3.

- Lucy – ment oda barátnőjéhez Sue – még el kell intéznem valamit, otthon találkozunk.
- Rendben, vigyázz magadra. – Lucy.

Nemsokkal később Sue már egy bevásárlóközpontban volt. Venni akart magának egy-két csinos holmit és egy új fürdőruhát. Hiszen mégsem mutatkozhat Jack előtt a régi fürdőruhájában. Csinos akart lenni a férfi előtt. Sétálva az üzletek között azon gondolkozott, hogy vajon mivel lepje meg Jack-et. Természetesnek vette, hogy vesz neki ajándékot, valahol a szíve mélyén érezte, hogy talán most bekövetkezik az amit már régóta remél. Nem mert rá gondolni, félt hogy mégsem történik meg amire vágyik. Úgy érezte, hogy már nem bírja eltitkolni az érzéseit, hogy évek óta szereti a férfit. A férfival akar lenni mostantól mindig. Az egyik üzlet előtt elhaladva egy ajándék kezdett körvonalazódni benne. Érezte, hogy ennek örülne a férfi. Holnap neki is látok, hogy megszervezzem, remélem elég lesz rá ez a két nap.

*

Másnap Sue egész nap telefonálgatott, hogy meglegyen Jack ajándéka. Délután már úgy érezte, hogy sikerülni fog a terve és időben meglesz. Teljesen elmerült abban, amit csinált. Észre sem vette, hogy Jack többször is őt figyeli, próbálva kitalálni, hogy mi az amin a nő ennyit fáradozik. Olyan átszellemülten telefonálgatott, hogy Jack kezdett megijedni, nehogy másik férfi legyen a dologban. Istenem ne tegyél ilyet velem – gondolta. Azt nem bírnám elviselni. Neki mellettem a helye. Össze kéne szednem minden bátorságom. Hátha ezen a hétvégén adódik olyan alkalom, mikor bevallhatom neki az érzéseimet.

Sue feltekintett a papírjából és észrevette, hogy Jack őt figyeli. A nő ahogy belenézett a férfi szemeibe teljesen elveszett. Istenem – gondolta. Ha még sokáig így néz rám, teljesen elolvadok. Még gondolkozni is elfelejtek. Majd rámosolygott a férfira és visszatért a munkájához.

*

Este a lányok, hogy lazítsanak az egész napi munka után a nappaliban teázva beszélgettek.
- Sue – kezdte Lucy – láttam, hogy egész nap lázasan dolgoztál valamin. Mivel ma nem volt új ügyünk, nem munkával kapcsolatos volt. Mit szerveztél ennyire?
- Oh, semmit. Csak felhívtam egy-két embert. Nem fontos.
- Nem fontos?? Ahhoz képest nagy erőket mozgósítottál meg. Ki vele, mire készülsz?
- Valakit szeretnék meglepni valamivel, és ahhoz szükségem van valamire.
- Nagyon rejtélyes vagy ám Sue. Ha jól sejtem, akkor az a valaki egy bizonyos jóképű F.B.I. ügynök, ugye?
Sue elpirulva a földet nézte, de tudta, hogy nem tudja átverni barátnőjét, így csak bólintott.
- Tudtam – mondta Lucy. - Különben nem ekkora lelkesedéssel vetetted volna bele magad. Elmondod, hogy miről van szó?
- Nem, legalábbis még nem. Hogyha holnapra minden úgy történik, ahogy terveztem, akkor lehet, hogy megmutatom neked is.
- Rendben van. Tudom, hogyha akarod úgyis el fogod mondani. Különben is itt az ideje, hogy végre úgy igazából beszéljetek egymással. Ugye tudod?
- Igen, Luce. De félek. Nagyon szeretem őt és nem bírnám elviselni, ha ő másképp érez.
- Ő is ugyanúgy szeret téged, mint te őt. Hidd el nekem. Ez a hétvége kiváló alkalom lenne, hogy megbeszéljétek érzéseiteket.
- Legyen igazad Lucy.