42. fejezet

Doktor Summers lépett a várószobába.
- Önök tartoznak Mrs. McKay-hez? – kérdezte.
- Igen. – lépett az orvoshoz Dave – A bátyja vagyok, ők pedig a munkatársai.
- Mrs. McKay rendbe fog jönni. Szerencsére nincs súlyos sérülése. – közölte az orvos. – A fehérvérsejtek száma emelkedett egy kissé, de ez nem szokatlan sokk esetén. Ez a megemelkedett érték azt jelenti, hogy a szervezete felkészült egy esetleges fertőzés legyőzésére. A biztonság kedvéért néhány napon át rendszeresen mérjék meg a lázát.
- És a baba? – tette fel óvatosan a kérdést Bobby.
- Ő is jól van. – Az egész csapat megkönnyebbülten sóhajtott fel. – Minden eredmény rendben van. A véraláfutások, horzsolások néhány nap alatt eltűnnek. Most sok pihenésre van szüksége.
- Láthatjuk? – kérdezte Dave.
- Természetesen, a 412-es szobában van. Hiába erősködtem, nem akar a kórházban maradni. A kisasszony mindig gyorsan meg akar szabadulni tőlünk – mosolygott az orvos. Bobby felismerte a dokit, ő volt az, aki az autóbalesete után ellátta a lányt. – Dave mosolyogva rázta fejét. Ez az én húgom! – Haza akar menni. Adok egy enyhe nyugtatót, a nyelvére, pedig jeget javaslok. – mondta az orvos.
- A nyelvére? – kérdezte értetlenül Tara.
- Elharapta a nyelvét, így most nem tud beszélni. Ha valaki velem jön, átadom a papírokat.
- Menjetek csak, majd én elhozom a papírokat. – ajánlotta Lucy.
- Köszönöm. – mondta Dave.

A folyosó végén találtak rá a lány szobáját. Halkan nyitották ki az ajtót, hátha alszik. Carol hátát az ágytámlájának támasztva ült.
- Sziasztok! – suttogta.
- Szia angyalom. – ölelte át óvatosan bátyja. – Nagyon ránk ijesztettél!
- Sajnálom. – sütötte le a szemét. – Nem volt szándékos. – jelelte.
- A lényeg, hogy jól vagy. – jegyezte meg Demetrius. Bobby közben megkerülte az ágyat, leült a túlsó oldalon az ágy szélére, szorosan a lány mellé. Bár a lány arca tele volt horzsolással, vágással számára mégis gyönyörű volt. Újra itt van velem!
- Hogy találtatok meg? – kérdezte.
- Hát Levi-é az érdem. – mondta Bobby felszabadultan mosolyogva, majd elmesélték a történetet, természetesen kihagyva azt a részt, amikor rájuk lőttek. Közben Lucy megérkezett a papírokkal és átadta Dave-nek.
- Ügyes trükk volt a késsel! – dicsérte meg Myles. – Hol tanultad?
- Még a férjem mutatta.
- Megtaníthatnád nekünk is! – mondta Lucy.
- Szívesen.
- Azt hiszem ideje mennünk. – állapította meg D az órájára pillantva. – Az orvos azt mondta, hogy pihenésre van szükséged. A következő néhány napra szabadságollak.
- Köszönöm. – próbált mosolyogni Carol. – És köszönök mindent nektek. – nézett barátaira hálás mosollyal. Lassan mindenki elbúcsúzott, csak Dave és Bobby maradt.
- Itt vannak a papírok, hogy hazajöhetsz. – lebegetett meg néhány lapot Dave. – Biztos, hogy ezt akarod? Nem lenne jobb, ha legalább 1 napot itt töltenél?
- Nem. – Carol határozottan megrázta a fejét. – Haza akarok menni.
- És hová? – kérdezte Bobby. Carol mutatta, hogy írni szeretne, így Dave előhúzta noteszét és átadta húgának.
- „A lakásomra, hogy néhány dolog összeszedjek” – mutatta fel a fiúknak. Bólintottak. – „aztán, ha nem lenne gond, hozzád Bobby.” – nézett a férfira. – „Nem szeretnék, most a lakásomon maradni.”
- Hogy kérdezhetsz ilyen butaságot? – ült le az ágyra a férfi. – De egyet tudnod kell. – fogta meg a kezét.
- Mit?
- Ha már ott vagy, soha többé nem engedlek el. – suttogta és egy puszit adott Carol arcára.
- Jól van gyerekek! – nevetett fel Dave – Erre igazán nem vagyok kíváncsi.

Bobby lakására érve lezuhanyoztak. Carol bebújt az ágyba, Bobby betakarta. Hozott egy bögre langyos teát és jeget a nyelvére. Carol az éjjeli szekrényre tett jegyzetfüzetért nyúlt.
- „Ugye nem mondtatok el mindent?”
- Mire gondolsz, kicsim? – kérdezte Bobby az ágy szélére ülve. Carol tekintete végigsiklott a férfi felsőtestén és megállapodott egy sötétkék folton néhány centire a szívétől.
- Ő volt? – mutatta.
- Minden bizonnyal. A külvárosban hagyta a kocsiját, mikor odamentünk és valaki tűzet nyitott ránk. – A lány gyengéden megérintette a körme hegyével a kerek véraláfutást. Bobby összerezzent. - A mellény ugyan nem ereszti át a golyót, de az ütés ereje azért ledönti az embert a lábáról. – Carol csókolt lehelt a foltra és az arcát a férfi mellkasára fektette.
- Most már ideje pihenned. – simogatta meg a lány haját Bobby.
- „Ugye itt maradsz velem?”
- Kényelmesebben aludnál, ha egyedül vagy az ágyban. – mondta Bobby.
- „Jobban alszom, ha velem vagy.” – írta.
- Ez rám is igaz. – jegyezte meg mosolyogva Bobby és bebújt a lány mellé. Carol szorosan hozzábújt, befészkelte magát karjaiba.
- SZ-E-R-E-T-L-E-K – betűzte Carol.
- Én is szeretlek! – súgta Bobby és megpuszilta a lány homlokát. Egymás átölelve aludtak el.

Jócskán elmúlt éjfél, amikor az ágy mellett megszólalt a telefon. Bobby nyomban felébredt. Carolra nézett, de a lány szerencsére aludt, mint a bunda. Kicsúszott az ágyból és átment a nappaliba.
- Mi történt? – kérdezte.
- Davidson szökni próbált – kezdte D.
- Mond, hogy nem sikerül neki! – kérte Bobby.
- Nem jött össze. – mondta D. – Lelőtték. Meghalt. – Bobby megkönnyebbülten sóhajtott fel.
- Kösz, hogy szóltál.
- A szakértők megállapították, hogy Davidson volt aki rád lőtt. A fegyvert megtalálták a nyaralóban.
- Gondoltuk, hogy ő volt.
- Carol?
- Alszik. A nyugtató, amit a doki adott segített.
- Maradj vele. A papír munkát, majd mi megcsináljuk. Nagyobb szükség van rád ott, mint itt.
- Nagyon köszönöm, Demetrius. – letette a telefont, visszament a hálószobába, és befeküdt az ágyba. Carol felébredt és kérdőn, kissé aggódva nézett a férfira.
- Davidson meghalt. – felelte egyszerűen. Szorosan magához húzta Carolt. A lány fejét a férfi mellkasára tette. – Szökni próbált. Most már tényleg vége. – mondta és megpuszilta a lány homlokát. – Aludj tovább.

Az elkövetkező 48 óra hasonlóan telt. Bobby ennivalót készített, megcsinálta a fürdőjét, úgy bánt Carollal, mint egy hercegnővel. Másnap nap a csapat is benézett. Nem sokkal távozásuk után a tesvére is meglátogatta Mark, Isabel és Adam társaságában. Carol egy kicsit zavarban volt, de úgy tűnt, hogy férjének családja örül a boldogságának. A beszéd még mindig nehezére esett Carolnak, így jelbeszéddel kommunikáltak. Lassan apadt a duzzanat Carol nyelvén.

folyt.köv.