43. fejezet

Egy napsugár a párnára hullott, és felébresztette Carolt. Hunyorogva meg akart fordulni, de nem tudott. Kinyitotta a szemét, látta, Bobby még mindig alszik mellette. A férfi szorosan átölelve tartotta, szinte egybeolvadtak. Remélte, hogy Bobby felébred, mert sürgősen el kellett mondania neki valamit. Valami nagyon fontosat. Bobby mintha csak meghallotta volna Carol gondolatait, álomittasan kinyitotta a szemét. Hamar éberré vált, és rendkívül gyöngéden megcsókolta a lány száját. Carol elhúzódott. Bobby összeráncolt szemöldökkel kérdőn nézett rá, neki dőlt az ágy támlájának, és meg akart szólalni, de Carol az ajkára tette az ujjait.
- Szeretlek – suttogta a lány lágyan. Bobby mondani akart valamit, de Carol nem engedte. – Várj! El szeretnék mondani valamit. – Egy pillanatra lehunyta a szemét. - Nagyon féltem, és féltettelek. Mikor az az őrült arról beszélt, hogy most már nem lesz gond veled, szinte megbolondultam a gondolattól, hogy valami bajod esett, bántott. – könnyek csillogtak szemében, ahogy a férfira nézett. – Ha bármi történt volna veled….azt…azt nem éltem volna túl.
- Én is szeretlek. Carol, életem végéig veled akarok maradni. – simogatta meg a férfi óvatosan a lány arcát letörölve a könnyeket. - Életem leghosszabb két napja, amíg megtaláltunk. - a gondolatba, hogy majdnem elvesztette a férfi beleborzongott. - Soha nem féltem még így. Legszívesebben puszta kézzel öltem volna meg őt, amiért bántott.
- Jaj, Bobby! – gyengéden végigsimított a férfi arcán.
– Annyira szeretlek, hogy rettenetes félelem fog el a gondolatra, hogy egy napon eltűnsz az életemből. - Carolt mélyen megindította a férfi hangjából kicsendülő őszinte szerelem. Meglepődve bámult a férfira.
- Nem szándékozlak elhagyni – közölte. – Szeretlek.
Bobby hosszan, némán nézte. A lány tekintetéből végtelen szerelem sugárzott. Végigsimított a lány bársonyos bőrén.
- Gyere hozzám feleségül! – bökte ki végül és gyöngéden belecsókolt a lány tenyerébe.
- Mikor? – kérdezte.
- Még ma. Legkésőbb holnap. Amilyen gyorsan csak lehet. Nem szeretnék hónapokon át jegyben járni.
- Jegyben járni? – ismételte Carol gunyorosan felvonva a szemöldökét. – Úgy vettem észre, hogy a lánykéréssel sem teketóriázol sokat. Bobby, voltaképpen csak pár hét állt rendelkezésünkre, hogy megismerjük egymást, sőt még annyi sem, hiszen nem találkoztunk mindennap, és ha csak a baba miatt…
- Nem. – tette ujját a nő ajkára, hogy elhallgattassa. - Rátaláltam az igazira. Az időnek ehhez semmi köze.
- Hé, kicsit erőszakos vagy. – nevetett vidáman Carol.
- Nem tagadom, de te ezzel együtt is szeretsz. Nem igaz?
- De igen.
- Ez azt jelenti, hogy a feleségem leszel? Ez azt jelenti, hogy Mrs. McKay elfogadja az ajánlatomat?
- Igen – bólintott a nő – Pontosan azt Mr. Manning.
Csillogó szemmel nézték egymást.
- Nem tudnám elviselni a gondolatot, hogy elveszítelek. – vallotta be Bobby. Carol gyengéden végigsimított a férfi ajkán.
- Én sem – suttogta, miközben Bobby lágyan a párnák közé fektette, majd óvatosan kinyújtózott mellette. Carol némán az arcába nézett, úgy érezte, hogy elvész a szikrázó zöld szemek tengerében. Gyengéden megérintette a férfi arcát, és utánarajzolta minden vonását. Bobby elnyomott egy sóhajt, és Carol nyakához szorította néhány másodpercre az arcát. Amikor Bobby felemelte a fejét és ránézett, zöld szemében furcsa fény csillogott.
- Gyönyörű vagy…- mondta.
- Nem is tudom… Ezzel a sötét folttal a szemem alatt, és a többivel? – kérdezte Carol oldalra biccentett fejjel.
- Igen, még így is. - Carol sóvárogva várta, hogy Bobby megcsókolja, de a férfi meg se moccant.
- Mi a baj, édesem? – kérdezte.
- Nem akarok fájdalmat okozni neked. –felelte Bobby, és finoman megsimogatta a lány haját.
- Nem fogsz. – biztosította Carol.
Bobby forró csókot lehelt a lány nyakára, ajkán érezte Carol mind hevesebbé váló szívverését, majd ajkát kereste. Csókja egyszerre volt követeledző és gyöngéd. Itt és most övé volt minden, amire csak vágyott. Carolban megtalálta mindazt, amit egy igazi társtól várt: erőt, bátorságot, hűséget és szerelmet.

VÉGE!