2. rész

Sue leült a kabinban lévő dupla ágyra, amelyet Jack-kel osztott meg. Elővette telefonját; az irodát hívta, hogy Lucy-val beszéljen. – Szia Luce! – szólt Sue, miután elolvasva barátja szavait a kijelzőn.

Sue! – sikította Lucy. Intett kezével a csapatnak, és a kagylót a kihangosítóra tette. – Hogy mennek a dolgok?
- Jól. – válaszolta Sue – Elkaptuk Javier Martinezt, és most a kiadatás vár rá.
- Szép munka! – sugárzott Lucy; mindig boldog volt, mikor a csapat jól dolgozott. – És Jack? Hogy van Jack?

A csapat csupa fül volt, amint Sue válaszára vártak. – Jack jól van. – monoton hangjára mind felsóhajtottak. – Luce, kíváncsi lennék, hogy meg tudnád-e nézni, van-e repülőgép haza?

- Miért? – kérdezte Lucy, amint a többiek összevonták szemöldöküket és egyöntetűen a fejüket rázták.

- Nos, az ügynek vége és …. Lucy, ő nem gondol úgy rám, mint mondtad! Csak haza akarok menni, elfejteni a képzelődésedet és a saját ágyamban aludni.

- Valami baj van az ággyal a hajón? – vigyorgott Lucy. Mindannyian tudták, hogy ők ketten közös ágyban alszanak és remélték, hogy Jack végre bevallja érzéseit.

Sue az ágy túl oldalára pillantott és végigfutatta kezét a férfi párnáján, felemelte azt és belélegezte az illatot, amelyet a férfi hagyott. A mellkasához szorította és lehunyta a szemét. - Nem érted.

Lucy összeráncolta szemöldökét, lekapcsolta a kihangosítót és a kagylót a füléhez emelte. - Sue, most, hogy vége az ügynek, lehet, hogy inkább képes lesz kimutatni azokat az érzéseket, amelyeket mind tudjuk, hogy irántad, táplál!

Sue megrázta a fejét, - Kérd meg Tarát, hogy foglaljon nekem repülőjegyet. Légy szíves…
Lucy kifújta a levegőt és leült az asztalához. - Tudod mit, meglátom, hogy mit tehetek, te pedig hívj fel holnap.

- Rendben – válaszolta Sue, és visszafektette Jack párnáját az ágyra. – És, Lucy… köszönöm.
- Szívesen – válaszolta Lucy és letette a kagylót. Felállt és kezét az asztalára tette. - Bobby?

Az ausztrál megfordult a székével. - Igen?
- Nem érdekel, hogy mit kell csinálnod, de hívd fel a legjobb barátodat és beszélj vele, mielőtt elront mindent! – utasította Lucy. – És Myles?

Az új-angliai férfi bólintott. - Tudom – szólt, felemelve a karját, hogy megállítsa a nőt - Hívom a kapitányt és áthelyeztetem őket egy kisebb szobába!

Lucy bólintott, amint D-ra nézett. - Tudod, hogy mit kell tenned, ugye?
- Már meg is van! – lengette meg a D az igazolást a nő előtt és aztán behelyezte azokat a gépbe – Máris elfaxolom.

- Tara? – Lucy odament barátja asztalához - Jack és Sue nem buta. Ha Sue igazán el akar jönni, Jack talál neki gépet.

A számítógép-szakértő megrázta a fejét. – Már beszéltem minden lehetséges légitársasággal és utasítottam őket, hogy ha valamelyikük telefonál, mondják azt, hogy nincs szabad helyük!

Ahogy Lucy visszament az asztalához és leült, Bobby odakiáltott neki: - Hé, pontosan mi is szereped ebben az egészben?
- Az enyém? – Lucy megrándította a vállát és kuncogott. - Én vagyok az, aki ezt az egész romantikus utat kitalálta!