az éjszakaihoz hasonló újabb hullám – közölte. – Akkor munkára fel… hozzátok be a gyilkost, és már mehettek is haza.

- Nagyszerű – hangzott az örömteli kiáltás a csapat részéről. – Még pár óra és lezárjuk az ügyet… utána pedig végre hazamehetünk. Szinte hihetetlennek tűnik, de mégis otthon fogunk karácsonyozni.
- Akkor munkára! – adta ki az utasítást Jack. – Hozzuk be a tanút, szerezzük meg a gyilkos fegyvert és kapjuk el az elkövetőt! – szólt, és a csapat elindult, hogy elkapja a bűntény gyanúsítottját.