39. fejezet

- Jó reggelt mindenkinek! – köszönt Myles, amint belépett az irodába.
- Myles, Carol hol van? – kérdezte Sue. – Nem úgy volt, hogy együtt jöttök?
- Jack nem mondta? – pillantott munkatársára Myles. - Bobby tegnap visszatért. Este átjött, hogy beszéljen Caroline-nal. Mivel egyikük sem hívott, úgy tűnik megbeszélték a problémáikat.
- Jack miért nem mondtad? – nézett a férfira Sue.
- Nem volt idő rá. – mosolygott sejtelmesen a férfi. Sue elpirult.
- Ez nagyszerű! – mosolygott Tara. – Még egy jó hír ezen a napon.
- Szia Tara! – üdvzölte kolléganőjét Myles. – Máris munkában?
- Szia! Igen, már nagyon untam otthon lenni.
- Mi az? Találtál valamit? – lépett oda Jack.
- Sikerül leszűkíteni a listát két névre - mondta Tara. – Kristine Fold és Margaret Feat. Itt vannak a címek.
- Szép munka. – jegyezte meg Myles. – Induljunk is.
- Nem kellene megvárni Bobby-ékat? – vetette közbe Jack.

Bobby lassan nyitotta ki a szemét, a feje lüktetett. Carol! Olyan gyorsan, amennyire sajgó feje engedte felpattant.
- Carol! Kicsim! Hol vagy? – kiabált. Semmi válasz. Gyorsan átkutatta a lakást. Sehol senki. A nappali padlóján vércseppeket látott.
- Nem! Nem és nem! Nem veszíthetem el! – előkapta a mobilját és Jacket hívta, közben lerogyott a kanapéra.
- Jack!
- Bobby? Most akartunk…
- Carolt elrabolták. – szakította félbe barátját Bobby.
- Micsoda? Azonnal ott vagyunk!
Az én hibám! Ez az egész az én hibám! – ostorozta magát.- Nem védtem meg őket! Arcát tenyerébe temette.
Homályosan érzékelte, hogy kevéssel később a többiek megérkeztek.
- Bobby! – szólította óvatosan barátját Jack. A férfi felemelte a fejét. Jack-et megrémítette az a mérhetetlen fájdalom, ami barátja szeméből sugárzott.
- Az én hibám! – sóhajtotta – Az egész az én hibám.
- Ne mond ezt! – ült le mellé Sue és megfogta a férfi kezét. – Meg fogjuk találni. Erős lány, tudd vigyázni magára.
- Nem akarom elveszíteni őket. – lehunyta a szemét. – Nem védtem meg! Reggel mondta, hogy nem fél, mert itt vagyok mellette.
- Nem fogod elveszteni. Megtaláljuk. – tette Myles kezét Bobby vállára. Igyekezett nem mutatni, hogy mennyire aggódik, főleg, hogy ő is tudta a lány gyereket vár.
- Meg kellett volna védenem őket! – rázta meg fejét Bobby.
- Bumm, hogy érted, hogy őket? – kapta fel fejét Jack. Bobby képtelen volt megszólalni, Myles-ra nézett.
- Caroline babát vár. – válaszolta helyette Myles.
- Hogy? – fordult Jack Myles-hoz.
- Te tudtad? – néztek egymásra a többiek, aztán Myles-ra.
- Néhány napja derült ki. – jegyezte meg Myles.
- És miért…
- Azért nem szóltam, mert megkért. De ez most nem fontos. Az a fontos, hogy megtaláljuk. - vetett végett a kérdezősködésnek.
- Igazad van. – bólintott Jack. – Bumm, el tudod mondani, mi történt reggel?
- Éppen indultunk volna, de előtte Carol még valamit megnézett a számítógépén. Úgy tűnt, hogy talált valamit. – Myles megérintette Tara kezét és fejével a dolgozószoba felé intett. – Csengettek. Kinyitottam az ajtót és egy ismeretlen férfi állt ott. Azt mondta, hogy Carollal akar beszélni, információi vannak egy folyamatban lévő ügyről. Furcsálltam a dolgot. Nem akartam beengedni. Aztán már csak arra emlékszem, hogy az előszoba padlóján térek magamhoz. Jobban kellett volna figyelmen! – rázta meg a fejét csalódottan.
- Nem te a hibád. – nyugtatta Sue. – Megtaláljuk. Minden rendben lesz.
- Bárcsak igazad lenne. – sóhajtott fel.
- Bumm, le tudnád írni, hogy hogyan nézett ki? – kérdezte Jack.
- Igen, azt hiszem. Magas, talán világosbarna a haja, de sapka volt rajta. A szeme szürke, szemöldökén volt egy vágás, de attól függetlenül jóképű, hogy is szokták mondani – simított végig homlokán – olyan kisfiús arca volt.
- Mint a pincér. – jegyezte meg Myles.
- Figyeljetek csak! – kiáltott Tara – Carol reggel küldött egy e-mailt nekem. Bobby nem tudod véletlenül a jelszót?
- ’Tavaszi varázslat’.
- Köszi. Meg is van! Valakinek mond az a név valamit, hogy Ben Davidson? – nézett társaira Tara.
- Igen! – bólintott Myles – Pincér a kávézóból. Pénteken beszéltünk vele. Azt mondta, hogy ismerte Cynthia Evanst és Brenda – belepillantott jegyzeteibe – Hortont és Debra Collinst, többieket nem.
- Akkor hazudott. – jelentette ki egyszerűen Tara. – Nézzétek csak. – mutatott egy oszlopra a monitoron. - Mindig abban a kávézóban dolgozott, ahonnan a lányok eltűntek.
- Van róla képünk? – kérdezte Bobby.
- Nincs. – rázta meg a fejét Jack.
- De a kávézóban kell, hogy legyen! Itt van két sarokra! – indult az ajtó felé Myles. – Bobby, gyere velem!
- Mi visszamegyünk az irodába és megpróbálunk kideríteni valamit erről a Ben Davidsonról. – közölte Jack.
- Rendben. Bent találkozunk.
A kávézóban kapott fényképről Bobby felismerte a férfit, aki leütötte. Az üzletvezető elmondta, hogy Davidsonnal semmilyen gond nem volt, egészen ma reggelig, amikor is nem ment be dolgozni. A vendégek szerették. Kedves, udvarias volt. Hívták telefonon, de nem jelentkezett. Az ügynökök megkapták a címét, így a kávézóból első útjuk oda vezetett. A férfi levélszekrénye tele volt, hetek óta nem ürítette, nem járt otthon. Átkutatták a lakást, de nem találtak semmit, ami arra utalna, hogy most hol lehet.

Bobby az asztalánál ült az irodában. Szemét könnyek lepték el, amint arra gondolt, hogy mi mindent kell Carolnak kiállnia. Megborzongott arra a gondolatra, hogy az a férfi csak egy ujjal is hozzáérhet. Nem eshet bajuk. Nem veszíthetem el! Ha elveszíteném, akkor mindennek vége. Teljesen feleslegesnek érezte magát. Egyszerűen képtelen volt gondolkodni, egyre csak Carol járt az eszében. A többiek aggódva figyelték. Még soha nem látták ennyire elveszettnek.
- Bobby, - lépett hozzá D. – miért nem mész haza? Szólunk, ha történik valami.
- Nem, majd akkor, ha Carol előkerül.
Előre dőlt széken, arcát tenyerébe temette. Levi felemelte a fejét, felállt, majd a férfi felé indult, hogy felvidítsa. Útközben véletlenül az egyik asztalról a farkával levert néhány aktát.
- Levi! – kiáltott fel Sue. – Mit csinálsz? Gyere vissza. – Bobby felkapta a fejét.
- Hagyd csak. Majd én felszedem. – mondta Bobby. – Legalább csinálok valami hasznosat. – térdelt le férfi.
- Találtatok valamit? – kérdezte D.
- Ben Davidson makulátlan. Még tilosban sem pakolt soha. – közölte Tara.
- Ez nem lehet igaz! – kiáltott fel Bobby, amint kinyitotta az egyik leesett aktát.
- Mi találtál? – ugrott fel Jack, majd mindenki Bobby köré csoportosult.
- Az akta szerint 6 évvel ezelőtt április 12-én két héttel az esküvője előtt eltűnt Caroline Ford.
- Caroline Ford? – nézett értetlenül Myles. – Úgy, mint …
- Igen. – bólintott Bobby. - 6 nappal később találták meg a holttestét.
- De, hát végig néztük az összest, ezt hogy nem láttuk? – nézett értetlenül Tara.
- Nem tudom, talán belecsúszott egy másikba, nem tudom. – rázta a fejét Myles.
– Tényleg igaz, hogy Levi csodakutya. Ügyes voltál. – simogatta meg a kutyát Jack.
- Gyanúsított?
- Az első számú a vőlegény David Benson volt.
- Miért tette volna? – kérdezte Lucy.
- Caroline vissza akarta mondani az esküvőt, mert rajta kapta a lány féltestvérével. A férfinak azonban szilárd alibije volt a gyilkosság időpontjára. Amy Armstrong az áldozat testvére igazolta.
- Amy Armstrong? Az az Amy Armstrong? – kérdezte csodálkozva Tara, a többiek értetlenül néztek rá. – Amy Armstrong az első áldozat.
- Amy Armstrong ismerősei erről miért nem mondtak semmi? Szülei, barátai? – csodálkozott Lucy.
- A szülei már meghaltak és lehet, hogy a barátainak nem mesél erről az ügyről. Ki dicsekszik azzal, hogy az esküvő előtt lefekszik a testvére vőlegényével?
- Tudunk valamit erről a Bensonról? – kérdezte Jack.
- Nem. Egyszerűen eltűnt. – kukkantott az aktába Bobby. – Várjunk csak, korábban a kávézóban dolgozott.
- Fénykép van róla? – kérdezte Tara.
- Van, de elég rossz minőség. – emelte ki Bobby a képet.
- Egy kicsit mintha hasonlítana Davidsonra. – jegyezte meg Sue. - Várjatok. – csapott a homlokára és a táblához lépett. – David Benson – írta fel. – Ben Davidson – írta alá. – Látjátok. Ha megcseréljük a szótagokat!
- Ez nem lehet igaz! – kiáltottak fel a többiek szinte egyszerre.
- Ezek szerint David Benson és Ben Davidson ugyanaz a személy. – állapította meg Myles.
- Nézzétek ez a Caroline Ford hasonlít a mi Carolunkra. – vette ki a meggyilkolt lány fényképét az aktából Tara, - sőt, ha jobban megnézzük mindegyik lány hasonlít rá. Nem tudom elhinni, hogy nem vettük észre ezt az aktát! – sóhajtott fel.
- Ezen most már ne sopánkodjunk. Nyomás emberek, munkára. – állt az iroda közepére Demetrius - Mindenki hívja az informátorát, hátha tudnak erről az emberről valamit. Tara nézd át a nyilvántartásokat, van-e más ingatlana ennek a féregnek.
- Miért ennyi év után hallgatta el Amy-t? – kérdezte Sue.
- Ki tudja? – vonta meg vállát Jack.
- Demetrius beszélhetnénk? – lépett főnökéhez Bobby. A férfi bólintott és az irodájába mentek.
- Az jutott eszemre, hogy nem kellene szólni Dave-nek?
- Ez már nekem is átvillant az agyamon. – jegyezte meg D. – McKay-ket is értesíteni kellene. Mark segíthetne, vannak kapcsolatai.
- Igazad van. Dave-t vállalom. – sóhajtott fel Bobby.

folyt.köv.