2.

Jack és Sue a rablás helyszínére mentek. Kihallgatták Sylviát, az alkalmazottat.
- Minden pár perc alatt játszódott le. Egy vásárló tartózkodott az üzletben a rablás idején. A pulton éppen kinn lévő ékszereket mind elvitték és a betört vitrinekből is sok mindent. De csak a leltár után derül ki, hogy ténylegesen mik tűntek el – mondta.
- És inkább a nagyobb értékű ékszerek tűntek vajon el? – Jack.
- Az igazán értékes ékszereket egy erősebb üvegfal mögött tartjuk – mutatta meg Sylvia a helyet. Melyet szerencsére a rablók nem tudtak betörni.
- Ezek gyönyörűek – mondta Sue. És az a gyűrű nézd Jack milyen egyszerű, és mégis milyen finoman elegáns.
- Igazad van, tényleg nagyon szép – mondta Jack, majd odament az üzlet tulajdonosához.
- Kérem amilyen gyorsan, csak lehet, készítsenek leltárt, és adják le a listát, ha lehetséges képekkel kísérve. Szükségünk lesz még a biztonsági kamera felvételére is.
- Természetesen – válaszolta a férfi.
Majd Jack odament a helyszínelőkhöz.
- Kérem mihamarabb az eredményeket, szükségünk van rá. Köszönöm.

Kiléptek az utcára. Hűvös februári nap volt, a szél is fújt. Sue fázósan húzta össze magán mégjobban a kabátot és dörzsölte össze a kezeit. Kesztyűjét bennhagyta az irodában, ahova gyalog indultak vissza.
- Nincs kedved egy ebédhez? – kérdezte Jack.
- Dehogynem – Sue.
Betértek egy pizzériába. Már az asztalnál ültek, mikor Sue még mindig a hidegtől kipirosodott kezeit dörzsölte, hogy azok felmelegedjenek. Jack átnyúlt az asztal felett, kezei közé vette a nő kezeit és finoman simogatva melegítette fel azokat.

Sue-t azonnal átjárta a melegség. Oly jó érzés volt a férfi érintése. Megszűnt körülötte minden, csak Jack érintésére tudott gondolni. Istenem mennyire jó ez így.

Jack arra gondolt, hogy milyen puha és bársonyos a nő keze. Oly jó megérinteni. Legszívesebben többet el nem engedte volna. Érzékeit teljesen lekötötte Sue.