2.

- Figyelj Lucy – kezdte Bobby – valamit tennünk kéne a mi kis párocskánkkal. Láttad őket? Már megint csak egymást bámulják, természetesen úgy, hogy a másik észre ne vegye, de mi nem vagyunk vakok.
- Igazad van. – Lucy. De van valami konkrét ötleted is? Mert én már kezdek kifogyni.
- Eszembe jutott, hogy mi lenne, ha az egész csapat elmenne a hosszú hétvégén valahova? Úgyis mindenki a városban marad. Már csak a helyszínt kellene kitalálni.
- Ebben számíthatsz rám, majd megkérem Tarát is hogy segítsen megfelelő helyet találni.

Majd Bobby visszatért az asztalához, Lucy pedig odament Tarához, hogy vázolja az ötletüket, és hogy segítséget kérjen. Tarának nagyon tetszett az ötlet és fáradságukat feledve vágtak bele a keresésbe.

- Lucy – szólt rövid idő múlva kolléganőjének Tara. Azt hiszem találtam egyet. Ezt nézd.
- Ez nagyon jó. Mutassuk meg Bobby-nak is.

Bobby is egyetértett velük. Miután ezt megvitatták, úgy gondolták épp itt az ideje, hogy az ötletüket megosszák a csapattal is.

- Srácok – szólt Bobby – Mit szólnátok, ha ezt a hosszú hétvégét együtt töltenénk el egy kis hegyi faluban? Egyik ismerősöm mesélt róla a minap. Mondta, hogy van egy kis szálloda a hegyoldalban. Lehet a szállodában fürödni, szaunázni, bowlingozni stb. És ha még van hó akkor síelni, szánkózni is. Vagy csak sétálni a szép környéken. Lenne kedvetek hozzá? D, hozzad a családot is, biztosan jól éreznék magukat.
- Ez nagyon jó ötlet – lelkendezett azonnal Lucy, mint aki semmiről nem tud -. Ugye megyünk Sue? Úgyis csak otthon ültünk volna végig.
- Gyere haver – nézett Jack-re Bobby – ugyanis tudom, hogy semmi dolgod a hétvégén.
- Igen, menjünk mindnyájan – lelkesedett be Tara is, adva az ártatlant, mint aki most hallott az egészről először.
- Rendben Luce – mondta Sue – én benne vagyok. Egy kis kikapcsolódás ránk fér. De közben végig az járt a fejében, hogy reméli Jack is jön, mert különben semmi kedve az egészhez.
- Én is benne vagyok – Jack -. Legfőképpen – gondolta – miután álmaim asszonya is ott lesz. Nélküle az egész nem érne semmit.
- Beszéltem Donnával – D – és áldását adta, úgyhogy én is benne vagyok.
- Gyere te is Myles – Lucy – te rád is számítunk.
- Renden, én is megyek – Myles.
- Tara, foglalj szobákat – Bobby – és ha nincs elég hely, akkor vesd be, hogy az F.B.I-osok mennek. Az biztos segít.

Nemsokkal később Tara szólt, hogy a szobák elintézve. Egy a lányoknak (Sue, Lucy, Tara), egy a fiúknak (Jack, Bobby, Myles) és kettő D-nek és a családjának.

- Maradjunk abban, – szólt Bobby – hogy D-ék előtt találkozunk szombaton reggel kilenckor, és onnan együtt megyünk tovább. Az út nem több két óránál.

Miután mindent megbeszéltek lassan elkezdtek szedelőzködni haza, fáradtak voltak, de a hétvégi kikapcsolódás terve lázba hozta őket.