41. fejezet

Korábban

Órák teltek el, de Bobby nem érzékelte az idő múlását. Úgy érezte, kegyetlen rémálom gyötri. Iszonyúan érezte magát. Egyfolytában az járt a fejében, nehogy baja essen Carolnak és a babának. Az elmúlt órákat az utcán töltötte. Az összes fellelhető informátorával beszélt. Senki nem tudott semmit. A csapat egyre csüggedtebb és fáradtabb lett.
- Bobby! – érintette meg legjobb barátja vállát Jack. – le kellene dőlnöd egy kicsit és enned is valamit. Egész nap nem ettél semmit. Azzal nem használsz Carolnak, ha kidőlsz.
- Egyáltalán nem vagyok éhes. Semmi másra nem tudok gondolni csak arra, hogy azaz állat mit csinálhat Carollal. – simított végig homlokán Bobby.
- Tudom, pihenned kellene, ha bármi fejlemény van azonnal szólok.
- Vissza akarom kapni!
- Tudom, és meg fogjuk találni. Bátor lány. Sue hozott néhány szendvicset, legalább egyet egyél. Még csak az hiányzik, hogy elájulj.
- Rendben. Ledőlök egy kicsit a tárgyalóban. – egyezett bele végül Bobby. – De, rögtön szólj.
- Természetesen. – biztosította Jack.
Bobby fogott egy szendvicset és átsétált az iroda melletti tárgyalóba. Lerogyott a kanapéra. Szeretlek Carol! Nagyon szeretlek. Ha újra együtt leszünk, soha többé nem engedlek el. Kedvetlenül elrágcsálta a szendvicset Úgy se fogok tudni aludni. gondolta, viszont, amint letette a fejét, szinte azonnal álomba is merült. Álmában Carolt látta egy sötét helyiségben. A lány egy ágyon ült kezében a tőle kapott medállal, majd látta, ahogy a lány elnyúlik az ágyon és lehunyja a szemét. Olyan érzés járta át, mintha Carol mellette feküdne és hozzásimulna. Nyugalom árasztotta el. Az órájának pityegése ébresztette, néhány órával később. Istenem! Carol. Annyira hiányzol! Meg foglak találni. Ígérem!
- Van valami híretek? – lépett be az ajtón.
- Egyelőre semmi, de hála McKay igazgató-helyettesnek az összes szabad ügynök Caroline-t keresi. – közölte Myes.
- Azt továbbra sem értem, hogy miért teszi ezt! – jegyezte meg Jack.
- Ha megnézzük a lányok képét, mind hasonlít a volt mennyasszonyára. Talán mindegyik nőben őt látja. – válaszolta Sue.
-De akkor miért öli meg őket? – vetette fel a kérdést Lucy.
- Ki tudja, lehet, hogy végén rájön, hogy még sem Caroline és ezért. – felelte Sue. – De egy beteg elménél semmiben sem lehet biztos.
- Tara, jutottál valamire az ingatlanokkal? – kérdezte Bobby.
- Sem David Benson, sem Ben Davidson nevén nincs semmi. A szülei nevén is megnéztem, az is negatív. – Megszólalt Lucy asztalán a telefon.
- Igen….Rendben. – letette – Srácok! A rendőrök látták Davidson kocsiját!
- Indulás! – kiáltott Jack.

Davidson kocsijára a külvárosban leltek rá. Jack, Bobby és Myles kipattant a kocsijuk és lassan közelítettek a jármű felé.
- SAM 36 látsz valami? – kérdezte Bobby
- Nem tiszta minden. – válaszolta Jack. – SAM 33 nálad?
- Itt is minden tiszta. – felelte Myes. – SAM 31?
- Erről is. – hangzott Bobby válasza. Már majdnem elérték az autót, amikor egy lövés dörrent. Bobby megpördült a tengelye körül, s bezuhant egy bokorba. A második golyó a falba csapódott és leverte a vakolatot. Az ügynökök lebuktak.
- Bobby! – kiáltott Jack.
- Nem látom honnan lő! – kiáltotta Myles.
A következő golyó a kocsi benzintankját találta el. Felrobbant. A légnyomás végigsöpört a sikátorban. Néhány percig csak az égő fém pattogását lehet hallani, majd nem sokkal később egy autó hajtott el.
Jack kidugta fejét fedezéke mögül. Meglátta Myles, amint szintén előbújik.
- Myles!
- Minden rendben! – felelte. – Bobby?
- Jól vagyok! – hallották a fejhallgatón keresztül barátjuk hangját. Mindketten megkönnyebbülten sóhajtottak fel.
- Eltalált? – kérdezte Jack
- A mellény megfogta. – köhögött Bobby. – Davidson volt?
- Nem láttam, – rázta meg a fejét Myles. – de bizonyosan ő volt. – Megcsörrent Jack telefonja.
- Hudson!...Igen Tara, megvan kocsi. …. Nem…Ránk lőtt…Jól vagyunk. Bobby-t eltalálta,…. de nincs baja….A kocsi felrobbant…..Megvárjuk a csapatot.
- Kérdezd meg jutott-e valamira az ingatlannal. – mondta Myles.
- Myles kérdi, hogy találtál-e valamit az ingatlan-nyilvántartásban….Hm….Szólj, ha van valami! – letette – Eddig még semmit.

A helyszínelő csapat megérkező után visszaindultak az irodába. Már majdnem elérték az épületet, amikor Myles telefonja kezdett csörögni.
- Leland!....Micsoda?....A címet! – sürgette Myles.- Kösz Tara…Indulunk is. Küld az erősítést!
- Mi történt? – kérdezte Bobby.
- Tara talált egy ingatlant, amit Caroline Ford és Amy Armstrong örökölt, egy nyaraló. Megvan a címe.
- Menjünk!
- Várj egy percet! – tette kezét barátja vállára Jack.
- Mi az?
- Jobb lenne, ha te visszamennél az irodába. – mondta.
- Mégis, hogy képzeled? Megyek én is! Erről nem fogsz tudni lebeszélni! – közölte ellentmondást nem tűrően. – Jack Mylesra nézett. A férfi bólintott.
- Rendben! – bólintott Jack is.

Úgy három órával később érték el a házat. A környéken nem volt mozgás. Bobby-t szörnyű előérzetek gyötörték, amikor kilépett az autóból. Gyorsan leellenőrizték a fegyvereiket és a mellényeket. Amilyen csendben csak tudták kinyitották a bejárati ajtót. Beléptek. Első pillanatra a ház üresnek tűnt. Szófoszlányokat hallottak. Elindultak a hang irányára, majd hirtelen egy sikítás törte meg a csendet. Egy pillanatra megdermedtek. Tarts ki édesem! - zakatolt Bobby fejében. Nem sokkal később két ordítást hallottak. Elérték az ajtót. Nyitva volt. A résen halvány fény szűrődött ki.
- Hogy képzeled ezt! – hallottak egy férfihangot. – Te..te…te kis…- ekkor Myles megadta a jelet, felrántották az ajtót és beléptek. Carol az ágy mellett állt, kezében egy késsel. A helyiség másik sarkában kuporgott Ben Davidson, kezét combjára szorítva. A lány felemelte a fejét és hunyorogva nézett a belépő férfiakra.
Bobby-nak rémületében a lélegzete is elállt. Carol bal szeme alatt feketéskék folt éktelenkedett, szája felrepedt, a sebből vér csordogált, felhorzsolt állkapcsa, pedig a szivárvány minden színében pompázott. Arca könnyfoltos volt. Bobby iszonyú haragra gerjedt a férfi iránt, aki ezt művelte Carollal. Alig tudta visszafogni magát, hogy ne rohanjon oda hozzá, hogy megverje. Ehelyett inkább Carolra fordította figyelmét. Lassan felé lépett.
- Carol, édesem. –suttogta – Add ide a kést. – kérte. Eközben Myles és Jack a férfit vette kezelésbe. Nem törődve annak fájdalmas kiabálásával hátra bilincselték kezét és kivezették a pincéből. Egyedül hagyva Carolt és Bobby-t. A férfi egy gyors pillantással felmérte a szobát. Rádöbbent, hogy ezt a helyiséget látta álmában. Kinyújtotta kezét, és lassan kivette a kést a lány remegő kezéből.
- Bobby! – szinte értetlenül ejtette ki. Ajka és nyelve annyira bedagadt, hogy alig tudott beszélni.
- Vége van. – mondta halkan. Óvatosan a karjába vette, és mellére szorította a lány remegő testét. Ügyelt arra, nehogy az arcához érjen. Carol, amit megérezte Bobby ölelését, felzokogott. Az elmúlt napok, órák eseményeinek feszültsége kitört belőle. A férfi lágyan megcsókolta a homlokát, szemét, vigasztaló értelmetlenségeket sugdosott a fülébe. Egyre csak azt hajtogatta, hogy szereti, most már biztonságban van, többé senki nem bánthatja és minden rossztól meg fogja védeni. A lány sírása lassan hüppögéssé csendesült, majd testét egyre ritkábban rázták meg a remegések.
- Bobby! – lépett be Myles a szobába. – Megjött a mentő.
A férfi lassan felállt karjaiban a lánnyal és kivitte a ház előtt várakozó mentőhöz.

folyt.köv.