38. fejezet

Április 12. – hétfő

Hajnali fény szűrődött be a függönyön, amikor Carol Bobby lágy csókjára felriadt. Kinyitotta a szemét és a férfira mosolygott, aki viszonozta mosolyát és olyan szeretettel nézett rá, ahogyan még soha.
- Ki az ágyból, te hétalvó, különben elkésünk az irodából! – mondta halkan Bobby.
- Rabszolgahajcsár! – felelte Carol megjátszott szemrehányással a hangjában, egy pillanattal később kipattant az ágyból, és rohant a fürdőszobába. Bevágta maga után az ajtót.
- Ne hallgatózz! – parancsolta. Bobby csendesen kuncogott.
- Bocs, ha netán nyers voltam, de ez a kiskölyök mindenféle változásokat okoz bennem. – lépett ki néhány perccel később Carol a fürdőből. Az én gyermekem növekszik benne.
- Ki tud még róla? – lépett hozzá Bobby, átölelte és kezét a lány hasára tette.
- Még csak Myles. – mondta. – Ő vitt orvoshoz.
- Nagyon meg kell köszönjem, hogy vigyázott rád. Szerinted hogyan?
- Talán egy darabig ne piszkáld. – nevetett fel a lány.
- Azt hiszem, igazad van. – helyeselt a férfi és egy gyors csókot lehelt a lány ajkára. – Legszívesebben egész nap a karjaiban tartanálak, de ha nem igyekszünk mentőcsapatot indítanak. Menj zuhanyozni, addig összeütök valamit reggelire.
- Imádlak! – súgta a férfi fülébe Carol.
- Én is!

- Tegnap nem akartam felhozni, de Jack mesélt valamennyit az ügyről. – jegyezte meg Bobby reggelizés közben.
- Nem kell izgulni. – tette a kezét a férfiére. – Nem félek, itt vagy mellettem.
- Vigyázok rád. – simogatta meg szerelme kezét Bobby. - Rátok.
A reggeli végeztével Carol még rákukkantott számítógépére, hogy a tegnap elindított keresés eredménnyel járt-e. Nyugtalanította valami.
- Ben Davidson hazudott! – jegyezte meg hangosan.
- Miről van szó? – érdeklődött Bobby.
- Majd útközben elmondom. – szólt hátra a válla felett a lány. – Öt perc és kész vagyok. – Az eredményt gyorsan e-mailben elküldte Tara gépére.
- Indulhatunk? – kérdezte Bobby. Nyúlt volna a kilincsért, amikor csengettek.
- Jó reggelt!
- Jó reggelt, Carolt keresem. – mondta az ajtóban álló férfi.
- Milyen ügyben? – kérdezte Bobby. Volt valami furcsa a férfi tekintetében, ezért lassan a fegyvere felé nyúlt.
- Információim vannak az üggyel kapcsolatban, amin dolgozik. – közölte.
- Miért nem az irodában keresi? – érdeklődött Bobby.
- Azt mondta, hogy bármikor jöhetek. – válaszolta.
- Várjon egy percet! – Mielőtt még bármit tehetett volna egy erős ütést érzett a fején és elsötétült előtte minden.
- Kész vagyok! – lépett ki Carolt a szobájából. – Bobby! – kiáltott fel, amikor meglátta a férfit a padlón feküdni. Felemelte a fejét és rámeredt az ajtóban álló férfira. - Te? – szeme tágra nyílt.
A férfi egyetlen hatalmas lépéssel a lánynál termett és a legnagyobb nyugalommal képen törölte. Az ütés a lányt az állán találta, feje hangos koppanással ütődött a padlónak. A világ sötétségbe borult.

folyt.köv.